Ajánljuk kategória bejegyzései

Húsvéti zeneajánló

A szenvedéstörténetet és a feltámadást feldolgozó művek átszövik az egész zeneirodalmat. A passió – Jézus Krisztus szenvedésének és halálának elbeszélése – a reformáció korától számtalan zeneműben megjelent, s azóta is sokféle formában dolgozták fel a Húsvét misztériumát. A megannyi „húsvéti zene” közül most egy oratóriumot, egy kamarazenét, egy operát és egy szimfonikus művet ajánlunk, melyek könyvtárunk hangzó állományában többféle előadásban is fellelhetők.

 

 

 

BACH: JÁNOS-PASSIÓ
A János-passió 1724 nagypéntekjére készült, és először a lipcsei Szent Mihály templomban mutatták be. A mű Jézus szenvedéstörténetét és halálát jeleníti meg János evangéliuma alapján. A mester művének legnagyobb részét a Luther fordította bibliai szövegből állította össze. A bibliai szöveg tömörsége – amelyet még jobban emel a lutheri fordítás ódon német nyelvezete – szükségszerűen oly mértékben tette drámaivá a János-passió zenéjét, hogy szinte az egész barokk korszakban nem ismerünk ehhez fogható izzó szenvedélyű oratorikus alkotást.
A János-passió zárótétele a zeneirodalom legcsodálatosabb „búcsú- és altatódala”, amely gyönyörű dallamával, harmóniáinak fenséges nyugalmával lekerekíti a művet, mintegy céljához: a vigasztaláshoz vezeti el a passió izgatott drámaiságát.

HAYDN: KRISZTUS HÉT SZAVA A KERESZTFÁN
Joseph Haydn az 1780-as évek közepén szokatlan felkérést kapott Spanyolországból; a cádizi Oratorio de la Santa Cueva számára kellett nagypénteki zenét komponálnia. A pap a latin Bibliából felolvasta a Megváltónak a kereszten kimondott hét mondatát, mindegyikhez magyarázatot fűzött, s mindegyik magyarázat után hét-nyolc perces zene következett. Ezt a hét zenekari tételt komponálta meg Haydn, egy bevezető (Introduzione), illetve egy záró (Terremoto, a Jézus halálát követő földrengést ábrázoló) tétellel kiegészítve. A hét idézett mondat: 1. „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” 2. „Még ma velem leszel a paradicsomban.” 3. „Asszony, íme a te fiad. Íme a te anyád.” 4. „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”5. „Szomjazom!” 6. „Bevégeztetett.” 7.„Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” A művet 1787 nagypéntekén Bécsben is bemutatták, s az Artaria kiadó az eredeti, zenekari darab mellett még az évben megjelentette Haydn vonósnégyes-átiratát.

WAGNER: PARSIFAL
Húsvétkor az operaházak repertoárjában általában előkerül Wagner Parsifalja, amely a megváltás történetét a Parsifal-mondakörre építi. Bár Wagner soha nem írt kimondottan szakrális jellegű zenét, de a Parsifal, mondhatnánk, az ő Máté-passiója. Ez az utolsó operája, melynek bemutatójára 1882-ben Bayreuthban került sor, II. Lajos király jelenlétében. A történet Wolfram von Eschenbach 13. századi epikus költeményén, illetve Chrétien de Troyes Szent Grál-eposzán alapszik. Parsifal, Artúr király lovagja a Szent Grált keresi, a kelyhet, amelyben felfogták a keresztre feszített Jézus vérét. Parsifal a test és lélek, a csábítás pszichológiai mélyrétegein áthatolva végül kezébe veheti a szent kelyhet.

