Őszintén megmondom…

KÉRDÉSEINKRE VÁLASZOL SZABÓ ILDIKÓ GORDONKAMŰVÉSZ

Szabó Ildikó gordonkaművész Mali Emese (zongora) és Szabó Péter (cselló) közreműködésével ad koncertet május 2-án Ötpacsirta Szalonunkban. A koncert előtt arra kértük a művésznőt, válaszoljon zenei ízlését, élményeit firtató kérdéseinkre.

Az estről részletes információ olvasható Facebook-oldalunkon, valamint honlapunkon is. Izgalmas, változatos lesz a műsor, melyben Boccherini, Brahms, Ysaÿe, Hindemith, Eötvös Péter darabjai mellett egy meglepetés is elhangzik majd.

1. Melyik az a darab, amely sokat jelent neked, de túl kevéssé ismert?

A május 2-án elhangzó programból Hindemith művét említeném, melynek létezéséről nemrég még én sem tudtam, de időközben nagyon megszerettem. Emellett Eötvös Péter kompozícióját emelném ki – legutóbbi, a Hungaroton gondozásában megjelent lemezem műsorán is szerepel ez a különleges hangulatú és technikailag is izgalmas kihívásokat kínáló kompozíció.

2. Melyik az a darab, amit szinte mindenki másként játszik, mint te? 

Johann Sebastian Bach szóló szvitjeit. Szerintem általánosságban elmondható, hogy a leguniverzálisabb zene, és minden előadó megtalálhatja a saját, teljesen egyedien helyes útját. Talán ennyire különböző interpretációk más zenékben nem születhetnek. Előadóként hiszek a koncepciók és egyéniségek erejében, így merem remélni, hogy igazából minden műhöz mindenki másképp nyúl hozzá.

3. Melyik az darab, amit semmiképpen nem szeretnél újra eljátszani (de lehet, hogy muszáj lesz)?

Szerintem nincsen ilyen. Soha ne mondd, hogy soha! Olyan előfordul, hogy egy darabtól „szünetet” kérek, egyes koncertélmények feldolgozásához több idő kell, mint másokéhoz, de minden már eljátszott műhöz az ember ismerősként tér vissza.

4. Legutóbbi rendkívüli zenei élményed (akár előadóként, akár hallgatóként)?

Szerencsére sok volt mostanában! Koncertélmények előadóként: itt kiemelnék két koncertet is, mindkettő azért volt különleges, mert „beugrás” volt, emiatt nagyon intenzív időt töltöttem a művekkel, gyorsan kellett jó döntéseket hozni. Januárban Brahms Kettősversenye Pusker Júlia hegedűművésszel, a Magyar Rádió Zenekarát Vásáry Tamás vezényelte, majd rá alig két héttel Sosztakovics 2. csellóversenye Meiningenben Leo McFall vezényletével.

Felbecsülhetetlen értékű volt számomra, hogy nemrég ismét Kurtág Györgynek játszhattam, Lajkó István zongoraművésszel Beethoven-szonátákon dolgoztunk együtt.

A közönség soraiban pedig Dortmundban hallgattam a saját koncertem előtt Stravinsky hegedűversenyét Patricia Kopacsinszkajával, akinek sugárzó energiája és egyedi szemléletmódja mindig inspirál. Egyébként a koncertje után viszonozta a látogatást, ő is meghallgatott engem. Eezek a művészi találkozások adják a legtöbb erőt.

5. Melyik az a darab, aminek a sikerét soha nem tudtad megérteni? 

Erre a kérdésre nehéz jól válaszolni! Nem érzem magam olyan pozícióban, hogy bármilyen darab felett úgy ítélkezzek, „túl sikeres”. Inkább azt érzem feladatomnak, hogy a szerintem méltatlanul „sikertelen” műveket is képviseljem. Talán azt is pontosabban kéne definiálni, mi a siker. Schubert tragikusan rövid életútját elnézve az, hogy minden hányattatása ellenére a világ egyáltalán megismerte a műveit, nem kallódtak el, előadóknak és közönségnek egyaránt a mai napig örömöt és vigaszt nyújtanak. Schiff András adott nemrég fergeteges koncertet Frankfurtban, és egy Haydn-szonáta előadása után, melyet hatalmas ovációval fogadott a közönség, ekképp moderálta tovább a koncertet: „Haydnnak sosincs sikere. Mégis játszani kell.”

FSZEK
FOTÓ: RAFFAY ZSÓFIA