Koncert kategória bejegyzései

Haydn és kortársai

Hatalmas érdeklődés kísérte Fábri Flóra tegnap este könyvtárunkban tartott csembalóestjét: két nagy dísztermünket kellett összenyitnunk, hogy mindenki elférjen. A fiatal előadóművész Haydn és kortársai világába kalauzolta a lelkes közönséget.

A műsor első felének darabjait stilisztikai hasonlóság, a szünet utáni második rész programját inkább a szerzők életrajzi kapcsolódásai kötötték össze. Az este során Haydn csembalóra írt néhány szonátája és divertimentója mellett elhangzott Carl Philipp Emanuel Bach, Ernst Wilhelm Wolf, Nicola Porpora és Charles Burney egy-egy műve is.

Egy szólóhangszeres előadó számára mindig kihívás, hogy egy teljes koncert időtartamára lekösse a közönség figyelmét, játéka a teljesség érzetét keltse – Fábri Flórának ez tegnap sikerült. Gondosan összeállított, hosszú műsorral készült, amit meggyőző érzékenységgel adott elő, így nem csoda, hogy a rendkívül lelkes közönség egy frappáns ráadást is kikövetelt tőle. Az alapvetően szólóestnek szánt programot egy kamaraelőadás színesítette: Porpora csellószonátája Baranyay Piroska csellóművész közreműködésével hangzott el.

Fábri Flóra és Baranyay Piroska

Malina János, a társszervező Magyar Haydn Társaság elnöke bevezető és záró gondolatai fokozták az este ünnepélyességét. A közönség hálásan fogadta, hogy Fábri Flóra néhány mondattal bemutatta a műveket, érdekességeket említett, így könnyebben befogadhatóvá tette a ritkán hallható darabokat, és közvetlen, kedves egyéniségéből is felvillantott valamit.  Sokan megjegyezték a koncertet követően, hogy nagyszerű élményben volt részük, akadt, aki e-mailben jelezte örömét, hogy egy kiváló fiatal előadót ismerhetett meg. 

SCH-

Fotóalbum

Reklámok

Múzsák randevúja

Eratót, a szerelmi költészet múzsáját a görög antikvitásban gyakran ábrázolták kitharával, Euterpét, a zene múzsáját pedig fuvolával. Tegnap este könyvtárunkban mintha ez a két múzsa találkozott volna egymással: az eredmény egy varázslatos kamarakoncert volt Hole Anna fuvola- és Olgyay Gergő gitárművész előadásában.

Könyvtárunk Fogadótermében zsúfolt nézőtér előtt mutatta meg a két fiatal muzsikus, milyen jól passzol egymáshoz a szólisztikus fuvola és az akkordikus gitár – kifejező és teljességérzetet keltő együttest alkotva. A sikerhez persze elengedhetetlen volt mindkettejük meggyőző játéka: egészen apró “maszatokat” leszámítva pontos, jól formált, helyenként virtuóz előadást hallhattunk mind a kamara-, mind a szóló darabokban. Hole Anna a koncert előtt adott interjúban azt mondta, Telemann szólófantáziája jelenti majd számára a legnagyobb kihívást, hiszen nehéz szólóban fuvolázni úgy, hogy izgalmas legyen, betöltse a teret. A közönség reakcióiból ítélve előadása nem keltett hiányérzetet, és ugyanez mondható el Olgyay Gergő finom, nyugalmat árasztó Bach-szólójátékáról is.

Hole Anna és Olgyay Gergő az idén végeznek a Zeneakadémián

A kamaradarabok közül különösen érdekes volt a Bartók-átirat (Román népi táncok), ezzel az apparátussal igazán újszerűen hatott. A koncert legerősebb része mégis talán a záróblokk volt, amelyben Astor Piazzolla A tangó története című ciklusából hallhattunk három darabot. Ezek az eredetileg is fuvolára és gitárra írt művek nagyon tetszetősen és hatásosan hangzottak el, kifejezetten összeszokottnak tűnt a két előadó.

Vastapssal ért véget az este

A kitűnő hangulatú koncert  vastapssal ért véget – köszönjük az élményt minden résztvevőnek!

SCHALK

Fotóalbum

Régizene a határon

A reneszánsz és a barokk zene határvidékére kalauzolt tegnap este a könyvtárunkban telt ház előtt koncertező Recurring Company együttes. Akár táncra is perdülhetett, aki akart.

A koncert az első állomása volt a Metamorphoses című háromrészes sorozatnak, amelyben a Recurring Company a reneszánsz és a barokk közötti átmeneti korra irányítja figyelmünket, most elsőként olasz, legközelebb angol, végül spanyol szerzők darabjaival. A fiatal zenészek – Edőcs Fanni (csembaló), Regős Júlia (viola da gamba) Haraszti Dóra (blockflöte) és a vendégművészként jelen lévő Gyüdi Eszter énekes – alaposan átgondolt, jól felépített műsort mutattak be. Egy improvizatív szólóblockflöte-darabtól haladtunk az egyre bonyolultabb, összetettebb, egyre kifinomultabb művek felé, végül mindenki együttjátékával három könnyedebb vokális darab zárta a programot, mosolyt és vastapsot csalva ki a közönségből.

Jól felépíttett műsort adott a Recurring Company

A koncert gerincét ritkán hallható madrigál-diminúciók adták: Bovicelli, Bassano és Rognoni bonyolult szövésű munkái, melyek fölső (ének vagy furulya) szólamának virtuózan díszített futamait mind Gyüdi Eszter, mind Haraszti Dóra nagyszerű biztonsággal és zeneiséggel közvetítette. Bassano művében a viola da gamba is nehéz szólamot kapott, amit Regős Júlia szépen zengő tónussal, pontosan játszott. Ezeken a műveken keresztül érthettük meg a koncert alcímét: Cantare o suonare?, azaz Énekelni vagy játszani? A diminúció ugyanis a vokális műfajokat preferáló reneszánsz és a hangszeres zene felé forduló barokk közötti átmenet tipikus műfaja, mely az énekelt polifónia felől az instrumentális zene felé tesz egy nagy lépést. Edőcs Fanni nemcsak kísérőként, hanem szólistaként is szerephez jutott: Frescobaldi egyik billenytűs fantáziáját játszotta csembalón, sikerrel mutatva meg a darab finomságát. Külön öröm volt találkozni egy ritkán hallható, nagyon szép hangú hangszerrel, a reneszánsz tenor blockflötével, amit Haraszti Dóra igen érzékenyen szólaltatott meg.

Edőcs Fanni, Regős Júlia, Gyüdi Eszter, Haraszti Dóra

Ahogy a koncert előtt adott interjúban Edőcs Fanni és Haraszti Dóra elmondták, szívesen kísérleteznek azzal, hogy felbontsák a hagyományos koncertszituációt, ezért gyakran játszanak szokatlan helyszíneken vagy éppen mozgásra, táncra biztatják a zenehallgatókat. Ezen a koncerten is lehetőség volt arra, hogy a zenét hallgatva felálljunk, megmozduljunk, amivel néhányan, főleg gyerekek, a terem hátsó részében, illetve előterében éltek is. Nem könnyű feladni koncertlátogatói beidegződéseinket, a “jól nevelten”, egy helyben, csendben ülő hallgató szerepét, de talán érdemes néha megpróbálni ezt is, hogy még mélyebben hasson ránk a zene.

Lehetett mozogni, táncolni is

Köszönjük a különleges estét minden résztvevőnek, és nagyon várjuk a folytatást!

SCH-
Fotógaléria

Spanyolos hangulatban

Meggyőző előadással, átgondoltan építkező műsorral örvendeztette meg a közönséget tegnap este könyvtárunk Fogadótermében Farkas Judit operaénekes és Olgyay Gergő gitárművész. 

A hazai komolyzenei koncertéletben kuriózumnak számít az ének-gitár duó, pedig ahogy a két fiatal előadó hangversenye is bizonyította, nagyszerű művek léteznek erre az apparátusra.

Az est első harmada a 20. századi késő-modernizmusé volt: Benjamin Britten egyik kevéssé ismert dalciklusa, a Songs from the Chinese (Dalok Kínából) hangzott el impozáns előadásban. Britten érdeklődését a kínai kultúra iránt 1956-os távol-keleti koncertkörútja keltette föl. A rákövetkező évben született a kifejezetten ének-gitár duó számára írt ciklus, amelynek hangzásvilága nem kötődik a kínai zenéhez, szövegei viszont régi kínai versek angol fordításai. A többnyire a szépség, fiatalság mulandóságának témáját körüljáró, technikailag komoly követelményeket támasztó dalok elégikus érzésvilágát magabiztosan közvetítette a két előadó.

Farkas Judit és Olgyay Gergő elbűvölte a közönséget

Olgyay Gergő szóló-előadása következett ezután: Manuel Maria Ponce 20. századi mexikói zeneszerző La folía-variációiból hallhattunk részleteket. A darabot mérete és technikai követelményei miatt néha a gitárrepertoár Mount Everestjének is szokták nevezni – Olgyay Gergő minden technikai nehézséget feledtetve, markánsan és érzékenyen világította meg a darab szépségeit.

A koncertet záró De Falla- és García Lorca-dalok spanyol népzenei gyökerűek, varázslatos hangulatteremtő erejükkel az est megkoronázásaként hatottak. Farkas Judit a koncert előtt készült interjúban elmondta, kihívás számára, hogy ezúttal spanyol nyelven fog énekelni, de előadásán ez egy pillanatig sem érződött.

A koncert sikeréhez hozzájárult az átgondolt programszerkesztés: a nehezebben befogadható művek felől fokozatosan haladtunk a könnyebben érthetőkig, így mindenki számára élményt tartogatott az este. A termet teljesen megtöltő közönség – a távozás közben elejtett megjegyzésekből ítélve – örömmel nyugtázta a fiatal előadók kiváló művészi teljesítményét. Valaki megjegyezte: “Fantasztikusak ezek a fiatalok, van utánpótlás!”

Megtelt könyvtárunk Fogadóterme

A koncert az Ifjú tehetségek a Zenei Gyűjteményben sorozatunk része volt.

SCH-

Fotógaléria

A szomorúság öröme

Nehéz megmagyarázni, miért ad örömet a szomorú zene, tegnap este könyvtárunk Fogadótermében mindenesetre megtapasztalhattuk ezt a paradoxont. Szászvárosi Sándor (viola da gamba) és Nagy Csaba (lant) szinte lelki gyakorlathoz hasonló koncertjét vastapssal fogadta a termet teljesen megtöltő közönség.

Különös, felemelő érzés volt figyelni a két – élőben ritkán hallható –  hangszer keltette zenei folyamatot: finom, törékeny szépségű műveket hallhattunk a reneszánsz korából.  A lant kissé álmodozó, nazális hangkarakteréhez tökéletesen illett a tenor viola da gamba színgazdag melankóliája, annál is inkább, mert Szászvárosi Sándor harsányságtól mentesen, a pengetős hangszer korlátozott hangerejéhez igazodva gambázott. A viola da gamba szólama többnyire kvázi-improvizatív módón „feldíszítette” a lant játszotta alapokat: ahogy Szászvárosi Sándor felvezetőjében tréfásan fogalmazott: a fenyőfából a díszítményeknek köszönhetően lesz karácsonyfa. 

Szászvárosi Sándor és Nagy Csaba

Az est a két előadóművész új CD-jének anyagát mutatta be, amely Ars lachrimarum – A könnyek művészete címmel jelent meg. A műsorban szereplő zeneszerzők közül John Dowland a leghíresebb, tőle több dal is elhangzott elmélyült tolmácsolásban, köztük a jól ismert Flow my tears. A régizene barátai egy másik „kedves ismerőst” is felfedezhettek a műsorban: a 17. század közepe óta több évszázadon át számtalan formában játszott La folía téma egy  variációját John Playford tollából hallhattuk (Faronell’s Division on a Ground). Érdekesség, hogy ez a darab eredetileg hegedűre íródott, de igen meggyőzően hangzott a fényes hangszínű viola da gambán is. Élmény volt hallani az olasz Riccardo Rognoni Anchor che col Partire című darabjának virtuóz előadását is. Az estet Nagy Csaba szóló lantjátéka keretezte: a zárlatként elhangzó Dowland Prelude után zsigerileg érzékelhető, katartikus csend telepedett a teremre, majd néhány másodperc múlva hatalmas tapsban és bravózásban tört ki a közönség.

Köszönjük az átszellemült zenélést, a nagyszerű élményt a művészeknek!

SCH-
Fotóalbum