Kottaújdonság kategória bejegyzései

Tábortűz vagy felvételi: jöhet a retró!

Kéglidal, Az első villamos, Ha legközelebb látlak, Homok a szélben – legendás magyar könnyűzenei slágerek, amelyek generációk érzéseit fejezték ki, amelyek hallatán megrohannak az emlékek. Jó hírünk van azoknak, akik nemcsak hallgatni szeretik a hazai örökzöldeket, hanem el is énekelnék őket: érdemes körülnézniük kottaújdonságaink között!

Sokan keresik könyvtárunkban a magyar pop- rock- és tánczene elmúlt évtizedeinek időtálló kincseit, a népszerű slágerek kottáit. Érthető persze: akár egy baráti bulit, szalonnasütést, akár valamilyen színpadi vagy vizsgaprodukciót remekül feldobhat egy jól megválasztott retró dal. Kovács Kati vagy Zalatnay Cini énekhangjával persze nem könnyű versenyezni, de nem is ez a cél, hanem a jó hangulat vagy éppen – ha színpadi előadásról van szó – az egyéni előadói kisugárzás, az örökzöld nóta személyes életre keltése. A hazai kottakiadás és -forgalmazás útvesztőiben sokszor nem könnyű megtalálni pont azt a dalt, amit szívesen elénekelnénk, előadnánk, a Zenei Gyűjteményből kölcsönözhető kották között viszont jó eséllyel rábukkanhatunk. Már csak azért is, mert a Solo Music kiadó Régi slágerek ma is divatban című sorozatának 15 új füzetével bővült nemrég gyűjteményünk.

Az új, kölcsönözhető kottafüzetek a következő pop-, rock- és tánczenei előadók népszerű dalaiból válogatnak:

Aradszky László
Balázs Fecó
Csongrádi Kata
Demjén Ferenc
Express
Fonográf
Illés
Katona Klári
Koncz Zsuzsa
Korda György – Balázs Klári
Koós János
Kovács Kati
Zalatnay Sarolta
Záray-Vámosi

A tizenötödik füzet Válogatás legszebb táncdalainkból címmel több szerző/előadó slágereiből szemezget (köztük például Delhusa Gjon, a Tolcsvay trió, Bródy János, Hernádi Judit, Zorán). A sorozat füzeteiben igazán emlékezetes dalok kottái bukkanak fel, csak ízelítőül néhány cím:  Várj, míg felkel majd a nap, Lökd ide a sört, Savanyú a csokoládé,  Mindig kell egy barát, de rengeteg kevésbé ismert dal is bekerült a válogatásba.

A kiadványok rövid, gyakran személyes hangvételű előszóban mutatják be az énekest, akinek a nevéhez a slágerek fűződnek. Az énekszólamot tartalmazó kottakép áttekinthető, a kíséretet (gitár, zongora stb.) akkordjelzések mutatják. A kiadványok tartalmát számokra lebontva feldolgoztuk, ezért ha valaki egy bizonyos slágert keres, online katalógusunkat használva elég a cím mezőbe írnia a sláger címét. A katalógusban való keresésékor a dokumentumtípusnál érdemes beállítani, hogy kotta, a lelőhelynél pedig hogy Zenei Gyűjtemény. Természetesen személyesen is örömmel segítünk bárkinek, aki magyar örökzöldek után érdeklődik nálunk. 

SCH-
FOTÓ: FSZEK

Reklámok

Partitúrák hasznos plusszal

A német Schott kiadó kispartitúra-sorozatának különlegessége, hogy a kottát minden kötetben részletes elemző tanulmány egészíti ki. A zeneművek megértését, kontextusba helyezését nagyon megkönnyítik ezek a szövegek. Kottaújdonságaink közül most a sorozat néhány kiadványát ajánljuk.

A 19. század legnépszerűbb zeneműveinek top százas listáján megingathatatlan helye van Mozart utolsó szimfóniáinak, Kis éji zenéjének, de Chopin e-moll és Schumann a-moll zongoraversenyének is. A globális zenekultúra nagy klasszikusai ezek a művek, jellegzetes dallamaikat többnyire azok is felismerik, akik nem érdeklődnek különösebben  a komolyzene iránt. Ha valaki szeretné alaposabban tanulmányozni e remekműveket, praktikus kiindulópont lehet a mannheimi Schott kiadó Taschen-Partitur (zsebpartitúra) sorozata.

