klarinét címkéhez tartozó bejegyzések

„Sajnos még nincs rajtam kívül historikus klarinétos itthon”

BESZÉLGETÉS EGRI MÁRTONNAL

Nikolaus Harnoncourt üzent neki és zenésztárásainak: szívesen meghallgatná a játékukat. Találkozásuk után döntötte el, hogy a korhű zenélés felé fordul. Egri Mártonnal, az ország egyetlen historikus klarinétosával beszélgettünk különleges hangszeréről, zenetörténeti kutatásairól, a bécsi klasszika kismestereiről és a bluesgitározásról.

Kezdhetünk egy kis játékkal? November 24-én könyvtárunkban Gurgel Fanny csellóművésszel bécsi klasszikus duetteket játszotok majd. Ha csak egyetlen jelzővel kellene leírnod a darabokat, mi lenne az?

Francois Devienne duettjére azt mondanám: melankolikus. Georg-Friedrich Fuchs darabja: játékos. Beethovené… ezt a legnehezebb megfogalmazni… végtelenül egyszerű.

Ez már két szó, de azért elfogadom.

(nevet)

Egri Márton: “Óriási a különbség a historikus és a modern klarinét között”

Milyen szempontok vezettek a koncert műsorának összeállításakor?

A legfontosabb szempont az volt, hogy a bécsi klasszika művei nagyon ritkán hallhatók korhű hangszereken, eltérően például a barokk daraboktól. Itthon rajtam kívül nem is nagyon játszik senki historikus klarinéton. Ezek a művek egyébként klarinétra és fagottra íródtak, de a fagott helyett Gurgel Fanny csellózni fog.

A fagott és a cselló tulajdonképpen csereszabatosak. A klasszika korában is előfordult, hogy egymással helyettesítették őket?

Igen, a korabeli kéziratokra gyakran oda is van írva, hogy alternatív módon cselló használható. De az biztos, hogy a csellistának fel van adva a lecke, csellóval nehezebb eljátszani ezeket a műveket.

Fanny csellója is régi hangszer?

Igen, egy barokk, bélhúros csellón fog játszani.

A koncert programjából is látszik, hogy szereted a 18-19. század fordulójának kismestereit. Hogyan alakult ki ez az érdeklődésed?

Idén júliusban végeztem a Grazi Zeneművészeti Egyetem klasszikus klarinét szakán, ott ismerkedtem meg a historikus klarinéttal. A mesterdiplomámat ugyan modern klarinétból szereztem, de mellette tanultam historikus klarinétot is. A hangszerre írt darabok keresése közben találkoztam olyan szerzőkkel, akikről korábban soha nem hallottam. Nagyon megszerettem Georg Drushetzkyt, Johann Baptist Vanhalt vagy a műsorunkban is szereplő Fuchsot, aki a párizsi Conservatiore első klarinéttanára volt, és rengeteg művet írt klarinétra. És ott van Josef Triebensee, aki fúvósegyüttesre írt darabjairól híres, aztán Johann Nepomuk Wendt, aki inkább átiratokat készített fúvósegyüttesekre. De természetesen szeretem a kor nagyjait, Mozartot, Beethovent is.

Miért tartod fontosnak, hogy ezek a szerzők korhű hangszereken szólaljanak meg?

Volt Grazban egy nagyon jó kamaratanárom, Stephan Goerner, egy csellista, akivel izgalmas projektekben vettünk részt. 2015-ben Beethoven szeptettjét tanultuk nála modern hangszereken, aztán egyszer csak küldött egy emailt, hogy Nikolaus Harnoncourt szeretné meghallgatni az előadásunkat, elmehetünk hozzá.

