Könyv kategória bejegyzései

CD-újdonságaink, egy kis olvasnivalóval

Fotógalériánkban legújabb CD-inket ajánljuk – egy kis olvasnivalóval. A képeken látható CD-k már kölcsönözhetők gyűjteményünkből, a mellettük látható könyvek pedig hasznos olvasmányok lehetnek.

Reklámok

Szvetyik

„Amikor megjelenik a dobogón, hamuszürke, feszült és ideges; szinte menekül a zongorához, hogy erőt merítsen a billentyűkből” (Pilinszky János)

Szvjatoszlav Richter (szül. Szvjatoszlav Teofilovics Richter, oroszul »Святослав Теофилович Рихтер«; Zsitomir, 1915. március 20. – Moszkva, 1997. augusztus 1.) szovjet zongorista, a XX. század egyik legjelentősebb előadóművésze.

Zenész családból származott; apja Teofil Danyilovics Richter (1872-1941) német származású zeneszerző, zongorista és orgonista, anyja Anna Pavlovna Moszkaljova (1892–1963) nemesi család sarja, férje egykori tanítványa volt. Richter hétévesen kezdett el zongorázni, s már gyermekkorában különféle zongoradarabokat komponált, sőt saját szerzeményei között egy opera is szerepel. Szenvedélyesen érdeklődött a színház világa iránt, sokáig karmesternek készült. A zene mellett a képzőművészet is foglalkoztatta, festményeiből egy ízben kiállítást is rendezett. Mindössze tizennyolc éves volt, amikor korrepetitori állást kapott az Odesszai Opera balettkaránál.

Első önálló koncertjére 1934. március 19-én került sor Odesszában, ahol Chopin-darabokkal mutatkozott be. Huszonkét évesen a Moszkvai Konzervatóriumba került,  ahol Heinrich Neuhaus növendéke lett, aki éveken át ragyogó zongoristák hosszú sorát fedezte fel, köztük például Richter egykori pályatársát, Emil Gilelszt is. A konzervatóriumi évek alatt kötött életre szóló barátságot olyan későbbi, korszakos nagy zenészekkel, mint a szintén zongoraművész Anatolij Vegyernyikov vagy a csellista Msztyiszlav Rosztropovics. Hasonlóképpen ezen időszakban ismerkedett meg Szergej Prokofjevvel és Dmitrij Sosztakoviccsal is, kiknek műveit előszeretettel szerepeltette repertoárján. Hihetetlen gyorsasággal tanult meg új műveket. Moszkvában első ízben 1940 decemberében adott koncertet, ahol Csajkovszkij 1. zongoraversenyével döbbenetes sikert aratott. A ’40-es évek elején ismerkedett meg Nyina Dorliak francia-német származású énekesnővel, akivel bár házasságot sosem kötöttek – Richter köztudottan a férfiakhoz vonzódott – , 55 éven keresztül együtt éltek. Dorliakkal közösen készítette el első lemezfelvételeit, melyek a Melodiya lemezkiadó gondozásában jelentek meg.

Első külföldi koncertjére 1950-ben, Prágában került sor – itt készült első külföldi stúdiófelvétele is –, s ettől kezdve gyakorta lépett fel más európai országokban is. Repertoárján kiemelt helyet foglaltak el Beethoven és Bach, valamint Schumann, Schubert, Liszt, Debussy és Ravel művei. Az ’50-es évektől gyakori vendége volt budapesti koncerttermeknek is, de nemcsak a fővárosban, több vidéki kisvárosban is telt házas zongoraesteket adott. 1954 és 1993 között rendszeresen, kétévenként, néha évente is fellépett Magyarországon. A Magyar Rádió rögzítette koncertjeit a Budapest Music Center (BMC) ’Richter in Hungary’-címmel 2009-ben jelentette meg egy 14 CD-s exkluzív kiadvány formájában, mely a Zenei Gyűjtemény hangtárában is fellelhető, –számos más Richter-felvétellel együtt – szabadon kölcsönözhető.

Az ’50-es évek végén – kulturális csereegyezmény révén – Richter egyre gyakrabban játszott nyugaton, tengeren innen és túl a kor nagy karmesterei kívántak vele együtt dolgozni úgy, mint például Ormándy Jenő, Leopold Stokowski, Charles Munch, Herbert von Karajan vagy éppen Leonard Bernstein. Európai turnéit követően koncertezett az USA több nagyvárosában, de visszatérő vendége lett a legkedveltebb zenei fesztiváloknak is. Számára nem léteztek fontos és nem fontos hangversenyek, első és másodrendű koncertek. Négy évtized alatt a kor olyan zenei ikonjaival adott közös hangversenyeket, mint mondjuk David Ojsztrah, Elisabeth Schwarzkopf, Dietrich Fischer-Dieskau, Benjamin Britten vagy a már említett egykori iskolatárs Msztyiszlav Rosztropovics. Utolsó évtizedeiben kedvenc úti célja Japán lett. Végtelen teherbírását és rendkívüli aktivitását bizonyítja, hogy például 1986-ban, hetvenegy évesen, mindössze két hónap alatt 20 hangversenyt adott egy olaszországi körútján. A ’80-as évek végén szívműtéten esett át s ezt követően kezdtek el fellépései ritkulni. 1992-ben alapítványt hozott létre (~Richter Foundation) fiatal zeneművészek támogatására.

Utolsó koncertjét 1995-ben adta Lübeckben, s ezt követően élete hátralévő részében gyakran időzött Franciaországban, ahol Bruno Monsaingeon egy több órás interjúszerű dokumentumfilmet készített vele. 1997. augusztus 1-jén hunyt el Moszkvában. Sírja a novogyevicsi temetőben található, hagyatékát a moszkvai Puskin Múzeum őrzi.

Szvjatoszlav Richter művészetéhez kapcsolódó magyar nyelvű könyveinket ajánljuk most olvasóink szíves figyelmébe!

Karl Aage Rasmussen: Szvjatoszlav Richter, a zongorista – Rózsavölgyi és Társa – 2010.

780.2R73 R 38

Szvjatoszlav Richter: Egy barátság levelei

– Szvjatoszlav Richter és Nyina Dorliak levelei Fejér Pálhoz – Rózsavölgyi és Társa – 2015.

780.2 R 72

Bruno Monsaingeon: Richter – Írások, beszélgetések – Holnap Kiadó – 2003.

780.2R73 M 84

Papp Márta: Szvjatoszlav Richter – Zeneműkiadó – 1976. 

780.2R73 SZ 99

BARTÓK GERGELY

Advent és Mikulás

Az advent (~’adventus’ – latin eredetű szó, melynek jelentése eljövetel, megérkezés; – ’Adventus Domini’ ~ ’az Úr eljövetele’) az egyházi év része, Jézus születésének az ünneplésére (~karácsony) való előkészület, a reményteli várakozás időszaka. Az advent négy vasárnapot foglal magában, melyek közül a Szent András ünnepéhez (november 30.) legközelebb eső, azaz advent első vasárnapja jelenti az egyházi év kezdetét. Idén a karácsonyi ünnepkör advent első napjával, december 2-ával kezdődik és vízkeresztig (január 6.) tart.

Az 5. századtól az advent a karácsonyt megelőző böjti ünnep, a Mária-kultusz kiemelkedő időszaka volt, mely Szent Márton ünnepével (november 11.) kezdődött. Az adventi idő alatti böjtölés szokása tulajdonképpen a húsvétot megelőző nagyböjtöt utánozza. A szóban forgó liturgikus ünnep tehát 1 hónapon keresztül tart; eredetileg 40 napig tartott (~Jézus negyven napig böjtölt a pusztában), ám később azt a VII. Gergely pápa bevezette naptárreform 4 hétre rövidítette, melyet aztán a protestáns felekezetek is átvettek. A keleti keresztények ma is január 6-án ünneplik a karácsonyt.

Az adventi várakozás célja felidézni a Messiás születése előtti történelmi várakozást, felkészülni a karácsonyra és Krisztus második eljövetelére. Az ünnephez kapcsolódó sajátos gyakorlatok sorába tartoznak a „csend”, az elmélkedés, imádság, bűnbánat illetve az úgynevezett rorate (~hajnali) misék. December 16-ig a hét egyes napjainak miseszövege változik csak, 17-től 24-ig pedig minden napnak saját miseszövege van. Ekkor a zsolozsmában az Ó-antifónákat (~a vesperásban énekelt Magnificat-antifónák, melyek a Megváltó utáni vágyakozást fejezik ki.) énekelik. Az advent megünneplése tehát azt jelenti, hogy a hívők újra átélik az Isten eljövetele utáni vágyódást és megtérést, melyet ez az esemény előkészít. Ezen a módon egyre mélyebben érzik át Isten közeledését, a bennük lévő sötétségnek a fölszakadozását. Az advent Jézus eljövetelének minden módját jelképezi, mindenekelőtt az Úr akkori, emberi alakban való világba lépését. Ebben az időszakban a hívő ember testi és lelki megtisztuláson megy át.

Ugyancsak erre az időszakra esik több jeles nap, amelyeknek népi hagyományköre kisebb-nagyobb mértékben vallásos elemeket is tartalmaz: András, Borbála, Miklós és Luca. Ezek közül most Miklós napját (december 6.) emeljük ki, mely Mürai Szent Miklós püspök, a nehéz körülmények között élők védőszentjének nevéhez kapcsolódik. Életéről sok legenda született, ezekből alakult ki a Mikulás személye is. Állítólag az éj leple alatt ajándékokat osztogatott a szegényeknek úgy, hogy azok nem is sejtették, hogy kitől kapták azokat. Ekként terjedt el, hogy Mikulás napján az emberek titokban jelképes ajándékot helyeznek el szeretteik környezetében…

A témához kapcsolódó, a fényképeken látható dokumentumainkat ajánljuk most szíves figyelmükbe!

BARTÓK GERGELY
Fotóalbum

Mert nem csak az urak komponáltak…

Női zeneszerzők dalai csendülnek fel június 26-án este 18 órától szalonunkban  a Zeneakadémia énekes hallgatóinak előadásában. A nagyon érdekesnek ígérkező koncert előtt kedvcsinálóként felvillantjuk, milyen szerepet játszottak a női komponisták a zenetörténetben, és a témához kapcsolódó, kölcsönözhető dokmentumaink közül ajánlunk néhányat.

„Mikor Ethel Smyth Antonius és Cleopátra (1890) című hősies, rezes nyitánya befejeződött és a zeneszerzőt kihívták a pódiumra, a közönség megdöbbent, hogy mindezt a hatalmas hangzavart egy nő csinálta.” (George Bernard Shaw)
 

Sokáig élt a feltételezés, hogy a nők nem értenek a zeneszerzéshez, mivel nincs meg az alkotáshoz szükséges képességük, érzékük. A 18. századig a nők mint zeneszerzők abszolút nem voltak jelen a köztudatban, ennek okait az akkori társadalmi körülményekben kereshetjük. Kiváltságos helyzetben volt viszont az a nő, aki zenekedvelő vagy arisztokrata családba született, mint például a szakrális jellegű kompozícióiról ismert Bingeni Szent Hildegárd (1098-1179) vagy Isabella Leonarda (1620-1704) olasz zeneszerzőnő.

A női komponisták listája egyáltalán nem mondható szegényesnek e korai századokban, hiszen olyan kiváló alkotók neveit jegyzi a zenetörténet, mint például Francesca Caccini (1587-1640), Barbara Strozzi (1619–1677), Anna Amalia weimari hercegnő (1739-1807), Wilhelmine von Bayreuth (1709-1758), Emilie Mayer (1812-1883) és Louise Farrenc (1804-1875) vagy Mel Bonis (1858-1937). A 18-19. században ellenben nehezen volt elképzelhető, hogy egy nő professzionális zenei képzésben vegyen részt konzervatóriumokban vagy egyetemeken. A női zenélés terepe szinte kizárólag az otthon, a szalon volt, ahonnan – lássuk be – bizony nem könnyű bekerülni a zenetörténelem nagykönyvébe…

CD-k Rebecca Clarke, Alma Mahler, Pauline Viardot és Kodály Emma műveivel

A 19. század második felében aztán némileg enyhülni látszott a női zeneszerzőkkel szembeni idegenkedés, de valódi áttörést még a 20. század sem hozott, holott más művészeti ágakban a nőknek többé-kevésbé sikerült létjogosultságot nyerniük. Alma Mahler, Clara Schumann (Robert Schumann felesége), Fanny Hensel (Felix Mendelssohn-Bartholdy testvére) eredetileg csupán férjük-rokonuk révén keltették fel a zenetörténészek érdeklődését, és csak lassan terelődött a figyelem saját alkotó tevékenységükre.