A puha kötésű, égszínkék borítós kiadványok a farmerunk zsebébe ugyan nem, de egy kabátzsebbe beleférnek: kényelmesen hordozhatók, jól kézbe vehetők, kottaképük áttekinthető. A kis méret komoly belső értéket rejt, ami nem is csoda, hiszen a mannheimi székhelyű Schott az egyik legrégebbi és legnevesebb német kottakiadó, amely 1770-es alapítása óta elkötelezett a német repertoár iránt (közismertek például Wagner-kiadásai). Nem egyszerűen megbízható zenei textust tartalmaznak a sorozat kötetei, hanem egy-egy terjedelmes német nyelvű műelemző tanulmányt is. A szövegek felépítése minden esetben hasonló: ismertetik a kottakiadáshoz felhasznált forrásokat, gyakran az eredeti kézirat vagy első kiadás fotóival illusztrálva, részletezik a zenemű keletkezési körülményeit, majd kottapéldákkal elemzik a művet, kitérve műfajtörténeti és formai szempontokra. A tanulmányokat szakirodalmi bibliográfia és ajánló diszkográfia zárja.

A Mozart Kis éji zenéjét (KV 525) elemző tanulmány szerzője Dieter Rexroth német zenetudós és dramaturg, a frankfurti Hindemith Intézet alapító igazgatója, számos zenei fesztivál művészeti vezetője. Dolgozatában részletekbe menően ismerteti a szerenád műfajtörténetét.

18. századi szerenád

Mozart nagy g-moll (KV 550) és Jupiter szimfóniájáról (KV 551) Manfred Wagner értekezéseit olvashatjuk. Az osztrák kultúrtörténész, zenetudós jelenleg a Bécsi Iparművészeti Egyetem oktatója, egyik kutatási területe a művészi szocializáció, azaz a művészek társadalmi helyzete, beilleszkedése.

Schumann a-moll zongoraversenyéről Egon Voss írt 58 oldalas tanulmányt. A német zenetörténész elsősorban Wagner-kutatásai kapcsán ismert.  Chopin e-moll zongoraversenyét Michael Stegemann német zeneszerző, muzikológus, a Dortmundi Zeneművészeti Egyetem oktatója elemzi, aki többek között  Olivier Messiaen mesterkurzusán tanult komponálást Párizsban.

SCHALK

Fotóalbum

Kamaracsemegék

Kottaújdonságainkat bemutató sorozatunkban most ritkán játszott kamarazenei művekre hívjuk fel a figyelmet. Blogbejegyzésünkből kiderül az is, ki volt Paganini hegedűtanára, honnan került elő Enescu egy elveszettnek hitt kézirata, és miért kell eltűnnie az egyik zenésznek a pódiumról Alfred Schnittke hegedűduójának előadása közben.

Alessandro Rolla (1757-1841) paviai születésű olasz zeneszerező nemcsak Paganini hegedűtanára volt, hanem maga is kiemelkedő hegedű- és brácsavirtuóz: jelentősen hozzájárult a hegedű és a brácsa játéktechnikájának fejlődéséhez. 1802-től a Milánói Scala karmestere, később a Milánói Konzervatórium tanára lett. Sok hegedűversenyt komponált, írt balettzenét is, kamarazenei művei közül kiemelkednek megnyerő vonóstriói.

Alessandro Rolla volt Paganini hegedűtanára


A frankfurti Zimmermann kiadó kottája Rolla No. 18-as G-dúr triójának szólamanyagát (hegedű, brácsa, cselló) közli a kotta első, Bécsben megjelent kiadása alapján. A vonóstriók irodalma nem mondható kifejezetten bőségesnek, ezért Rolla művei a műfaj fejlődésének fontos állomásai. Ez a tetszetős, dallamgazdag zene szép, áttekinthető kottakiadásban áll az érdeklődők rendelkezésére.