Ez nem akármi…

… nem hittünk a szemünknek és a fülünknek! Meglátogattuk Harnoncourt-t Sankt Georgen-i rezidenciáján, nagyon inspiráló környezetben egy egész napos kurzust tartott nekünk. Ekkor merült fel a kérdés, tulajdonképpen van-e értelme annak, hogy ezt a művet modern hangszereken játsszuk. Harnoncourt pályája a historikus hangszerektől indult, de később másfelé is tájékozódott, és nekünk is azt tanácsolta: nem kell mindent mindenáron historikus hangszeren játszani, de érdemes kipróbálni. Elgondolkodtam ezen, valahogy így indultam el az úton. De már a Bartók konzis évek alatt későbbi feleségem, Orgován Boglárka is ebbe az irányba terelt. Ő zongorista, és egy kiváló tanárnál tanult csembalózni Grazban. Beültette a bogarat a fülembe, hogy járjak utána a művek korhű előadásmódjának. Engem akkor a konziban ez még nem nagyon érdekelt: miért ne lenne jó úgy, ahogy játszom. Aztán egyszer csak kiderült, hogy jé, de érdekes, hány dolog van, amire nem figyelek oda: egy díszítéssel vagy egy kötőívvel mennyit lehet foglalkozni… Grazban valahogy belecsöppentem ebbe: elolvastam németül Leopold Mozart hegedűiskoláját, Quantz fuvolaiskoláját. Olyan alkat vagyok, hogy ha valami elkezd érdekelni, akkor azt a végsőkig próbálom megérteni.

Honnan szerzed be a kottákat? Nagyon sok minden nincs is kiadva.

Az RISM-ből (kottalelőhelyek online adatbázisa – S. E. K.), ami nekem kész paradicsom. (nevet) Ott megtudható, hogy melyik kéziratot hol őrzik. Hogy utána hozzájutni hogy lehet a kottához, az már nehezebb ügy. Néha elakadok az útvesztőben. Az egyetemen jó volt: a tanár, az egyetem szerezte be a kottákat, most már nekem kell.

Előfordult már, hogy egy kotta miatt elutaztál mondjuk egy német könyvtárba?

Még nem, de akár ez is megtörténhet. (nevet)

Hogy találtál rá Georg Drushetzkyre, akiről aztán megjelent egy könyved? Ő sem közismert szerző, ráadásul már a nevét is nehéz leírni, hét-nyolc névváltozata ismert.

Ez is Grazban kezdődött. Játszottunk tőle fúvósegyüttesre írt darabokat – több mint háromszázat írt –, és ahogy egyre több művét megismertem, láttam, egyáltalán nem rossz zeneszerző: valami nagyon félrecsúszott, hogy kiment a neve a köztudatból. Az egyetemen egyre inkább foglalkoztatott a személye, aztán a tanárom megkérdezte, miért nem róla írom a szakdolgozatomat, hiszen itt van minden forrás Magyarországon. Én ezt nem tudtam. Alapvetően kevés Drushetzkyről az információ. 1745-ben született Csehországban, de nagyon hamar Drezdába került, ott tanult oboázni, aztán Linzbe ment, ahol tartományi dobosi rangban működött, és nagyszerű timpaniversenyeket írt. Akkoriban még nem lehetett a timpanikat olyan könnyen hangolni, ezért az ütősök körberakták magukat 8-9 timpanival, és hihetetlen virtuóz dolgokat műveltek. Később Bécsbe került a Tonkünstler-Societäthez, majd Pozsonyba költözött, ahol Grassalkovich gróf és Batthyány József hercegprímás fúvósegyüttesét vezette. Batthyányival érkezett Pest–Budára, ahol élete végéig szolgált, 1799-től József nádornál.

Megfogadtad a tanácsot, és Drushetzkyről írtad német nyelvű szakdolgozatodat, de hogy lett ebből könyv?