Fanny Mendelssohn (Fanny Hensel)

Németországban már több mint huszonöt éve működik egy kiadó, amely – egyedül az egész világon – kizárólag női komponisták műveinek megjelentetésével, illetve női szerzőkről szóló szakirodalom kiadásával foglalkozik. A Furore Verlag fennállása negyed százada alatt 150 zeneszerzőnő több mint 1000 művét hozta nyilvánosságra, amivel jelentősen hozzájárult az előítéletek lebontásához.

E témához kapcsolódó, fényképeinken látható dokumentumainkat ajánljuk most szíves figyelmükbe!

A koncerttel kapcsolatos információk és részletes műsor: Facebook-esemény

B. G.

Fotóalbum

Káprázatos Kína

Felállva tapsolt a szalonunkat zsúfolásig megtöltő közönség tegnap este a kínai Csendes Hang együttes magával ragadó koncertje után. A hattagú formáció különleges műsorral jelentkezett: előadásukban a kínai tradicionális muzsika a nyugati zenével lépett fúzióra.

A Pekingi Tengerentúli Kulturális Intézet kulturális csereprogramjának keretében létrejött koncert előtt dr. Fodor Péter, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár főigazgatója üdvözölte a közönséget, emlékeztetve arra, hogy Budapest egyik testvérvárosa Peking, és a két metropolisz kitűnő kapcsolata kulturális területen is megmutatkozik.

A szalonunkat teljesen megtöltő közönség kíváncsisága a műsor előrehaladtával egyre inkább elragadtatássá alakult át: a kínai muzsikusok kulturális határokat átlépő, de európai füllel is jól befogadható, maximális profizmussal előadott produkciója nem mindennapi élmény volt. A hattagú formációban hat hangszer, illetve hangszercsoport jutott szerephez: Xiaofei Ma hegedűn, Chen Hu gitáron, Song Zhao csellón, Chang Ying kínai citerán (kucseng), Di Zhang kínai furulyákon és fuvolákon, Jianan Wang pedig hagyományos és modern ütőhangszereken játszott.

Az autentikus kínai instrumentumok izgalmas, távoli tájakat felidéző hangzásvilágát nagyszerűen egészítették ki a jól ismert európai hangszerek: együtt teremtettek hol lírai, a szó szoros értelmében „csendes” hangulatot, hol nagy hangerejű, pergő ritmusú zenei csúcspontokat. A hatás lemérhető volt a közönség reakcióján: ráadást követelve, felállva, vastapssal fogadták az előadást a jelenlévők. Köszönjük az estét a zenészeknek és mindenkinek, aki az esemény létrejöttében szerepet vállalt!

Az M5 Televízió Kulturális Híradójának tudósítása a koncertről itt tekinthető meg 7:42-től.

A koncerthez kapcsolódóan ezúttal is ajánlunk néhány kölcsönözhető dokumentumot könyvtárunk gyűjteményéből. A kínai zene múltjába és jelenébe vezet be Jin Jie Chinese Music című angol nyelvű könyve, amely a Cambridge University Press kiadó gondozásában jelent meg. Az illusztrált kiadvány áttekintést ad a kínai hangszerek 8000 éves történetéről, a kínai népzene sokrétűségéről, a híres kínai operajátszásról és a modern kínai zeneiparról is.

Rendkívül érdekes Tőkei Ferenc munkája, amely A kínai zene elméletéből címmel 2000-ben jelent meg. A könyv rávilágít a konfuciánus (zene)esztétikai hagyomány fontosságára, amely szerint a zenének közvetlen hatása van a politikai életre, a zene felvirágoztathatja vagy romlásba döntheti az országot. A mágikus eredetű gondolat a zene hatalmáról így vagy úgy, de minden kínai esztétikai gondolkodó számára viszonyítási pont volt. Nemcsak Kína, hanem egész Ázsia fő zenei formáinak bemutatására vállalkozott Kárpáti János, a Zeneakadémia tanára Kelet zenéje című könyvében, mely régi írásos dokumentumok, képzőművészeti források, hangzó anyagok tanulságait és saját kutatásainak eredményeit foglalja össze. Mindhárom kiadvány haszonnal forgatható!

SCH-

Fotóalbum