Enescu eredeti kézirata közel száz éven át ismeretlen helyen lappangott


George Enescu (1881-1955) román zeneszerző korának egyik legsokoldalúbb muzsikusa volt. A bécsi és párizsi konzervatóriumban tanult hegedülni és komponálni (mások mellett Fauré és Massenet okította zeneszerzésre), később karmesterként, zongoristaként és pedagógusként is tevékenykedett. Növendékei között volt Yehudi Menuhin is. A Schott kiadónál jelent meg és már kölcsönözhető könyvtárunkból Enescu Nocturne et Saltarello című csellóra és zongorára írt munkája. Egy lírai lassú és egy táncos, gyors tételből áll (a saltarello egy spanyol tánc), ősbemutatója 1897-ben volt Párizsban. A mű kiadatlan kottakéziratát majdnem száz éven át elveszettnek hitték, mígnem 1994-ben váratlanul előkerült egy amerikai magángyűjteményből. A Schott 2000-ben megjelent, igen szép kiállítású kottája a darab első kiadása: partitúrát és mellékletként a cselló szólamát tartalmazza. A vonásrendet az eredeti kézirat alapján közli a kiadvány, míg az ujjrendet Steven Sensbach szerkesztő adja közre.

Kiváló hangszeres tudást igényel Martinů oboakvartettje


A cseh Bohuslav Martinů (1890-1959) hat szimfóniát, tizenöt operát és tizennégy balettet írt, de kamarazenei munkássága is jelentős. Az Egyesült Államokban töltött évei alatt, 1947-ben komponálta kvartettjét oboára, hegedűre, csellóra és zongorára. A kéttételes darab első tétele virtuóz oboaszólamra és a zongora határozott állításaira épül, a második tételben egy lírai, lassú bevezetést egy gyors és játékos zárlat követ. Kiváló hangszeres tudást igénylő, remek zene ez, amely alapvetően modernista szellemiségű, de a hagyományokat sem tagadja meg. A könyvtárunkba újonnan érkezett kotta az Eschig kiadó gondozásában jelent meg, és a mű partitúrája mellett szólammelékleteket tartalmaz.

Alfred Schnittke portréját  Reginald Gray festette


Végül Alfred Schnittke (1934-1998) két rövid, hommage jellegű munkájának kottáját ajánljuk, a kiadvány az Edition Sikorski gondozásában jelent meg. A Prelúdium Dmitrij Sosztakovics emlékére című körülbelül ötperces darab két hegedűre íródott 1975-ben, néhány hónappal Sosztakovics halála után. A sűrű szövésű, alapvetően disszonanciára épülő mű hangjaiba rejtve megidézi Sosztakovics (D-esz-C-H) és Bach (B-A-C-H) nevét. Az egyik hegedű metronómszerű, pizzicato hangjai mellett a másik hangszer rövid, gyászos frázisokat hallat, viszonyuk a fájdalom csúcspontjáig jut, majd a feszültség oldódik. Gyakran játsszák e darabot úgy, hogy az egyik hegedű a színpad mögül vagy hangfelvételről szól, erre a lehetőségre a kotta is utal. Ez az előadásmód szimbolikusan a hiányt fejezi ki.

Egészen más hangütésű a szintén két hegedűre írt, Moz-art című Schnittke-darab: kesernyés humorral  gondolja tovább Mozart pantomimzene-töredékét (KV 416d), helyenként például a zenészeknek hegedülés helyett fütyülniük kell.   

SCH-
FOTÓK FORRÁSA: WIKIMEDIA COMMONS

Fotóalbum

 

Lélekérintő kortársaink

Igazán újat alkotni a komolyzenében (is) nagyon nehéz: a zenetörténet évszázadai szinte mindent felépítettek és lebontottak már. Őszi-téli kottaújdonságainkat bemutató sorozatunkban most három olyan kortárs zeneszerzőre irányítjuk a figyelmet, akik más-más irányban keresnek járatlan utakat, mégis rokoníthatók egymással. Szofija Gubajdulina a szokatlan hang(szer)összeállítások, Steve Reich az úttörő kompozíciós eljárások, míg Arvo Pärt az elmélyült puritanizmus művésze. Végső céljuk ugyanaz:  a lélek megérintése.  