Igen, az Országos Széchényi Könyvtárban, Drushetzky saját kezűleg összeállított kottahagyatékában kutattam a szakdolgozathoz. Komoly segítségemre voltak Sas Ágnes tanulmányai, amelyek Drushetzky tevékenységét és műveit taglalják. Könyv úgy lett ebből, hogy van egy német cég, amelyik szakdolgozatokra vadászik, ezek kiadásával foglakozik. Fantáziát láttak benne, megkerestek emailben. A nyomdai munka befejeződött, úgy tudom, heteken belül megrendelhető lesz a német nyelvű kiadvány az Amazonon. A címe magyarra fordítva: „Georg Drushetzky magyarországi tevékenysége különös tekintettel a harmoniemusik műfajára”. A harmoniemusik a kor divatos kamarazenei felállása volt: leggyakrabban fúvós szextett vagy oktett – két klarinét, két oboa, két fagott és két kürt –, ami gyakran kiegészült egy bőgővel vagy kontrafagottal. Olcsóbb volt, mint egy zenekar, mégis majdnem zenekari hangzást lehetett vele elérni. Azért azt fontos hangsúlyozni, hogy a könyv csak részben tartalmaz új eredményeket, a történeti háttér inkább összefoglalása az eddigi információknak.

De azért biztos volt, amire azt mondtad: hopp, ezt még senki nem fedezte föl, ez valami új!

Nagyon érdekes volt egy információ egy 1815-ös címtárból, amit a Hungaricana adatbázisban találtam teljesen véletlenül. Ebből kiderül, amit egyetlen publikáció sem említ, hogy Drushetzky Pesten az Egyetemi templomban mint zenei szervező – regens chori – működött évi ezerguldenes fizetéssel. Azt eddig is lehetett tudni, hogy a Dísz téren lakott a Várban, de mindig is érdekelt, hogy egyházzenei tevékenysége melyik templomhoz kötődött.

Mit kell tudni magáról a hangszeredről, a historikus klarinétról?

Óriási a különbség a historikus és a modern klarinét között. Ami leginkább szembetűnő: míg a modern klarinét fekete, mert ébenfából vagy grenadilfából van, addig a 18. századi hangszerek vörösesbarnák, buxusfából készültek. A fúvókájuk ébenfa, míg a modern fúvóka műanyag. Fontos, hogy ezek a régi hangszerek bizonyos hangnemekhez vannak hangolva, és transzponálni nem lehet rajtuk. Az én historikus hangszerem B hangolású, egy Mozart-korabeli, Drezdában készült hangszer kópiája. Három éve készült Kanadában, Stephen Fox műhelyében. Csak öt billentyű van rajta, a modern klarinéton 17-18 és 5-6 gyűrű.  Sok gyakorlást igényel, ugyanis nehéz rajta pontosan intonálni, a fogások is különböznek a megszokottól. Halkabb, lágyabb, sokkal felhangdúsabb, mint egy modern hangszer, az artikuláció, a korhű formálás könnyebb rajta. Természetéből adódóan a historikus előadói célnak jobban megfelel.

Mozart-korabeli, Drezdában készült klarinét kópiája

Egy kicsit beszéljünk a zenei tanulmányaid kezdetéről is. Hogyan kerültél zeneközelbe, és miért éppen a klarinétot választottad?

A szüleim mindig szerettek volna hangszeren játszani, de nem tehették, ez is közrejátszott abban, hogy hétéves koromban beírattak Újpesten a zeneiskolába. Furulyával kezdtem, aztán egy év után áttértem a klarinétra, tulajdonképpen egy véletlennek köszönhetően, ugyanis akkori tanárom, Csongár Péter klarinétos volt. Hozzá sajnos csak két évet járhattam. Néhány évvel később, 13 éves koromban egy szakfelügyelő tanárnő, Zentainé Valkai Ágnes javasolta, menjek át hozzá a 13. kerületbe, nála folytassam a tanulmányaimat. Nagyon tudatosan foglalkozott velem, nyáron is jártam hozzá, ő irányított a Bartók konziba. A konzit nagyon szerettem, de azt hiszem, mindenki szereti, aki oda jár.