RIMSZKIJ-KORSZAKOV: NAGY OROSZ HÚSVÉT – NYITÁNY
Az ortodox liturgikus énekeket feldolgozó művet 1888-ban mutatták be Szentpétervárott. Rimszkij-Korszakov önéletrajzában kifejti, hogy az volt a szándéka, hogy ünnepi nyitányában a keresztény liturgia és a pogány néphit elemeit ötvözze. Szimfonikus költeményében a passió ünnepi misztériuma a húsvét vasárnap népünnepi féktelenségében tetőzik. Rimszkij-Korszakov nem volt különösebben vallásos ember; a pogány néphit éppúgy érdekelte, mint az orosz keresztény liturgia zenei hagyományai. Szimfonikus költeményében is ez a kettősség jelenik meg: a komor keresztény áhítat és pogány örömünnep keveréke.

Reklámok

CD-újdonságaink, egy kis olvasnivalóval

Fotógalériánkban legújabb CD-inket ajánljuk – egy kis olvasnivalóval. A képeken látható CD-k már kölcsönözhetők gyűjteményünkből, a mellettük látható könyvek pedig hasznos olvasmányok lehetnek.

Partitúrák hasznos plusszal

A német Schott kiadó kispartitúra-sorozatának különlegessége, hogy a kottát minden kötetben részletes elemző tanulmány egészíti ki. A zeneművek megértését, kontextusba helyezését nagyon megkönnyítik ezek a szövegek. Kottaújdonságaink közül most a sorozat néhány kiadványát ajánljuk.

A 19. század legnépszerűbb zeneműveinek top százas listáján megingathatatlan helye van Mozart utolsó szimfóniáinak, Kis éji zenéjének, de Chopin e-moll és Schumann a-moll zongoraversenyének is. A globális zenekultúra nagy klasszikusai ezek a művek, jellegzetes dallamaikat többnyire azok is felismerik, akik nem érdeklődnek különösebben  a komolyzene iránt. Ha valaki szeretné alaposabban tanulmányozni e remekműveket, praktikus kiindulópont lehet a mannheimi Schott kiadó Taschen-Partitur (zsebpartitúra) sorozata.

A puha kötésű, égszínkék borítós kiadványok a farmerunk zsebébe ugyan nem, de egy kabátzsebbe beleférnek: kényelmesen hordozhatók, jól kézbe vehetők, kottaképük áttekinthető. A kis méret komoly belső értéket rejt, ami nem is csoda, hiszen a mannheimi székhelyű Schott az egyik legrégebbi és legnevesebb német kottakiadó, amely 1770-es alapítása óta elkötelezett a német repertoár iránt (közismertek például Wagner-kiadásai). Nem egyszerűen megbízható zenei textust tartalmaznak a sorozat kötetei, hanem egy-egy terjedelmes német nyelvű műelemző tanulmányt is. A szövegek felépítése minden esetben hasonló: ismertetik a kottakiadáshoz felhasznált forrásokat, gyakran az eredeti kézirat vagy első kiadás fotóival illusztrálva, részletezik a zenemű keletkezési körülményeit, majd kottapéldákkal elemzik a művet, kitérve műfajtörténeti és formai szempontokra. A tanulmányokat szakirodalmi bibliográfia és ajánló diszkográfia zárja.

A Mozart Kis éji zenéjét (KV 525) elemző tanulmány szerzője Dieter Rexroth német zenetudós és dramaturg, a frankfurti Hindemith Intézet alapító igazgatója, számos zenei fesztivál művészeti vezetője. Dolgozatában részletekbe menően ismerteti a szerenád műfajtörténetét.

18. századi szerenád

Mozart nagy g-moll (KV 550) és Jupiter szimfóniájáról (KV 551) Manfred Wagner értekezéseit olvashatjuk. Az osztrák kultúrtörténész, zenetudós jelenleg a Bécsi Iparművészeti Egyetem oktatója, egyik kutatási területe a művészi szocializáció, azaz a művészek társadalmi helyzete, beilleszkedése.

Schumann a-moll zongoraversenyéről Egon Voss írt 58 oldalas tanulmányt. A német zenetörténész elsősorban Wagner-kutatásai kapcsán ismert.  Chopin e-moll zongoraversenyét Michael Stegemann német zeneszerző, muzikológus, a Dortmundi Zeneművészeti Egyetem oktatója elemzi, aki többek között  Olivier Messiaen mesterkurzusán tanult komponálást Párizsban.

SCHALK

Fotóalbum

Szvetyik

„Amikor megjelenik a dobogón, hamuszürke, feszült és ideges; szinte menekül a zongorához, hogy erőt merítsen a billentyűkből” (Pilinszky János)

Szvjatoszlav Richter (szül. Szvjatoszlav Teofilovics Richter, oroszul »Святослав Теофилович Рихтер«; Zsitomir, 1915. március 20. – Moszkva, 1997. augusztus 1.) szovjet zongorista, a XX. század egyik legjelentősebb előadóművésze.

Zenész családból származott; apja Teofil Danyilovics Richter (1872-1941) német származású zeneszerző, zongorista és orgonista, anyja Anna Pavlovna Moszkaljova (1892–1963) nemesi család sarja, férje egykori tanítványa volt. Richter hétévesen kezdett el zongorázni, s már gyermekkorában különféle zongoradarabokat komponált, sőt saját szerzeményei között egy opera is szerepel. Szenvedélyesen érdeklődött a színház világa iránt, sokáig karmesternek készült. A zene mellett a képzőművészet is foglalkoztatta, festményeiből egy ízben kiállítást is rendezett. Mindössze tizennyolc éves volt, amikor korrepetitori állást kapott az Odesszai Opera balettkaránál.

Első önálló koncertjére 1934. március 19-én került sor Odesszában, ahol Chopin-darabokkal mutatkozott be. Huszonkét évesen a Moszkvai Konzervatóriumba került,  ahol Heinrich Neuhaus növendéke lett, aki éveken át ragyogó zongoristák hosszú sorát fedezte fel, köztük például Richter egykori pályatársát, Emil Gilelszt is. A konzervatóriumi évek alatt kötött életre szóló barátságot olyan későbbi, korszakos nagy zenészekkel, mint a szintén zongoraművész Anatolij Vegyernyikov vagy a csellista Msztyiszlav Rosztropovics. Hasonlóképpen ezen időszakban ismerkedett meg Szergej Prokofjevvel és Dmitrij Sosztakoviccsal is, kiknek műveit előszeretettel szerepeltette repertoárján. Hihetetlen gyorsasággal tanult meg új műveket. Moszkvában első ízben 1940 decemberében adott koncertet, ahol Csajkovszkij 1. zongoraversenyével döbbenetes sikert aratott. A ’40-es évek elején ismerkedett meg Nyina Dorliak francia-német származású énekesnővel, akivel bár házasságot sosem kötöttek – Richter köztudottan a férfiakhoz vonzódott – , 55 éven keresztül együtt éltek. Dorliakkal közösen készítette el első lemezfelvételeit, melyek a Melodiya lemezkiadó gondozásában jelentek meg.

Első külföldi koncertjére 1950-ben, Prágában került sor – itt készült első külföldi stúdiófelvétele is –, s ettől kezdve gyakorta lépett fel más európai országokban is. Repertoárján kiemelt helyet foglaltak el Beethoven és Bach, valamint Schumann, Schubert, Liszt, Debussy és Ravel művei. Az ’50-es évektől gyakori vendége volt budapesti koncerttermeknek is, de nemcsak a fővárosban, több vidéki kisvárosban is telt házas zongoraesteket adott. 1954 és 1993 között rendszeresen, kétévenként, néha évente is fellépett Magyarországon. A Magyar Rádió rögzítette koncertjeit a Budapest Music Center (BMC) ’Richter in Hungary’-címmel 2009-ben jelentette meg egy 14 CD-s exkluzív kiadvány formájában, mely a Zenei Gyűjtemény hangtárában is fellelhető, –számos más Richter-felvétellel együtt – szabadon kölcsönözhető.

