Ki tudna felsorolni tíz női zeneszerzőt? És ötöt? Valljuk be őszintén, nagyon kevesen. A legjobb értelemben vett ismeretterjesztésre is vállalkoztak tegnap este szalonunkban a Zeneakadémia oratórium és dalének szakos hallgatói, amikor műsorukat kizárólag zeneszerző nők dalaiból állították össze. A művészeket zsúfolásig megtelt terem, az előadást vastaps fogadta.
A koncert nagyszerű hangulata legalább annyira köszönhető volt a lényegében csupa ritkaságot tartalmazó műsor tudatos összeállításának, mint az énekesek – Békefi Edina, Dálnoky Annamária, Farkas András, Javorková Ildikó, Szentes Anna és Tatai Nóra – produkciójának. Mindegyikük önálló előadó-egyéniségnek mutatkozott ezen az estén, nemcsak az egyes dalok stílusához, tartalmához illő, hatásos interpretációval rukkoltak elő, hanem egyéni művészi karakterüket is megmutatták. Ki színpadiasan, ki sugárzó mosollyal, ki visszafogottan állt a közönség elé – de mindenki önmaga volt.
A preromantikától napjainkig keletkezett dalokat logikus műsorrendben, több tematikus blokkban hallhattuk. Öröm volt rácsodálkozni néhány meglepő dalműre, például Maria Malibran, a 19. század egyik első női énekes sztárjának Rataplan című dalára Szentes Anna előadásában, ami nyelvi-zenei eszközökkel egy pergődob hangzását imitálta.
Emlékezetes marad Rebecca Clarke The Aspidistra című, ironikus dala is Békefi Edina tolmácsolásában, amelynek egy szobanövény a címadója, vagy a kortárs, kifejezetten női témákkal foglalkozó szerző, Libby Larsen egy dala a VIII. Henrik feleségeinek utolsó szavait feldolgozó (!) ciklusból, amit Tatai Nóra énekelt.
A közönség soraiban foglalt helyet és nagy tapsot kapott Megyeri Krisztina zeneszerző, akinek Felhő című, emlékezetesen lírai dalát szintén Tatai Nóra énekelte ősbemutató keretében. Nagyon szép előadásokat hallhattunk Dálnoky Annamáriától (pl. Clara Schumann Das ist ein Tag…) és Jávorková Ildikótól is, aki többek között a nálunk alig ismert amerikai szerző, Amy Beach dalaiból válogatott.
A sok hölgy között üdítő ellenpont volt, és nagyszerűen helytállt Farkas András tenor (pl Kodály Emma: Huszárnóta). Az összes előadót egyszerre felvonultató, utolsó műsorszámot követően (Brahms-Viardot: Zigaunerlied) hatalmas taps köszöntötte az énekeseket. A koncert után a közönségből sokan még egy ideig szalonunkban maradtak, hogy megbeszéljék az élményt vagy egy-két szót váltsanak a művészekkel.
Az este különleges hangulatához nagyban hozzájárult Szabó Ferenc János zongoraművész, a Zeneakadémia ének tanszékének oktatója is. Nemcsak kiváló zongorakíséretről gondoskodott, hanem műsorvezetőként érdekes és tanulságos háttérinformációkkal is szolgált az egyes művek szerzőiről, a dalok keletkezési körülményeiről. Köszönjük a páratlan estét minden előadónak!
A program az Ifjú tehetségek a zenei gyűjteményben sorozat része volt.
SCH-