Egymást inspirálják a diákok, meg zrikálják is egymást…

…igen (nevet), nagyon elkapott az a hangulat. A középiskolás évek azért egy kicsit kemények is voltak, mert a közismereti tárgyakat Vácon, a Piarista Gimnáziumban tanultam, és a délelőtti órák után Vácról mentem minden délután a konziba. Az utolsó konzis évben aztán megismerkedtem egy sráccal, aki már a grazi egyetemre járt, és nagyon ajánlotta a tanárát. Többször kimentem Stefan Schilling professzorhoz, a konzi után pedig felvételiztem hozzá. Meghatározóvá vált a zenei fejlődésemben: hat évet húztam le nála. Lenyűgöző volt, hogy milyen elmélyülten, precízen tanulmányozza a partitúrát, nagy élmény volt ennek a közös felfedezése. Ő egy egészen kiváló elme egyébként, bár nem volt könnyű vele emberileg…

Szigorú?

… nagyon! Nem volt vele egyszerű, de rengeteget tanultam tőle.

Mondhatjuk, hogy ő gyakorolta rád a legnagyobb hatást eddigi pályádon?

Igen. A hatását egyébként most kezdem igazán érezni, hogy befejeztem nála a tanulást. Kíváncsi vagyok, hogyan fogom látni őt néhány év múlva. Rajta kívül már említett kamaratanárom, Stephan Goerner is nagy hatással volt rám. A kamarazene a szívem csücske, és Grazban nagyon intenzíven foglalkoztunk vele.

Mi volt eddig a legnagyobb kihívás a pályádon?

…ugyancsak Stefan Schilling. Meghatározó volt a zenei és a hangszeres tudásom szempontjából, de eszméletlenül sokat izzadtam nála. Nem kevésszer kerültem mélypontra. Olyan magasra tette a lécet, hogy nála gyakorlatilag az életben maradásért küzdöttünk. A végén kezdtem el érezni, mekkora dolog, hogy lediplomáztam nála, amit aztán ő is elmondott.

Volt olyan pont, hogy azt érezted, nem csinálod tovább?

Igen. Érdekes, hogy a konziban még eufóriában voltam. Amikor láttam a vonósokat, hogy remegő kézzel mennek be órára, nem értettem, miért. Az egyetemen aztán én is megtapasztaltam, hogy van ez. Volt több olyan növendéktársam, aki abbahagyta a tanulmányait. De az is látszik, hogy nekünk, akik végigcsináltuk Schillingnél ezt a hat évet, milyen sokat jelent ez.

Úgy tudom, jelenleg a Zeneakadémián tanulsz. A grazi hat év után lehet még neked újat mondani?

Az egyéves művésztanári mesterképzést csinálom. A Dohnányi Ernő Zeneiskolában és a Józsefvárosi Zeneiskolában tanítok, ezért fontos, hogy az előadóművészi mellett meglegyen a tanári diplomám is.

Előadóművész vagy, beleástad magad a zenetörténeti kutatásokba, tanítasz is. Mik a terveid, merre fogsz továbbmenni?

A fő csapásirány egyértelműen a historikus klarinét. Szeretném, ha itthon is létre tudnánk hozni egy olyan fúvósegyüttest, amellyel a hatalmas Harmoniemusik repertoárt életre tudjuk kelteni. Ami probléma: egy ilyen együttesbe két historikus klarinétos kellene, de sajnos rajtam kívül nem tudok másról az országban. Az Orfeo Zenekar időnként előad műveket historikus klarinéttal, de ők is külföldről hívnak meg zenészeket. Lehet, hogy külföldről kell majd nekem is idecsábítanom valakit. Tanítani is szeretek, nagyon jó lenne például, ha a historikus klarinétot taníthatnám itthon. A zenetörténeti kutatás pedig historikus előadóként valójában elkerülhetetlen: utána kell menni a szerzőknek, meg kell keresni a darabokat.

Mit csinálsz, ha nem klarinétozol? Mi az, ami kikapcsol?

