A Zenei Gyűjtemény őszi kottaújdonságait bemutató sorozatunkban most fafúvós hangszerekre írt művek kottáit ajánljuk, köztük különleges, ritkán játszott darabokét is. Fuvolisták, klarinétosok, oboisták, fagottosok – figyelem, érdemes betérni a könyvtárba!
Bach kedvelt kamarazenei hangszere a hegedű mellett a fuvola volt, noha ma már lehetetlen pontosan megállapítani, hány művet írt erre a hangszerre. A hét Bachnak tulajdonított – fuvolára és continuóra vagy fuvolára és csembalóra komponált – szonáta közül három szerzősége kérdéses, ezért a német Bärenreiter kiadó csak a fennmaradó négyet gyűjtötte egybe 2016-os, J. S. Bach Vier Sonaten című kiadványában. A zenei szöveg az Új Bach-összkiadást követő Urtext, vagyis a ma ismert legmegbízhatóbb, kutatásokon alapuló kottát kapja kézbe az érdeklődő. A kiadvány a fuvolára és continuóra írt e-moll (BWV 1034) és E-dúr (BWV 1035) szonátát, valamint a fuvolára és csembalóra írt h-moll (BWV 1030) és A-dúr (BWV 1032) szonátát tartalmazza. Ez utóbbi talán a legismertebb és legnépszerűbb a négy szonáta közül, de valójában mindegyikük szépséges darab, a barokk fuvola-alaprepertoár része.
A német Accolade kiadó gondozásában jelent meg Wenzel Neukirchner (1805-1889) fagottra és zongorára írt darabja, melynek címe: Thema und Variationen über Der Carneval von Venedig. A Velencei karnevál népdaltémát számos zeneszerző dolgozta fel, de fagotton ritkán hallható, ezért is érdekes lehet Neukirchner műve a hangszer játékosai számára. A csehországi születésű szerző neve mára szinte teljesen feledésbe merült, pedig korának egyik legkiválóbb fagottjátékosa volt, valamint fagottkészítőként, a hangszer továbbfejlesztőjeként is számon tartották.
Adolf Buschra ma elsősorban mint a híres Busch vonósnégyes alapítójára és első hegedűsére, kiváló előadóművészre gondolunk. Nemcsak a 20. század egyik legjelentősebb kvartettjátékosa volt, hanem a két világháború közti időszakban szólistaként is olyan karmesterekkel működött együtt, mint Toscanini, Bruno Walter, Furtwängler. Hitler hatalomra kerülése után nem volt hajlandó többé föllépni szülőhazájában, Németországban, majd 1939-ben az Egyesült Államokba emigrált. Kevesen tudják, hogy zeneszerzőként is kiterjedt munkásságot folytatott, részben Max Reger hatása alatt. Ritkán játszott szerzeményei között akadnak zenekari és kórusművek, versenyművek és kamaradarabok is. Ez utóbbiak közé tartozik Divertimento klarinétra, oboára és angolkürtre című munkája (op. 62b), amelyet Simeon Bellison amerikai klarinétművésznek és zeneszerzőnek ajánlott. A sziporkázó, humorosan fantáziadús darabban a három hangszer szinte egymást serkenti, sürgeti, miközben az angolkürt hangja hídként köti össze a klarinét meleg, bársonyos és az oboa tiszta, fényes hangszínét. A kuriózumnak számító trió kottáját a Breitkopf és Hartel jelentette meg 2016-ban, ez is kölcsönözhető már a Zenei Gyűjteményben.
SCH-