Az ’50-es évek végén – kulturális csereegyezmény révén – Richter egyre gyakrabban játszott nyugaton, tengeren innen és túl a kor nagy karmesterei kívántak vele együtt dolgozni úgy, mint például Ormándy Jenő, Leopold Stokowski, Charles Munch, Herbert von Karajan vagy éppen Leonard Bernstein. Európai turnéit követően koncertezett az USA több nagyvárosában, de visszatérő vendége lett a legkedveltebb zenei fesztiváloknak is. Számára nem léteztek fontos és nem fontos hangversenyek, első és másodrendű koncertek. Négy évtized alatt a kor olyan zenei ikonjaival adott közös hangversenyeket, mint mondjuk David Ojsztrah, Elisabeth Schwarzkopf, Dietrich Fischer-Dieskau, Benjamin Britten vagy a már említett egykori iskolatárs Msztyiszlav Rosztropovics. Utolsó évtizedeiben kedvenc úti célja Japán lett. Végtelen teherbírását és rendkívüli aktivitását bizonyítja, hogy például 1986-ban, hetvenegy évesen, mindössze két hónap alatt 20 hangversenyt adott egy olaszországi körútján. A ’80-as évek végén szívműtéten esett át s ezt követően kezdtek el fellépései ritkulni. 1992-ben alapítványt hozott létre (~Richter Foundation) fiatal zeneművészek támogatására.

Utolsó koncertjét 1995-ben adta Lübeckben, s ezt követően élete hátralévő részében gyakran időzött Franciaországban, ahol Bruno Monsaingeon egy több órás interjúszerű dokumentumfilmet készített vele. 1997. augusztus 1-jén hunyt el Moszkvában. Sírja a novogyevicsi temetőben található, hagyatékát a moszkvai Puskin Múzeum őrzi.

Szvjatoszlav Richter művészetéhez kapcsolódó magyar nyelvű könyveinket ajánljuk most olvasóink szíves figyelmébe!

Karl Aage Rasmussen: Szvjatoszlav Richter, a zongorista – Rózsavölgyi és Társa – 2010.

780.2R73 R 38

Szvjatoszlav Richter: Egy barátság levelei

– Szvjatoszlav Richter és Nyina Dorliak levelei Fejér Pálhoz – Rózsavölgyi és Társa – 2015.

780.2 R 72

Bruno Monsaingeon: Richter – Írások, beszélgetések – Holnap Kiadó – 2003.

780.2R73 M 84

Papp Márta: Szvjatoszlav Richter – Zeneműkiadó – 1976. 

780.2R73 SZ 99

BARTÓK GERGELY

Kamaracsemegék

Kottaújdonságainkat bemutató sorozatunkban most ritkán játszott kamarazenei művekre hívjuk fel a figyelmet. Blogbejegyzésünkből kiderül az is, ki volt Paganini hegedűtanára, honnan került elő Enescu egy elveszettnek hitt kézirata, és miért kell eltűnnie az egyik zenésznek a pódiumról Alfred Schnittke hegedűduójának előadása közben.

Alessandro Rolla (1757-1841) paviai születésű olasz zeneszerező nemcsak Paganini hegedűtanára volt, hanem maga is kiemelkedő hegedű- és brácsavirtuóz: jelentősen hozzájárult a hegedű és a brácsa játéktechnikájának fejlődéséhez. 1802-től a Milánói Scala karmestere, később a Milánói Konzervatórium tanára lett. Sok hegedűversenyt komponált, írt balettzenét is, kamarazenei művei közül kiemelkednek megnyerő vonóstriói.

Alessandro Rolla volt Paganini hegedűtanára


A frankfurti Zimmermann kiadó kottája Rolla No. 18-as G-dúr triójának szólamanyagát (hegedű, brácsa, cselló) közli a kotta első, Bécsben megjelent kiadása alapján. A vonóstriók irodalma nem mondható kifejezetten bőségesnek, ezért Rolla művei a műfaj fejlődésének fontos állomásai. Ez a tetszetős, dallamgazdag zene szép, áttekinthető kottakiadásban áll az érdeklődők rendelkezésére.

Enescu eredeti kézirata közel száz éven át ismeretlen helyen lappangott


George Enescu (1881-1955) román zeneszerző korának egyik legsokoldalúbb muzsikusa volt. A bécsi és párizsi konzervatóriumban tanult hegedülni és komponálni (mások mellett Fauré és Massenet okította zeneszerzésre), később karmesterként, zongoristaként és pedagógusként is tevékenykedett. Növendékei között volt Yehudi Menuhin is. A Schott kiadónál jelent meg és már kölcsönözhető könyvtárunkból Enescu Nocturne et Saltarello című csellóra és zongorára írt munkája. Egy lírai lassú és egy táncos, gyors tételből áll (a saltarello egy spanyol tánc), ősbemutatója 1897-ben volt Párizsban. A mű kiadatlan kottakéziratát majdnem száz éven át elveszettnek hitték, mígnem 1994-ben váratlanul előkerült egy amerikai magángyűjteményből. A Schott 2000-ben megjelent, igen szép kiállítású kottája a darab első kiadása: partitúrát és mellékletként a cselló szólamát tartalmazza. A vonásrendet az eredeti kézirat alapján közli a kiadvány, míg az ujjrendet Steven Sensbach szerkesztő adja közre.

Kiváló hangszeres tudást igényel Martinů oboakvartettje


A cseh Bohuslav Martinů (1890-1959) hat szimfóniát, tizenöt operát és tizennégy balettet írt, de kamarazenei munkássága is jelentős. Az Egyesült Államokban töltött évei alatt, 1947-ben komponálta kvartettjét oboára, hegedűre, csellóra és zongorára. A kéttételes darab első tétele virtuóz oboaszólamra és a zongora határozott állításaira épül, a második tételben egy lírai, lassú bevezetést egy gyors és játékos zárlat követ. Kiváló hangszeres tudást igénylő, remek zene ez, amely alapvetően modernista szellemiségű, de a hagyományokat sem tagadja meg. A könyvtárunkba újonnan érkezett kotta az Eschig kiadó gondozásában jelent meg, és a mű partitúrája mellett szólammelékleteket tartalmaz.

Alfred Schnittke portréját  Reginald Gray festette


Végül Alfred Schnittke (1934-1998) két rövid, hommage jellegű munkájának kottáját ajánljuk, a kiadvány az Edition Sikorski gondozásában jelent meg. A Prelúdium Dmitrij Sosztakovics emlékére című körülbelül ötperces darab két hegedűre íródott 1975-ben, néhány hónappal Sosztakovics halála után. A sűrű szövésű, alapvetően disszonanciára épülő mű hangjaiba rejtve megidézi Sosztakovics (D-esz-C-H) és Bach (B-A-C-H) nevét. Az egyik hegedű metronómszerű, pizzicato hangjai mellett a másik hangszer rövid, gyászos frázisokat hallat, viszonyuk a fájdalom csúcspontjáig jut, majd a feszültség oldódik. Gyakran játsszák e darabot úgy, hogy az egyik hegedű a színpad mögül vagy hangfelvételről szól, erre a lehetőségre a kotta is utal. Ez az előadásmód szimbolikusan a hiányt fejezi ki.

Egészen más hangütésű a szintén két hegedűre írt, Moz-art című Schnittke-darab: kesernyés humorral  gondolja tovább Mozart pantomimzene-töredékét (KV 416d), helyenként például a zenészeknek hegedülés helyett fütyülniük kell.   

SCH-
FOTÓK FORRÁSA: WIKIMEDIA COMMONS

Fotóalbum