Basszusgitározom egy blueszenekarban, kocsmákban lépünk föl. Az öcsém autodidakta módon zseniálisan megtanult gitározni, vele kezdtem játszani. Most már van egy dobosunk is. Az egész még általános iskolában kezdődött, aztán gimiben erősödött föl, én is autodidakta módon tanultam a basszusgitárt. Vonz a fekete blues, de a jazz is. Szeretek gyalogtúrázni, az öcsémmel és barátokkal elkezdtük végigjárni az országos kéktúrát. A feleségemmel is sokat kirándulunk.

Játékkal kezdtük, fejezzük is be játékkal a beszélgetést! Ha önmagadat kellene három jelzővel leírni, mit mondanál? Milyen ember vagy?

Nyughatatlan. Érdeklődő. …Nem tudom, mi lehetne a harmadik…

Hadd javasoljak akkor én valamit. Az a hat év, amit a mestereddel végigcsináltál, arra utal, hogy kitartó vagy.

Azt hiszem, igen, kitartó is vagyok. (mosolyog)

SCHALK ENDRE KORNÉL
PORTRÉFOTÓ FORRÁSA: EGRI MÁRTON

Fotóalbum

Reklámok

Sziporkázó fafúvosok

A Zenei Gyűjtemény őszi kottaújdonságait bemutató sorozatunkban most fafúvós hangszerekre írt művek kottáit ajánljuk, köztük különleges, ritkán játszott darabokét is. Fuvolisták, klarinétosok, oboisták, fagottosok – figyelem, érdemes betérni a könyvtárba!

Bach kedvelt kamarazenei hangszere a hegedű mellett a fuvola volt, noha ma már lehetetlen pontosan megállapítani, hány művet írt erre a hangszerre. A hét Bachnak tulajdonított – fuvolára és continuóra vagy fuvolára és csembalóra komponált – szonáta közül három szerzősége kérdéses, ezért a német Bärenreiter kiadó csak a fennmaradó négyet gyűjtötte egybe 2016-os, J. S. Bach Vier Sonaten című kiadványában. A zenei szöveg az Új Bach-összkiadást követő Urtext, vagyis a ma ismert legmegbízhatóbb, kutatásokon alapuló kottát kapja kézbe az érdeklődő. A kiadvány a fuvolára és continuóra írt e-moll (BWV 1034) és E-dúr (BWV 1035) szonátát, valamint a fuvolára és csembalóra írt h-moll (BWV 1030) és A-dúr (BWV 1032) szonátát tartalmazza. Ez utóbbi talán a legismertebb és legnépszerűbb a négy szonáta közül, de valójában mindegyikük szépséges darab, a barokk fuvola-alaprepertoár része.

A német Accolade kiadó gondozásában jelent meg Wenzel Neukirchner (1805-1889) fagottra és zongorára írt darabja, melynek címe: Thema und Variationen über Der Carneval von Venedig. A Velencei karnevál népdaltémát számos zeneszerző dolgozta fel, de fagotton ritkán hallható, ezért is érdekes lehet Neukirchner műve a hangszer játékosai számára. A csehországi születésű szerző neve mára szinte teljesen feledésbe merült, pedig korának egyik legkiválóbb fagottjátékosa volt, valamint fagottkészítőként, a hangszer továbbfejlesztőjeként is számon tartották.

Az archív képen balról: Irene Busch (Adolf Busch lánya), Arturo Toscanini, Adolf Busch és felesége, Frieda Busch

