Szalon kategória bejegyzései

Bartók arcképe

Megragadó előadással rajzolták meg az érett-kései Bartók arcképét tegnap este könyvtárunkban  a Central European String Quartet tagjai. A Bartók / Debussy sorozat záró koncertjén is a tőlük megszokott pontosságal és zeneiséggel muzsikáltak.

Bartók előszeretettel alkalmazta vonónégyeseiben a hídformájú, szimmetrikus szerkesztést, de tegnap mintha  maga a koncert is hasonlóan építkezett volna: két monumentálisan fajsúlyos darab, a szólószonáta és az 5. vonósnégyes között a könnyebben  befogadható 44 hegedűduóból hallottunk néhányat. A Central European String Quartetben brácsásként közreműködő Haruka Nagao a szólószonáta előadásában megmutatta, hogy a hegedűnek is mestere: játékában egyszerre volt jelen a szenvedély és az intellektualitás.

Haruka Nagao adta elő a szólószonátát

A duókat Miranda Liu, a kvartett első hegedűse és Környei Zsófia adta elő. Végül a koncert második felét kitevő 5. vonósnégyes következett, ez a nagyszabású, bonyolult mű, amit kiegyenlített hangzásban, pontosan és élményszerűen tolmácsoltak a kvartett tagjai: Miranda Liu és Soós Máté (hegedű), Haruka Nagao (brácsa) és Szabó Judit (gordonka).  Nemcsak a koncert végi hatalmas taps, de a távozó közönség elejtett megjegyzései is arra utaltak, hogy emlékezetes koncertélményt teremtettek a zenészek.

Miranda Liu és Környei Zsófia a 44 duóból válogatott

Ezzel az előadással lezárult a Zenei Gyűjtemény tavaszi koncertjeinek sora, legközelebb ősszel következik majd hangverseny, amelyről hírlevelünkben, Facebook-oldalunkon, könyvtárunk honlapján és itt, blogunkban (jobb oldalt az eseménynaptárban) is tájékoztatást adunk majd.

SCH-
FOTÓ: FSZEK
Fotóalbum

Reklámok

Gitárünnep

Könyvtárunkban tartotta MA diplomakoncertjét több mint száz néző előtt Olgyay Gergely gitárművész május 24-én. Az ünnepi hangulatú esten csak ámultunk és bámultunk.

A kiemelkedő képességek mellett hatalmas munka is kell ahhoz, hogy valaki zenei előadóművészként felsőfokú diplomát szerezzen. Gergő a vele készített interjúnkban elmondta, ötéves korában kezdett zongorázni, majd néhány év múlva beszippantotta a gitár. Karrierje, mondhatni, egyenes vonalú volt, a Bartók konzi után a Zeneakadémia klasszikus gitár szakára jelentkezett, ahol Csáki András volt a mestere, Eötvös József pedig a tanszékvezetője (mindketten jelen voltak a koncerten). A zeneakadémiai diplomával sem zárulnak le azonban Gergő tanulóévei: jelenleg már Stuttgartban  a brazil Mateus dela Fonte növendéke, aki az Európában szinte ismeretlen hatalmas brazil gitárrepertoár rejtelmeibe vezeti be.

Hole Anna játszott fuvolán
Farkas Judit énekelt

A nagyon átgondoltan felépített, ünnepi hangulatú estén – mely a Zenei Gyűjtemény történetében az első diplomakoncert volt – Olgyay Gergő számot adott arról, hogy a barokktól a kortárs zenéig, a finom, melankolikus daraboktól (Bach) a virtuózan gyors, technikailag nehéz művekig (Ponce, Gnattali) minden területen képes hiteles interpretációra. Az este első felében szólódarabokat hallhattunk (kotta nélkül előadva), a második részben kamarázást Hole Anna fuvolaművésszel és – a Benjamin Britten-dalokat éneklő – Farkas Judit operaénekessel. Több darab már ismerős lehetett a közönségnek korábbi koncertjeinkről, hiszen Hole Annával és Farkas Judittal is fellépett már Gergő nálunk. Voltak természetesen újdonságok is, de az egész este során érződött az előadók összecsiszoltsága és meggyőző felkészültsége. A hatalmas taps ezúttal nemcsak az aktuális produkciónak szólt, hanem a fiatal gitárművész éveken át tartó kitartásának és talán egy kicsit tanárainak, támogató családtagjainak is.

Szívből gratulálunk, és sok sikert kívánunk Olgyay Gergőnek további pályáján!
A koncert Ifjú tehetségek a Zenei Gyűjteményben című sorozatunk része volt.

SCHALK
FOTÓ: FSZEK
Fotóalbum

Spanyol örömzene

A spanyol régizene világába repítette az ámuló-bámuló közönséget május 10-én pénteken a Recurring Company együttes a Metaporphoses című sorozat utolsó koncertjén könyvtárunkban.

A sorozat korábbi két hangversenyéhez hasonlóan most is egy izgalmas határterület, a reneszánsz és a barokk zene átmenete állt a  műsor középpontjában. Viszonylag rövid, az este előrehaladtával egyre táncosabb, derűsebb darabokat hallhatunk, és az improvizációnak is egyre nagyobb szerep jutott. Az együttes változatos felállásban játszott, a szóló előadástól az ötfős kamarajátékig mutatta meg képeségeit és a  darabok szépségét. Amikor a koncert betetőzéseképpen Edőcs Fanni (csembaló), Haraszti Dóra (furulya), Haraszti Ádám (ütőhangszerek) , Illés Szabolcs (barokk hegedű) és Király Dóra (dulcián) egyszerre improvizáltak a Fandango témára, a hallgatóság érezhetően szinte el volt varázsolva. Jó okkal egyébként, mert ritkán hallani ennyire összeszokott, felszabadult örömzenélést a komolyzene világában.

Az együtes öt tagja egyszerre a dobogón

Sokak számára külön öröm volt megismerni egy nagyon ritkán hallható, érdekes hangszert, a fagott reneszánsz kori elődjét, a dulciánt. Ennek a fafúvós instrumentumnak a kissé csellóra emlékeztető, mackós zengése Király Dóra játékában virtuóz agilitással párosult.

A dulcián különleges hangzása sokakat lenyűgözött

Az együttes szinte minden koncertjén fel szokta hívni a közönség figyelmét arra, hogy aki akar, a zene hallgatása közben nyugodtan álljon föl, mozduljon meg, táncoljon – a hagyományos zenehallgatási keretek megkérdőjelezése ugyanis a Recurring Copmpany filozófiája, ahogy arról Edőcs Fanni és Haraszti Dóra beszéltek a velük készített interjúnkban. Ez alkalommal többen is táncra perdültek a terem hátsó részében, tovább oldva a hangulatot és erősítve az este különlegességét.

Többen táncra perdültek

A koncert végén többen odamentek a zenészekhez, hogy gratuláljanak nekik és megköszönjék az élményt, a Zenei Gyűjtemény jelen lévő munkatársainak is sokan mondták az épületből távozva, hogy nagyszerű koncertet hallottak.  Mi is köszönjük az estét és a teljes koncertsorozatot a Recurring Company tagjainak!

SCH-
FOTÓ: FSZEK
Fotóalbum

Egy Mozart-tételben a világ

Mozart a-moll zongoraszonátájának (KV. 310) középső tétele került górcső alá azon az előadáson, amelyet tegnap este Molnár Szabolcs zenetörténész, zenekritikus tartott könyvtárunkban több mint ötven érdeklődő előtt. Izgalmas volt összehasonlítani Dinu Lipatti, Mitsuko Uchida, Grigorij Szokolov, Alfred Brendel és mások interpretációit.

A szűkre fókuszált témából kiindulva tág horizontú kérdésekig jutott el a beszélgetés: Mozart alkotói gondolkodásmódja, a zeneszerzés és a zenei előadás lélektana, az esztétikai forma és jelentés kérdései kerültek szóba. A mindvégig színes, élvezetes előadás kiindulópontjaként  Molnár Szabolcs érintette az 1778-ban, a preromantika korában komponált  szonáta keletkezésének körülményeit. Fölvetődött, hogy milyen hangszereken lehet, illetve érdemes előadni a darabot: modern zongorán vagy éppen fortepianón, clavichordon, esetleg csembalón. A mai hallgatók füléhez természetesen a modern zongora hangzása áll közel, ezért is volt érdekes meghallgatni a szonátatételt a korabeli, egészen más képességű hangszereken.  

A kivetített kottán nyomon követhettük a zenei szöveget

Az este során a befogadó, a hallgató szemszögéből váltak elemzés tárgyává a tétel formai, szerkezeti kérdései, ezért az előadás egyáltalán nem hatott száraznak. Izgalmas volt megfigyelni, hogy a tétel első szakaszának nyugodt, szemlélődő idilljét hogyan szaggatja föl a középrész zaklatottsága, hogyan “botlik meg” a ritmus és a szerkezet, hogyan halmozza Mozart a disszonanciákat, hogyan adja át a helyét a napsütés valami fájdalmas besötétedésnek. A tétel zárórésze ismét a harmónia világát  hozza el, de ha azt egy ilyen felsebző közjáték után kapjuk vissza, akkor a zene jelentése megváltozik: azt érezzük, hogy a harmónia könnyen elveszíthető. A Maynard Solomon Mozart-könyvéből felolvasott “miniesszé” plasztikusan fejtette ki ugyanezeket a gondolatokat: Solomon ebben a szonátatételben Mozart alkotóművészetének egyik alapvető mintázatát véli fölfedezni: a nagy kettősségekre építő szerkesztést, amelyben esztétikai értelemben “minden benne van”, hiszen egész életünk és a világegész is felfogható születés és pusztulás, fény és sötétség, emelkedés és süllyedés, közeledés és távolodás – és a sor végtelenül folytatható – nagy kettősségeiben.

Maynard Solomon Mozart-könyve kikölcsönözhető könyvtárunkból

Sok múlik azon, hogy  az előadóművész hogyan mutatja föl harmónia és diszharmónia viszonyát, mindenesetre, ahogy Molnár Szabolcs fogalmazott, ezen a téren és ebben a zenében a zongoristának bizony “dolga van”. Az este során ki-ki eldönthette, hogy Lipatti személyes, finoman kontrollt vesztett előadása, netán Brendel távolságtartóbb interpretációja vagy Szokolov jól strukturált játéka áll-e hozzá közelebb. A  beszélgetés záróakkordjaként Molnár Szabolcs felhívta a figyelmet egy kevéssé ismert, fiatal svájci zongoraművész, Fabrizio Chiovetta felvételére, aki “nemes melankóliával, sokrétűen” interpretálja a szonátát kiváló, új Mozart-CD-jén. 

Valószínű, hogy az előadás után hazatérve sokan kedvet éreztek ahhoz, hogy saját gyűjteményből vagy a világhálóról újabb felvételeket keressenek és az este tanulságaival felvértezve hallgassák meg Mozart csodálatos művét.  Ha így van, akkor az előadás – amely az Ízlések, művészek, közönség című sorozatunk záró programja volt – elérte célját. Reméljük, folytatása következhet!

SCHALK
FOTÓ: FSZEK

Fotóalbum

Varázsos vonósnégyesek

Debussy vonósnégyese és Bartók 4. vonósnégyese hangzott el könyvtárunkban április 26-án a Central European String Quartet koncertjén. A közönség óriási tapssal és bravózással fogadta az ihletett előadást. 

Debussy és Bartók vonósnégyesei hangzottak el

A Central European String Quartet tagjainak játékában érdekes volt egyszere megtapasztalni a két darab közelségét és távolságát, határozott különbségeit és  kitapintható rokonságát. Kiegyensúlyozott, gazdag hangzást varázsolt a napfényes hangulatú terembe Miranda Liu (első hegedű), Soós Máté  (második hegedű), Haruka Nagao (brácsa) és Szabó Judit (gordonka). A finom árnyalatok pontos rajzában tűnt ki a Debussy-darab előadása, a Bartók-vonósnégyesben pedig különösen hatásosnak és összeszokottnak tűnt a kvartett.

A hangverseny Bartók/Debussy Két arckép című háromrészes sorozatunk második koncertje volt, amely a két alkotó érett periódusából adott ízelítőt. A sorozat záróhangversenye május 30-án lesz könyvtárunkban, amelyre előzetes regisztráció után mindenkit szerettel várunk. Bővebb információ az esemény Facebook-oldalán olvasható: https://www.facebook.com/events/271013410240277/

SCH
FOTÓ: FSZEK
Fotóalbum