Szvjatoszlav Richter címkéhez tartozó bejegyzések

Szvetyik

„Amikor megjelenik a dobogón, hamuszürke, feszült és ideges; szinte menekül a zongorához, hogy erőt merítsen a billentyűkből” (Pilinszky János)

Szvjatoszlav Richter (szül. Szvjatoszlav Teofilovics Richter, oroszul »Святослав Теофилович Рихтер«; Zsitomir, 1915. március 20. – Moszkva, 1997. augusztus 1.) szovjet zongorista, a XX. század egyik legjelentősebb előadóművésze.

Zenész családból származott; apja Teofil Danyilovics Richter (1872-1941) német származású zeneszerző, zongorista és orgonista, anyja Anna Pavlovna Moszkaljova (1892–1963) nemesi család sarja, férje egykori tanítványa volt. Richter hétévesen kezdett el zongorázni, s már gyermekkorában különféle zongoradarabokat komponált, sőt saját szerzeményei között egy opera is szerepel. Szenvedélyesen érdeklődött a színház világa iránt, sokáig karmesternek készült. A zene mellett a képzőművészet is foglalkoztatta, festményeiből egy ízben kiállítást is rendezett. Mindössze tizennyolc éves volt, amikor korrepetitori állást kapott az Odesszai Opera balettkaránál.

Első önálló koncertjére 1934. március 19-én került sor Odesszában, ahol Chopin-darabokkal mutatkozott be. Huszonkét évesen a Moszkvai Konzervatóriumba került,  ahol Heinrich Neuhaus növendéke lett, aki éveken át ragyogó zongoristák hosszú sorát fedezte fel, köztük például Richter egykori pályatársát, Emil Gilelszt is. A konzervatóriumi évek alatt kötött életre szóló barátságot olyan későbbi, korszakos nagy zenészekkel, mint a szintén zongoraművész Anatolij Vegyernyikov vagy a csellista Msztyiszlav Rosztropovics. Hasonlóképpen ezen időszakban ismerkedett meg Szergej Prokofjevvel és Dmitrij Sosztakoviccsal is, kiknek műveit előszeretettel szerepeltette repertoárján. Hihetetlen gyorsasággal tanult meg új műveket. Moszkvában első ízben 1940 decemberében adott koncertet, ahol Csajkovszkij 1. zongoraversenyével döbbenetes sikert aratott. A ’40-es évek elején ismerkedett meg Nyina Dorliak francia-német származású énekesnővel, akivel bár házasságot sosem kötöttek – Richter köztudottan a férfiakhoz vonzódott – , 55 éven keresztül együtt éltek. Dorliakkal közösen készítette el első lemezfelvételeit, melyek a Melodiya lemezkiadó gondozásában jelentek meg.

Első külföldi koncertjére 1950-ben, Prágában került sor – itt készült első külföldi stúdiófelvétele is –, s ettől kezdve gyakorta lépett fel más európai országokban is. Repertoárján kiemelt helyet foglaltak el Beethoven és Bach, valamint Schumann, Schubert, Liszt, Debussy és Ravel művei. Az ’50-es évektől gyakori vendége volt budapesti koncerttermeknek is, de nemcsak a fővárosban, több vidéki kisvárosban is telt házas zongoraesteket adott. 1954 és 1993 között rendszeresen, kétévenként, néha évente is fellépett Magyarországon. A Magyar Rádió rögzítette koncertjeit a Budapest Music Center (BMC) ’Richter in Hungary’-címmel 2009-ben jelentette meg egy 14 CD-s exkluzív kiadvány formájában, mely a Zenei Gyűjtemény hangtárában is fellelhető, –számos más Richter-felvétellel együtt – szabadon kölcsönözhető.

Az ’50-es évek végén – kulturális csereegyezmény révén – Richter egyre gyakrabban játszott nyugaton, tengeren innen és túl a kor nagy karmesterei kívántak vele együtt dolgozni úgy, mint például Ormándy Jenő, Leopold Stokowski, Charles Munch, Herbert von Karajan vagy éppen Leonard Bernstein. Európai turnéit követően koncertezett az USA több nagyvárosában, de visszatérő vendége lett a legkedveltebb zenei fesztiváloknak is. Számára nem léteztek fontos és nem fontos hangversenyek, első és másodrendű koncertek. Négy évtized alatt a kor olyan zenei ikonjaival adott közös hangversenyeket, mint mondjuk David Ojsztrah, Elisabeth Schwarzkopf, Dietrich Fischer-Dieskau, Benjamin Britten vagy a már említett egykori iskolatárs Msztyiszlav Rosztropovics. Utolsó évtizedeiben kedvenc úti célja Japán lett. Végtelen teherbírását és rendkívüli aktivitását bizonyítja, hogy például 1986-ban, hetvenegy évesen, mindössze két hónap alatt 20 hangversenyt adott egy olaszországi körútján. A ’80-as évek végén szívműtéten esett át s ezt követően kezdtek el fellépései ritkulni. 1992-ben alapítványt hozott létre (~Richter Foundation) fiatal zeneművészek támogatására.

Utolsó koncertjét 1995-ben adta Lübeckben, s ezt követően élete hátralévő részében gyakran időzött Franciaországban, ahol Bruno Monsaingeon egy több órás interjúszerű dokumentumfilmet készített vele. 1997. augusztus 1-jén hunyt el Moszkvában. Sírja a novogyevicsi temetőben található, hagyatékát a moszkvai Puskin Múzeum őrzi.

Szvjatoszlav Richter művészetéhez kapcsolódó magyar nyelvű könyveinket ajánljuk most olvasóink szíves figyelmébe!

Karl Aage Rasmussen: Szvjatoszlav Richter, a zongorista – Rózsavölgyi és Társa – 2010.

780.2R73 R 38

Szvjatoszlav Richter: Egy barátság levelei

– Szvjatoszlav Richter és Nyina Dorliak levelei Fejér Pálhoz – Rózsavölgyi és Társa – 2015.

780.2 R 72

Bruno Monsaingeon: Richter – Írások, beszélgetések – Holnap Kiadó – 2003.

780.2R73 M 84

Papp Márta: Szvjatoszlav Richter – Zeneműkiadó – 1976. 

780.2R73 SZ 99

BARTÓK GERGELY

Reklámok