Adolf Buschra ma elsősorban mint a híres Busch vonósnégyes alapítójára és első hegedűsére, kiváló előadóművészre gondolunk. Nemcsak a 20. század egyik legjelentősebb kvartettjátékosa volt, hanem a két világháború közti időszakban szólistaként is olyan karmesterekkel működött együtt, mint Toscanini, Bruno Walter, Furtwängler. Hitler hatalomra kerülése után nem volt hajlandó többé föllépni szülőhazájában, Németországban, majd 1939-ben az Egyesült Államokba emigrált.  Kevesen tudják, hogy zeneszerzőként is kiterjedt munkásságot folytatott, részben Max Reger hatása alatt. Ritkán játszott szerzeményei között akadnak zenekari és kórusművek, versenyművek és kamaradarabok is. Ez utóbbiak közé tartozik Divertimento klarinétra, oboára és angolkürtre című munkája (op. 62b), amelyet Simeon Bellison amerikai klarinétművésznek és zeneszerzőnek ajánlott. A sziporkázó, humorosan fantáziadús darabban a három hangszer szinte egymást serkenti, sürgeti, miközben az  angolkürt hangja hídként köti  össze a klarinét meleg, bársonyos és az oboa tiszta, fényes hangszínét. A kuriózumnak számító trió kottáját a Breitkopf és Hartel jelentette meg 2016-ban, ez is kölcsönözhető már a Zenei Gyűjteményben.

SCH-

Fotóalbum

Vendégünk volt a Clapillo trió

Három fiatal művész érzékeny, hatásos előadásának és egy ifjú zeneszerzőnek tapsolt a közönség tegnap este szalonunkban.

A Túri-Nagy János (zongora), Egyed Hunor (klarinét) és Friderikusz Péter (cselló) alkotta Clapillo trió játékában érezhető volt az összeszokottság, a kamarazene iránti alázat és szeretet. A koncert első felében a klasszikus és romantikus hangulat dominált (Beethoven, Bruch), majd ellenpontként zaklatottabb, helyenként játékos hangvételű, modern darabok következtek. Robert Muczynsky lengyel-amerikai zeneszerző 1969-ben írt triója mellett egy abszolút kortárs mű is elhangzott, a közönség soraiban helyet foglaló és nagy tapsot kapó Oláh Patrik Gergő szerzeménye. A fiatal komponista a közelmúltban megosztott első helyezést ért el a Budavári Beethoven Zeneszerzőversenyen.

Egyed Hunor, Túri Nagy János, Friderikusz Péter

Érdekesség, hogy a Clapillo trió tagjai – mindhárman zeneakadémisták – kollégiumi szobatársként ismerték meg egymást, ami szoros barátsággá és művészi kapcsolattá szövődött. Első nagy sikerük a 2017-es váci Nemzetközi Danubia Verseny volt, azóta számos koncertet adtak Budapesten, de vidéki városokban is terveznek fellépéseket. Köszönjük a nagyszerű élményt a muzsikusoknak!

A koncert az Ifjú tehetségek a Zenei Gyűjteményben sorozat része volt.

SCH-

Fotóalbum

Megállt az idő

Hangulatok és érzelmek sokaságát felvonultató, az előadók technikai tudását is kiemelő koncerttel örvendeztette meg a közönséget ma este szalonunkban három fiatal művész: Szabó Réka (ének), Anderkó Dániel (klarinét) és Mester Dávid (zongora). Volt itt derű és szinte pajkos játékosság (Mester Dávid Mozart-zongorázásában), volt romantikus fájdalom és vágyakozás (Szabó Réka finom, hiteles daléneklésében), és volt zsigeri izgalom a gyors tempójú bravúrdarabokat, etűdöket hallva (Anderkó Dániel és Mester Dávid is megmutatta, mennyire ura hangszerének).

A nagyszerű hangi adottságú szopránt, Szabó Rékát a Duna TV Virtuózok című komolyzenei tehetségkutató műsorából is ismerheti a közönség – a televízióban előadott csodaszép-tragikus Kodály-dalt, a Nausikaa-t ezen a koncerten is elénekelte, Richard Strauss Morgen című dalával pedig néhány percre szinte megállította szalonunkban az időt. Köszönjük az estét mindhárom fiatal művésznek, Szabó Rékának külön is az egymással kapcsolatot építő darabok kedves, szellemes felkonferálását.

SCH-

Fotóalbum