Beethoven címkéhez tartozó bejegyzések

Titokzatos tökéletesség

Számos új, kiváló minőségű kottával gazdagodott a Zenei Gyűjtemény, a következő hetekben több blogbejegyzésben ezeket ajánljuk figyelmükbe. Elsőként a bécsi klasszika mestereinek hegedűversenyei közül válogatunk. Szóba kerül az is, vajon Beethoven hegedűversenyének melyik régi felvétele áll a legközelebb napjaink nagy előadóművészének, Gidon Kremernek a szívéhez.

Nem mindegy, hogy pontos zenei szöveget tartalmazó, jól áttekinthető, modern kottából készül-e fel valaki egy előadásra, zenei versenyre, vagy nehezen olvasható, netán itt-ott hibás kiadványból. A német G. Henle kiadó szép és megízható Urtext – vagyis kutatásokon alapuló, forrás értékű – kottái bátran ajánlhatók mindenkinek akár előadási, akár tanulmányi célra.

Joseph Haydntól mindössze három hegedűverseny maradt fenn, mindhárom elérhető már könyvtárunkban Henle Urtext kiadásban. Az 1760-as években keletkezett darabok közül a C-dúr és az A-dúr virtuóz, olaszos stílust mutat, a G-dúr inkább a líraiságával tűnik ki. Technikai követelményei is szerényebbek, ezért a hegedűjátékot tanulók számára is ajánlható. A kották a Henle Haydn-összkiadása alapján készültek, a zongorakivonathoz kétféle verzióban mellékelték a hegedű anyagát: az egyik szólammeléklet vonásjeleket és ujjrendet is tartalmaz.

Mozart Esz-dúr Sinfonia Concertantéja nem par excellence hegedűverseny, hiszen a hegedű mellett a brácsa is szólószerephez jut benne, mégis itt említjük. A mű 1779-ben keletkezett, a műfaj egyik kiemelkedő darabja. Főleg gyönyörű, lírai középső tétele közkedvelt, amit Michael Nyman variációkban dolgozott fel, Peter Greenaway pedig Számokba fojtva című filmjében használt kísérőzeneként. A Henle honlapja felhívja a figyelmet arra, hogy a kotta új Urtext kiadása számos tekintetben pontosabb, mint a korábbi megjelenések. A zongorakivonathoz négy szólammelléklet csatlakozik: a hegedűszólam jelzések nélküli, és vonásjelekkel, ujjrenddel ellátott verziója, a brácsaszólam normál hangolású és eredeti scordatura (Mozart intenciói szerint a fényesebb hangzás érdekében egy fél hanggal elhangolt) közlése.

A Henle-kiadások közül is kiemelkedik információgazdagságával Beethoven hegedűversenyének kétkötetes kottája, amely Gidon Kremer 70. születésnapjának alkalmából jelent meg 2017-ben (Gidon Kremer Edition I-II). Az első kötet a hegedű szólóanyagát tartalmazza Kremer ujjrendjével és vonásjeleivel, továbbá Viktor Kiszin orosz zeneszerző kadenciáját közli az első tételhez. A kadenciában – amelynek ez az első kiadása – a hegedűszóló mellett dob és fúvósók jutnak szerephez. Kiszin Kremer felkérésére írta, Beethoven eredeti – a mű zongoraverseny-verziójához komponált – kadenciája alapján. A második kötet tartalmazza a zongorakivonatot és a jelzések nélküli hegedűszólamot.

A kiadvány legérdekesebb része Gidon Kremer terjedelmes esszéje, amelyben kiadói felkérésre a hegedűverseny tíz különböző felvételét veti össze, hogy kiválassza közülük a „legjobbat”. A szóban forgó klasszikus felvételek:
Szigeti – Walter (1932),
Huberman – Széll (1934),
Kreisler – Barbirolli (1936),
Heifetz – Toscanini (1940),
Menuhin – Furtwängler (1947),
Ferras – Böhm (1951),
Francescatti – Mitropoulos (1955),
Milstein – Steinberg (1955),
Heifetz – Münch (1955),
Kogan – Silvestri (1959).
Kremer persze tisztában van azzal, hogy „legjobb” felvétel a szó szoros értelmében nem létezik, illetve ennek megítélése szubjektív, ezért inkább nagyon érdekes szempontokat vet fel a mű előadásával kapcsolatban. Az angol nyelvű esszé szinte mesterkurzusként olvasható: Kremer részletesen kitér a szólista és a karmester közötti együttműködés, a tempó, a glisszandók, a kadencia problémáira. Felveti a kérdést, hogy mitől lesz egy előadás művészi értelemben mély, és mitől válik személyessé. Végül arra jut, hogy a vizsgált tíz felvétel között Heifetzé és Milsteiné a „legtökéletesebb”, de valami titokzatos okból mégsem érintik meg igazán mélyen. A „legjobb, legmelegebb, legemberibb, legszemélyesebb” felvételként végül egy olyat nevez meg, amely nem szerepel az eredeti tízes listán. Hogy melyik ez a felvétel, az maradjon most homályban – aki kikölcsönzi a kottát, és elolvassa Gidon Kremer nagyon tanulságos írását, természetesen megtudhatja ezt is.

SCH-

Fotóalbum

 

Reklámok

Kincsleltár

Nem állítjuk, hogy a könyvtárosi munka legizgalmasabb része a leltározás, de amikor a régiségeket, egyedi, védett példányokat vesszük kézbe az állomány ellenőrzése során, azért az mégiscsak különleges érzés 🙂

A Zenei Gyűjtemény úgynevezett tápraktárában végzett munka közben jutott eszünkbe, hogy néhány ritkaságot, nem kölcsönözhető kottát bemutatunk itt a blogon.

Beethoven vönósötösre írott D-dúr fúgájának (Op. 137) négykezes zongoraátirata a zeneszerző halálának évében, 1827-ben jelent meg Bécsben. A neves kiadó, Tobias Haslinger Beethoven jó barátja, zenei örökségének első gondozója  volt: a halhatalan komponista számos levelet intézett hozzá különféle tréfás megszólításokkal (pl: Adjutáns úr, Tobias Peter Philipp, Kedves kis emberke).

Kodály  24 kis kánon a fekete billentyűkön című művének 1946-os első kiadása. A szerző dedikálása Gárdonyi Zoltánnak, a Zeneakadémia tanárának, zeneszerző-zenetudósnak szól.

Debussy La boîte à joujoux (Játékdoboz) című balettjének 1913-as, első kiadású kottája nemcsak ritkaság, hanem megejtően kedves illusztrációi miatt nagyon szép is. A rajzokat André Hellé gyermekkönyv-illusztrátor készítette, az ő meséje alapján írta Debussy a zenét.

SCH-

Fotóalbum

Virtuóz technika

Két fiatal zongorista ejtette ámulatba a közönséget ma este szalonunkban: Horváth Ábel, a Zeneakadémia zongora szakos hallgatója és Magyar Valentin, a Zeneakadémia rendkívüli tehetségek tagozatának növendéke, aki sokak számára ismerős lehet a Duna Televízió Virtuózok című tehetségkutató műsorából. A koncert gerincét adó Beethoven és Liszt-műveket játszva mindkét előadó lefegyverző technikai tudással, a zene drámai hangsúlyainak, kontrasztjainak kiemelésével tett mély benyomást a hallgatóságra. Külön öröm, hogy az ismertebb klasszikus és romantikus darabok – Beethoven, Schubert, Chopin és Liszt szerzeményei – mellett elhangzott egy 20. századi, ritkábban játszott mű is: Messiaen “Un reflet dans le vent” prelűdjét Magyar Valentin virtuóz előadásában hallhattuk. 🙂 

A koncert az Ifjú tehetségek a zenei gyűjteményben sorozat része volt.

 

SCH-

Fotóalbum

Kortárs és romantikus

Ma két izgalmas programnak is helyet adott szalonunk: délelőtt az ország zeneiskoláiból érkezett fiatalok vetélkedőn mérték össze a magyar kortárs zenére vonatkozó ismereteiket. A változatos feladatok révén többek között olyan komponistákkal kapcsolatban bővíthették tudásukat a diákok, mint Durkó Zsolt, Petrovics Emil, Bozay Attila, Kurtág Görgy vagy Sáry László. Gratulálunk a résztvevőknek, és köszönjük a versenyt levezető Varga Károly nyugalmazott főiskolai tanár és a két zsűritag, Madarász Iván és Hollós Máté zeneszerzők közreműködését!

A kortárs zene után este már elsősorban a romantika szelleme uralkodott szalonunkban Spengler Krisztina zongoraművész és Dancsó Diána hegedűművész koncertjén. Élmény volt Beethoven Appassionata szonátájának virtuóz, az érzelmi szélsőségeket megmutató előadása, és nagy örömmel fogadtuk Enescu, Schumann, Csajkovszkij néhány ritkábban hallható darabjának érzékeny tolmácsolását is!

A koncert az Ifjú tehetségek a zenei gyűjteményben sorozat része volt.

SCH-

Fotóalbum

Főszerepben a cselló

A cselló hangszer és Gurgel Fanny fiatal csellista volt a főszereplője a ma este szalonunkban tartott kitűnő hangulatú koncertnek, amelyen a barokk kortól a 20. századig, Bachtól Beethovenen át Benjamin Brittenig rajzoltak ívet a kamarazenei és szóló gordonkára írt művek. Örömmel hallgattuk a hangszerek kifejező párbeszédét, a fiatal muzsikusok – Gurgel Fanny mellett Papp Nóra (brácsa), Saki Kono (zongora), Szabó Sára (hegedű), Varga Zsuzsanna (oboa) – játékát. Külön köszönjük Rohmann Ditta csellóművész közreműködését! 🙂

A program az Ifjú tehetségek a zenei gyűjteményben sorozat keretében valósult meg.

SCH-

Fotóalbum