A 20. század elejére tehető annak a mozgalomnak a kezdete, mely céljául tűzte ki, hogy a barokk darabok úgy szólaljanak meg, ahogy a saját korukban elhangozhattak. És kik lehetnek jobb források az autentikus előadásmóddal kapcsolatban, mint maguk a XVII- XVIII. századi zenetanárok/zenészek, akik az adott témáról könyvet írtak?
Balogh Vera Francia fuvolaiskolák és fuvolákról szóló írások (1600-1800) című munkája tizennégy kötetet foglal magába. A szerző, aki Belgiumban a historikus előadásmód egyik úttörője, Barthold Kuijken tanítványa volt, arra vállalkozott, hogy két évszázad fuvoláról szóló francia írásait lefordítva közelebb hozza a barokk előadásmódot a mai emberhez.
Az első kötet a további kötetekhez nyújt bevezetőt, magyarázatot, segítséget; amellett, hogy átfogóan elemzi a francia fuvolaiskolákat, szó van benne korabeli mértékegységekről, utcanevekről, a fuvolaiskolák történelmi és kulturális hátteréről, illetve a következő kötetek szerzőinek életéről. Mondanám, hogy a kötetek mindegyike zenetörténeti érdekesség, de talán annál még több; ha például kezünkbe vesszük a második kötetet, melyet Hotteterre (1673-1763) írt, egy olyan könyvvel találjuk szembe magunkat, mely akár ma is születhetett volna. A helyes testtartástól kezdve fogástáblázaton át minden megtalálható benne. Még autodidakta módon is meg lehet belőle tanulni az alapokat. (Ezen célból is született feltehetően anno az írás; minthogy XIV. Lajos szerette a fuvolát, az arisztokrácia pedig azt szerette, amit a király szeretett, igény volt arra, hogy az előkelő népet személyesen avagy írott formában bevezesse valaki a hangszer rejtelmeibe.) Valamennyi kötet megközelítőleg húsz-harminc olyan témát ölel fel, melyek kezdő fuvolisták számára alapvetőek voltak, s ma is azok.
Mindenkinek ajánlom a kiadványt, aki érdeklődik a fuvolázás, a zenetörténet, illetve régi zene iránt. A kötetek a Zenei Gyűjteményből kölcsönözhetők.
MOCAN-SZÉKÁCS BARBARA ZSÓFIA
FOTÓ: FSZEK
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjtemény 