Szalon kategória bejegyzései

Lélekemelők

Lélekemelő élményt köszönhetünk a könyvtárunkba látogató Musica Nostra nőikarnak.  Az október 11-én tartott teltházas hangversenyen énekszóval építettek hidat távoli évszázadok és a jelenkor zenéje között. 

A nagy érdeklődéssel kísért est házigazdája, Madarász Iván Kossuth-díjas zeneszerző többek között arra hívta föl a figyelmet, hogy az időbeli és stilisztikai távolság ellenére is sok közös vonás van a régmúlt és a jelen kóruszenéje között. Az énekszó minden időben az emberi érzelmek zenei kifejezésének legközvetlenebb módja volt,  ezért egy régi és egy mai kórusmű lényegileg hasonló módon szólíthatja meg a hallgatót. Úgy érezzük, ez a megszólítás maradéktalanul megtörtént ezen az estén. Az ELTE Zenei Tanszékének hallgatóiból alakult, Mindszenty Zuzsánna Liszt Ferenc-díjas karvezető kezei alatt működő kórus gazdag, kiegyensúlyozott hangzása önmagában is zsigeri élmény volt. A hangzás szépsége nemcsak a zsúfolásig telt termet zengette át, hanem a lelkeket is.

Szívvel-lélekkel énekeltek

Az est középkori és reneszánsz kóruszenével kezdődött, kortárs komponisták régi szövegekre írt műveivel folytatódott, végül mai szerzők mai szövegekre írt darabjaival zárult. Érdekes volt összehasonlítani a teremben jelen lévő és nagy tapsot kapott Sugár Miklós, illetve a közelmúltban elhunyt Kocsár Miklós Salve regináját. A norvég Ola Gjeilo meditatív, északi szépségű darabja sokakat megfogott, de kifejezetten hatásosnak tűnt Tóth Péter népi szövegekre írt két „magyar madrigálja” is.

Nagy tapsot kapott a  zeneszerző Sugár Miklós

Mindszenty Zuzsánna a koncert előtt adott interjúban elmondta, a kortárs kórusmuzsika általában könnyebben befogadható, mint a kortárs instrumentális zene, és ezt a megállapítást igazolta a hangverseny. Az átgondolt koncepció szerint kiválogatott darabokat szívvel-lélekkel éneklő kórus prudukcióját hálásan és hatalmas tapssal fogadta a közönség. 

SCHALK
FOTÓ: FSZEK
Fotógaléria

Reklámok

Zene elemezve

Hogyan érzékeltetheti a zene a káoszt, és hogyan a négy őselemet? Molnár Szabolcs zenetörténész, zenekritikus lebilincselő előadást tartott tegnap este könyvtárunkban a tüzes, a légies, a földszerű és a folyékony muzsikáról.

Az ember nem is gondolná, milyen sok zenemű kapcsolódik valamiképpen a négy őselemhez, milyen változatos megjelenési formái vannak a zenei tüzességnek, légiességnek, földszerűségnek és folyékonyságnak. Molnár Szabolcs rengeteg érdekes zenetörténeti példát hozott arra, hogyan építettek a komponisták az elementumok szimbolikájára.

Zenei bejátszások, kottavetítések kísérték az előadást

Jean-Féry Rebel Les Elements című barokk operabalettje a formátlan-ritmustalan káoszból indul, hogy aztán izgatottságával megidézze a tüzet, a kottafejek hullámzásával a vizet, mély regiszterével a földet, magas hangjaival a levegőt. Bach 105. és 170. kantátájának egy-egy tételében a talajvesztettséget, a lélek magányát érzékelteti a biztos alap, a mély hangok hiánya. A zenei bejátszásokkal, vetítéssel kísért előadás második felében izgalmas és humoros elemzést kaptunk Liszt A Villa d’Este szökőkútjai c. zongoraművéről az eredeti kottakézirat bemutatásával.

Szóba került az estén sok más is a Schumann-rezonanciától a zenei hangutánzásig, a meditációs zenétől Sztravinszkij Tűzijátékáig. Valószínűleg sokan úgy álltak fel a székből az előadás végén, hogy hazavittek magukkal egy kis gondolkodnivalót (például: miért mindig “édes”, azaz dolce a víz a zenében?). Talán jó is, hogy Molnár Szabolcs nem igyekezett minden kérdést megválaszolni és lezárni, inkább ötleteket adott és irányokat mutatott.

Az előadás a “Könyvtárak az emberért – Felelősség a Földért” Országos Könyvtári Napok programsorozat része volt, kapcsolódva “A lét meghatározói: a négy elem” tematikus naphoz. Reméljük, lesz folytatás!

SCHALK
FOTÓ: FSZEK

Fotóalbum

Bartók arcképe

Megragadó előadással rajzolták meg az érett-kései Bartók arcképét tegnap este könyvtárunkban  a Central European String Quartet tagjai. A Bartók / Debussy sorozat záró koncertjén is a tőlük megszokott pontosságal és zeneiséggel muzsikáltak.

Bartók előszeretettel alkalmazta vonónégyeseiben a hídformájú, szimmetrikus szerkesztést, de tegnap mintha  maga a koncert is hasonlóan építkezett volna: két monumentálisan fajsúlyos darab, a szólószonáta és az 5. vonósnégyes között a könnyebben  befogadható 44 hegedűduóból hallottunk néhányat. A Central European String Quartetben brácsásként közreműködő Haruka Nagao a szólószonáta előadásában megmutatta, hogy a hegedűnek is mestere: játékában egyszerre volt jelen a szenvedély és az intellektualitás.

Haruka Nagao adta elő a szólószonátát

A duókat Miranda Liu, a kvartett első hegedűse és Környei Zsófia adta elő. Végül a koncert második felét kitevő 5. vonósnégyes következett, ez a nagyszabású, bonyolult mű, amit kiegyenlített hangzásban, pontosan és élményszerűen tolmácsoltak a kvartett tagjai: Miranda Liu és Soós Máté (hegedű), Haruka Nagao (brácsa) és Szabó Judit (gordonka).  Nemcsak a koncert végi hatalmas taps, de a távozó közönség elejtett megjegyzései is arra utaltak, hogy emlékezetes koncertélményt teremtettek a zenészek.

Miranda Liu és Környei Zsófia a 44 duóból válogatott

Ezzel az előadással lezárult a Zenei Gyűjtemény tavaszi koncertjeinek sora, legközelebb ősszel következik majd hangverseny, amelyről hírlevelünkben, Facebook-oldalunkon, könyvtárunk honlapján és itt, blogunkban (jobb oldalt az eseménynaptárban) is tájékoztatást adunk majd.

SCH-
FOTÓ: FSZEK
Fotóalbum

Gitárünnep

Könyvtárunkban tartotta MA diplomakoncertjét több mint száz néző előtt Olgyay Gergely gitárművész május 24-én. Az ünnepi hangulatú esten csak ámultunk és bámultunk.

A kiemelkedő képességek mellett hatalmas munka is kell ahhoz, hogy valaki zenei előadóművészként felsőfokú diplomát szerezzen. Gergő a vele készített interjúnkban elmondta, ötéves korában kezdett zongorázni, majd néhány év múlva beszippantotta a gitár. Karrierje, mondhatni, egyenes vonalú volt, a Bartók konzi után a Zeneakadémia klasszikus gitár szakára jelentkezett, ahol Csáki András volt a mestere, Eötvös József pedig a tanszékvezetője (mindketten jelen voltak a koncerten). A zeneakadémiai diplomával sem zárulnak le azonban Gergő tanulóévei: jelenleg már Stuttgartban  a brazil Mateus dela Fonte növendéke, aki az Európában szinte ismeretlen hatalmas brazil gitárrepertoár rejtelmeibe vezeti be.

Hole Anna játszott fuvolán
Farkas Judit énekelt

A nagyon átgondoltan felépített, ünnepi hangulatú estén – mely a Zenei Gyűjtemény történetében az első diplomakoncert volt – Olgyay Gergő számot adott arról, hogy a barokktól a kortárs zenéig, a finom, melankolikus daraboktól (Bach) a virtuózan gyors, technikailag nehéz művekig (Ponce, Gnattali) minden területen képes hiteles interpretációra. Az este első felében szólódarabokat hallhattunk (kotta nélkül előadva), a második részben kamarázást Hole Anna fuvolaművésszel és – a Benjamin Britten-dalokat éneklő – Farkas Judit operaénekessel. Több darab már ismerős lehetett a közönségnek korábbi koncertjeinkről, hiszen Hole Annával és Farkas Judittal is fellépett már Gergő nálunk. Voltak természetesen újdonságok is, de az egész este során érződött az előadók összecsiszoltsága és meggyőző felkészültsége. A hatalmas taps ezúttal nemcsak az aktuális produkciónak szólt, hanem a fiatal gitárművész éveken át tartó kitartásának és talán egy kicsit tanárainak, támogató családtagjainak is.

Szívből gratulálunk, és sok sikert kívánunk Olgyay Gergőnek további pályáján!
A koncert Ifjú tehetségek a Zenei Gyűjteményben című sorozatunk része volt.

SCHALK
FOTÓ: FSZEK
Fotóalbum

Spanyol örömzene

A spanyol régizene világába repítette az ámuló-bámuló közönséget május 10-én pénteken a Recurring Company együttes a Metaporphoses című sorozat utolsó koncertjén könyvtárunkban.

A sorozat korábbi két hangversenyéhez hasonlóan most is egy izgalmas határterület, a reneszánsz és a barokk zene átmenete állt a  műsor középpontjában. Viszonylag rövid, az este előrehaladtával egyre táncosabb, derűsebb darabokat hallhatunk, és az improvizációnak is egyre nagyobb szerep jutott. Az együttes változatos felállásban játszott, a szóló előadástól az ötfős kamarajátékig mutatta meg képeségeit és a  darabok szépségét. Amikor a koncert betetőzéseképpen Edőcs Fanni (csembaló), Haraszti Dóra (furulya), Haraszti Ádám (ütőhangszerek) , Illés Szabolcs (barokk hegedű) és Király Dóra (dulcián) egyszerre improvizáltak a Fandango témára, a hallgatóság érezhetően szinte el volt varázsolva. Jó okkal egyébként, mert ritkán hallani ennyire összeszokott, felszabadult örömzenélést a komolyzene világában.

Az együtes öt tagja egyszerre a dobogón

Sokak számára külön öröm volt megismerni egy nagyon ritkán hallható, érdekes hangszert, a fagott reneszánsz kori elődjét, a dulciánt. Ennek a fafúvós instrumentumnak a kissé csellóra emlékeztető, mackós zengése Király Dóra játékában virtuóz agilitással párosult.

A dulcián különleges hangzása sokakat lenyűgözött

Az együttes szinte minden koncertjén fel szokta hívni a közönség figyelmét arra, hogy aki akar, a zene hallgatása közben nyugodtan álljon föl, mozduljon meg, táncoljon – a hagyományos zenehallgatási keretek megkérdőjelezése ugyanis a Recurring Copmpany filozófiája, ahogy arról Edőcs Fanni és Haraszti Dóra beszéltek a velük készített interjúnkban. Ez alkalommal többen is táncra perdültek a terem hátsó részében, tovább oldva a hangulatot és erősítve az este különlegességét.

Többen táncra perdültek

A koncert végén többen odamentek a zenészekhez, hogy gratuláljanak nekik és megköszönjék az élményt, a Zenei Gyűjtemény jelen lévő munkatársainak is sokan mondták az épületből távozva, hogy nagyszerű koncertet hallottak.  Mi is köszönjük az estét és a teljes koncertsorozatot a Recurring Company tagjainak!

SCH-
FOTÓ: FSZEK
Fotóalbum