A kortárs zenét és a brahmsi romantikát kötötte össze a könyvtárunk Ötpacsirta Szalonjában december 20-án rendezett koncert műsora. Az év utolsó ötpacsirtás kamaraestjén a közönség hálásan fogadta Onczay Zoltán cselló- és Mocsári Emma zongorajátékát.
Zömében kortárs magyar zeneszerzők darabjai, mellettük pedig Brahms és Schubert énekhangra írt művei hangzottak el ezen az estén. A műsor tudatos felépítésének köszönhetően jó néhány olyan kortárs darabot hallhattunk, amelynek inspirációja, érzelemkeltő ereje vagy zenei nyelvhasználata visszautalt a 19. századra, így izgalmas kapcsolat teremtődött a múlt és a jelen között. Talán leginkább Fekete Gyula Szerenádján vagy Bucz Magor Variációk egy Mendelssohn-témára című darabján volt tetten érhető ez a korokat átívelő kapcsolat, de említhető akár Kecskés D. Balázs Confession című vagy Bánkövi Gyula Jégbe zárt fájdalom c. kompozíciója is (utóbbi a 20. századi minimalista hagyományhoz is kötődik).
Az est házigazdája, Madarász Iván Kossuth-díjas zeneszerző a tőle megszokott szellemes, gondolatébresztő kommentárokkal kötötte össze az elhangzó darabokat, és néhány mondat erejéig meginterjúvolta a teremben jelen lévő komponistákat is (a már említettek mellett Sugár Miklóst, Hollós Mátét). Szóba került többek között a párbeszédesség szerepe a zenében, a műalkotás és az érzelmek viszonya, de olyan praktikus, műhelytitok jellegű kérdés is, mint hogy egy-egy komponista milyen elgondolás alapján ad címet a darabjának.
Onczay Zoltán és Mocsári Emma kettőse ihletetten, a darabok karakterét plasztikusan megmutatva játszott – és nemcsak a hangszerek húrjain, hanem talán a közönség lelki húrjain is. A jelenlévők nagy tapssal köszönték meg az élményt.
SCHALK
FOTÓ: DESSEWFFY ZSOLT
Fotóalbum
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjtemény 