Beszélgetés címkéhez tartozó bejegyzések

Egészen fantasztikus!

„Egészen fantasztikus!” – hallatszott a közönség soraiból az elragadtatott sóhaj, miután tegnap este könyvtárunk fogadótermében egy bejátszásban elhangzott Tosca imája Sass Sylvia előadásában. Volt, aki vidékről több száz kilométert utazott, hogy jelen lehessen a művésznő hang- és videofelvételekkel illusztrált beszélgetőestjén.

Három művészeti ág, három város és két nagyszerű karmester körül forgott a szó tegnap este könyvtárunk fogadótermében. A főszereplő, aki a témákat összefogta és élettel töltötte meg, Sass Sylvia Kossuth-díjas opera-énekesnő volt. Egy kedves tanítványa, Székács Barbara kérdéseire válaszolva emlékezett pályájára és osztotta meg gondolatatait a termet teljesen megtöltő, lelkes közönséggel.

Sass Sylviával Székács Barbara beszélgetett

Ami a művészeti ágakat illeti, a legendás énekesi pálya sarokpontjai mellett szóba került a festészet is, amely Sass Sylvia életének fontos dimenziója. A művésznő felidézte, hogy gyermekkorában, amikor régész szeretett volna lenni, szívesen rajzolt hieroglifákat, ősi szimbólumokat, aztán a húszas éveiben egy megterhelő németországi próbafolyamat alkalmával festőkészletet vásárolt, és a szállodában elkezdett festeni. Ez felszabadítóan hatott rá, az otthonosság érzetét keltette benne. Megtudhattuk, hogy az országban több helyen – például kis zalai falvak templomaiban – láthatók főleg vallási témájú munkái. Az írás és az irodalom szintén központi szerepet játszik Sass Sylvia életében, jelenleg ötödik könyvén dolgozik. A szárny című kötete nemrég jelent meg (hamarosan könyvtárunkból is kikölcsönözhető lesz), ez lényegében egy teljes esztendő eseményeit átfogó, nyilvános napló. A művésznő elmondta, többen óvták a túlzott kitárulkozástól, de úgy gondolja, írni csak őszintén érdemes. A kendőzetlen ábrázolásra példaként hozta föl Saul Bellow emlékezetes Herzog című regényét.

Sass Sylvia szívéhez három város áll igazán közel, hangzott el az est során: Budapest, Róma és a dél-franciaországi Pézenas. Budapesthez kötődik életének, művészi pályájának nyüzsgő időszaka, tele fellépésekkel, lemezfelvételekkel. Rómában a Római Magyar Akadémián sokáig művészeti tanácsadóként, kulturális nagykövetként tevékenykedett; nagyon szerette ezt a munkát és magát a várost is. Úgy fogalmazott, Pézenasnak köszönheti, hogy egészséges, hogy él: a tengerközeli település klímája, nyugalma és szépsége testileg-lelkileg gyógyhatású. 16 éve van ott háza kerttel, a festésre leginkább ott van módja, ideje.

Minikiállítás Sass Sylvia felvételeiből

Sass Sylvia rengeteg karmesterrel dolgozott együtt pályafutása során, ezen az estén kettőt emelt ki közülük: Lamberto Gardellit és Lukács Ervint. Gardelli a művésznő mentora volt, ami azért is izgalmas, mert az olasz karmester művészete egy olyan hagyomány része, amely Tulio Serafinon és Toscaninin keresztül egészen Verdiig ér el, tőle eredeztethető. Gardelli dirigálásának számos finom megoldása mögött ott van az olasz operajátszás kézzelfogható, élő tradíciója. Mint Sass Sylvia elmondta, Gardelli kérte föl, hogy A lombardok premierjén énekeljen az Erkel Színházban, ezt a nagysikerű, Mikó András rendezte előadást azután egy az egyben meghívta a Covent Garden. A művésznő számos lemezfelvételt is készített Gardellivel – ezek közül a Médeiát tartja a legsikerültebbnek. Szóba került a lemezkészítés hátulütője az élő előadással szemben: ha technikai okok miatt sokszor kell felénekelni egy áriát, akkor bizony nehéz megtartani a hatás frissességét. Lukács Ervinnel szintén a pályája elején találkozott Sass Sylvia. Úgy gondol vissza rá, mint rendkívül „tiszta, pontos kezű” dirigensre, akinek például Mozart-interpretációi kiválóak voltak. Emlékezetes Mozart- és Richard Strauss lemezfelvételeket készítettek együtt, érzékeny zeneművész volt, akinek halála nagyon megrázta az énekesnőt.

Az este során az is szóba került, mint jelent Sass Sylviának a tanítás, annak fényében, hogy a világ legtávolabbi sarkaiból is járnak hozzá növendékek, sokukkal Skype-on tartja a kapcsolatot. A művésznő úgy fogalmazott, a tanítványok jelentik számára a családot, „bennük tud folytatódni”. Ez nem azt jelenti, hogy tanárként ráerőszakolná a saját művészi elgondolásait a növendékekre, inkább abban látja a felelősségét, hogy segítsen egyéniségüket, saját elképzeléseiket kibontakoztatni.

A beszélgetőest után Sass Sylvia könyveit és lemezeit dedikálta

Nem kell bánkódniuk azoknak sem, akik most a terem korlátozott befogadóképessége miatt nem lehettek jelen. Mint végül elhangzott, a Jókai Anna Szalon november 6-i rendezvényén is találkozhat a közönség Sass Sylviával: A szárny című könyvéről beszélget majd vele kollégánk, a Zenei Gyűjtemény munkatársa, Bartók Gergely.

SCH-

Fotóalbum

Reklámok

Andor Évára emlékeztünk

Ma négy éve hunyt el Andor Éva operaénekesnő, az Operaház örökös tagja, Liszt Ferenc-díjas érdemes művész, visszavonulásáig a Zeneakadémia ének tanszékének vezetője. Az évforduló alkalmából a legendás lírai szopránra emlékezett ma este szalonunkban Halmai Katalin operaénekes, a Zeneakadémia docense, az MMA Ösztöndíjasa, Sólyom-Nagy Sándor Kossuth-díjas operaénekes és Angelika Lippe, a Zeneakadémia oktatója, az Andor Évát bemutató, Nyílegyenesen című könyv szerkesztője.

Halmai Katalin mint egykori tanítvány, kolléga idézte fel az énekesnő alakját, művészi egyéniségét, emlékezetes szerepeit: nagyszerűségét Paminaként, Manonként, Donna Elviraként vagy a Székelyfonó leányaként. Kiemelte Andor Éva allűröktől mentes, egyszerű közvetlenségét, hatalmas műismeretét, finoman korrigáló, a növendéket kollégának tekintő pedagógusi hitvallását. Mint elmondta, a Zeneakadémián immár másodszor tartották meg az Andor Éváról elnevezett énekversenyt, amit jövőre országos megmérettetéssé fognak bővíteni.

Angelika Lippe – szintén Andor Éva egykori tanítványa – bemutatta az általa összeállított, az énekesnő pályáját áttekintő könyvet, amely az Operaház örökös tagjairól szóló könyvsorozatban jelent meg. A dokumentum értékű fotókat is tartalmazó kiadvány címe Andor Éva nyílegyenes vonalú művészi karrrierjére utal. Angelika Lippe a bátorságot, a kitartást és a lendületességet nevezte Andor Éva legfőbb emberi-művészi erényeinek.

Sólyom-Nagy Sándor mint egykori kolléga emlékezett az énekesnőre, felidézve kedves alakját, és azt, hogy énekes partnerként mindig abszolút megbízható volt. Elmesélt egy anekdotikus esetet is: egy alkalommal Andor Éva így fordult hozzá: “Sándor, neked mindig ott szól a hangod, ahol te akarod.” Mire Sólyom-Nagy Sándor szerényen így felelt: “Hát pont ez a baj, ott szól a hangom, ahol akarom, de nem ott, ahol kell!”

Az este során felvételről meghallgattunk Andor Éva és Sólyom-Nagy Sándor előadásában egy Brahms-duettet, de élő előadásnak is tapsolhattunk: a II. Andor Éva Énekverseny díjazottjai dalokat és áriákat énekeltek, a többi közt Brahms-, Mendelssohn-, Schubert- és Wolf-műveket. Herczeg Máté, Kissjudit Anna és Kósa Lőrinc meggyőző zeneiségű, áradó energiájú éneklése – Pogány Imola és Rózsa Gábor zongorakísérete mellett – méltó volt a megidézett művésznő emlékéhez. Az este befejezéseként kapott szót a közönség soraiból B. Horváth Andrea, az Andor Ilona Baráti Társaság elnöke, aki arra emlékeztetett, hogy Andor Éva nagy példaképe volt “Ilonka néni”, a legendás karnagy, zenepedagógus. Köszönjük az emlékezetes, lélekemelő estét minden résztvevőnek!

SCH-

Fotóalbum