Reich, Gubajdulina, Pärt

Egy szovjet-tatárföldi kisvárosból indult, ma Németországban él, és a kortárs komolyzene világszerte legelismertebb komponistái közé tartozik a 87 éves Szofija Gubajdulina. A spiritualitás, a vallás misztériuma iránti mély érdeklődése a kezdetektől tükröződik műveiben is, ezért a szovjet évtizedekben erős ellenszélben alkotott. Egy nyilatkozatában ars poetica-szerűen fogalmazta meg, mit jelent számára a zene lelkisége: „Vallásos ortodox vagyok, aki a »vallás« kifejezést – mint religiót – a szó szoros értelmében veszi tekintetbe: re-ligio, azaz: kapcsolatok visszaállítása, az élet legatójának visszaállítása. Nincs komolyabb feladata a zenének, mint éppen ez.”

Gubajdulina célja “az élet legatójának” visszaállítása

Gubajdulina 2013-ban komponálta Sotto voce (halkan, félhangon) című kamarazenei művét, amelyben jól megmutatkoznak szerzői kézjegyei. Vonzódik a különleges hangszer-összeállításokhoz: ezt a kvartettjét például brácsára, nagybőgőre és két gitárra írta. A közel félórás darab különös, nem e világi atmoszféráját fokozzák a szokatlan hanghatások (az istenihez való fölemelkedésre utaló glisszandók, váratlan dobolások, vizespoharak használata hangszerként). Ezt a virtuóz, sokdimenziós, mélyen poétikus művet szerzője egy 14. századi németországi rabbinak, talmudista tudósnak, Alexander Suskinnak ajánlotta. Aki szeretné tanulmányozni a darab kottáját, annak a német Sikorski kiadó Exempla Nova kortárs zenei sorozatában megjelent partitúrát ajánljuk, amely már kölcsönözhető könyvtárunkból. Aki meg is hallgatná a művet, annak érdemes a BIS kiadó 2014-ben megjelent super audio CD-jét kikölcsönöznie gyűjteményünkből. A Sotto voce mellett a korongon helyet kaptak Gubajdulina további darabjai is: például Repentance című kvintettje és 1965-ben keletkezett zongoraszonátája.

 

Egészen másként ér el éteri, emelkedett hatást Steve Reich amerikai zeneszerző, a minimalista iskola úttörője. Munkái az ismétlődés és a minimális változás elvén alapulnak, lassan áradó zenéje szinte mozdulatlan, állva hullámzik, apró lépésekben mégis folyamatosan átalakul. Violin Phase című, 1967-ben írt kompozíciója fáziseltoláson alapuló folyamatzene: eleinte két hegedűt hallunk hangfelvételről, melyek ugyanazt a dallamtöredéket játsszák egyszerre, később időben lassan elcsúsznak egymáshoz képest, ezzel új dallam alakul ki, amit az élőben belépő hegedű hangsúlyoz. A mű gitár(ok)ra átdolgozott verziója Violin Phase for Guitars címen jelent meg az Universal Edition kiadó gondozásában Reich részletes magyarázataival, illetve előadási utasításával. Az átirat előadható tetszés szerint egy gitárral és előre rögzített hanganyaggal, vagy négy gitárral, rögzített hanganyag nélkül is. Mivel a darab rendkívül precíz játékot igényel, inkább haladó gitárosoknak ajánljuk.

Steve Reich, a minimalizmus úttörője

A minimalizmus stílusirányzatához szokás sorolni a világhírű észt komponistát, Arvo Pärtet is. A 83 éves mestert néhány napja, november 25-én a varsói Festiwal Eufonie keretében a Kultúra Érdemrendjével (Zasłużony Kulturze) tüntették ki, amit személyesen vett át a II. János Pál Múzeum kupolatermében rendezett koncerten. Míg sok kortárs zeneszerző igyekszik elkápráztatni a fület és felizgatni az agyat, Pärt leginkább a hallgató lelkét akarja megérinteni, e tekintetben Gubajdulina rokona. Jellemző művészi egyéniségére, hogy amikor egy zenész megkérdezte tőle, milyen tempóban kellene játszani egyik művét, így felelt: “Milyen tempót szeretne? Játssza a szívverésének tempójában.”

Pärt művei a középkori egyházzenét idézik meg

Pärt sok kórusművet írt, ezek közül ajánljuk most 117. és 131. szláv zsoltárát, amelyek az Universal Edition gyönyörű kottakiadásában jelentek meg. A vegyeskar vagy szólisták által is előadható művek a középkori egyházzenét idézik meg: mély spiritualitás jellemzi őket. A 117. zsoltár szoprán, alt, kontratenor, tenor és basszus, míg a 131. zsoltár kontratenor, tenor és basszus szólamokat mozgósít.

SCH-
PORTRÉFOTÓK: WIKIMEDIA COMMONS
Fotóalbum

Sziporkázó fafúvosok

A Zenei Gyűjtemény őszi kottaújdonságait bemutató sorozatunkban most fafúvós hangszerekre írt művek kottáit ajánljuk, köztük különleges, ritkán játszott darabokét is. Fuvolisták, klarinétosok, oboisták, fagottosok – figyelem, érdemes betérni a könyvtárba!

Bach kedvelt kamarazenei hangszere a hegedű mellett a fuvola volt, noha ma már lehetetlen pontosan megállapítani, hány művet írt erre a hangszerre. A hét Bachnak tulajdonított – fuvolára és continuóra vagy fuvolára és csembalóra komponált – szonáta közül három szerzősége kérdéses, ezért a német Bärenreiter kiadó csak a fennmaradó négyet gyűjtötte egybe 2016-os, J. S. Bach Vier Sonaten című kiadványában. A zenei szöveg az Új Bach-összkiadást követő Urtext, vagyis a ma ismert legmegbízhatóbb, kutatásokon alapuló kottát kapja kézbe az érdeklődő. A kiadvány a fuvolára és continuóra írt e-moll (BWV 1034) és E-dúr (BWV 1035) szonátát, valamint a fuvolára és csembalóra írt h-moll (BWV 1030) és A-dúr (BWV 1032) szonátát tartalmazza. Ez utóbbi talán a legismertebb és legnépszerűbb a négy szonáta közül, de valójában mindegyikük szépséges darab, a barokk fuvola-alaprepertoár része.

A német Accolade kiadó gondozásában jelent meg Wenzel Neukirchner (1805-1889) fagottra és zongorára írt darabja, melynek címe: Thema und Variationen über Der Carneval von Venedig. A Velencei karnevál népdaltémát számos zeneszerző dolgozta fel, de fagotton ritkán hallható, ezért is érdekes lehet Neukirchner műve a hangszer játékosai számára. A csehországi születésű szerző neve mára szinte teljesen feledésbe merült, pedig korának egyik legkiválóbb fagottjátékosa volt, valamint fagottkészítőként, a hangszer továbbfejlesztőjeként is számon tartották.

Az archív képen balról: Irene Busch (Adolf Busch lánya), Arturo Toscanini, Adolf Busch és felesége, Frieda Busch

Adolf Buschra ma elsősorban mint a híres Busch vonósnégyes alapítójára és első hegedűsére, kiváló előadóművészre gondolunk. Nemcsak a 20. század egyik legjelentősebb kvartettjátékosa volt, hanem a két világháború közti időszakban szólistaként is olyan karmesterekkel működött együtt, mint Toscanini, Bruno Walter, Furtwängler. Hitler hatalomra kerülése után nem volt hajlandó többé föllépni szülőhazájában, Németországban, majd 1939-ben az Egyesült Államokba emigrált.  Kevesen tudják, hogy zeneszerzőként is kiterjedt munkásságot folytatott, részben Max Reger hatása alatt. Ritkán játszott szerzeményei között akadnak zenekari és kórusművek, versenyművek és kamaradarabok is. Ez utóbbiak közé tartozik Divertimento klarinétra, oboára és angolkürtre című munkája (op. 62b), amelyet Simeon Bellison amerikai klarinétművésznek és zeneszerzőnek ajánlott. A sziporkázó, humorosan fantáziadús darabban a három hangszer szinte egymást serkenti, sürgeti, miközben az  angolkürt hangja hídként köti  össze a klarinét meleg, bársonyos és az oboa tiszta, fényes hangszínét. A kuriózumnak számító trió kottáját a Breitkopf és Hartel jelentette meg 2016-ban, ez is kölcsönözhető már a Zenei Gyűjteményben.

SCH-

Fotóalbum