Ezzel a nem mindennapi címmel tartott különleges Haydn-estet könyvtárunk Ötpacsirta Szalonjában december 10-én három fiatal művész: Egri Márton (klarinét), Gál Kinga (cselló) és Vitályos Bence (brácsa). A koncert különlegességét az adta, hogy a korhű hangszereken játszott zene mellett levelek, korabeli dokumentumok hangzottak el, melyek révén megismerkedhettünk egy 240 éves zenetörténeti rejtéllyel.
Joseph Haydn életében az 1780-as évek igen fontosnak bizonyultak. Ekkor ismerkedett meg ugyanis Luigia Polzelli énekesnővel, akit férjével együtt az Esterházy család szerződtetett. Haydn mély érzelmeket táplált a hölgy iránt, ami az udvarban szolgálók figyelmét sem kerülte el. Hogyan alakult a nagy zeneszerző és Polzelli későbbi sorsa? Ki volt Antonio Polzelli? Miért szólította őt Haydn „édes fiam”-nak? Ezekre a kérdésekre is választ adott az este, felidézve a nagy zeneszerző egyéniségét és életének egy érdekes vonulatát. Egri Márton az esten elhangzó triókhoz kapcsolódó szövegeket olvasott fel Bartha Dénes Haydn élete dokumentumokban című könyvéből, melyet a közönség figyelmébe is ajánlott (a kötet kölcsönözhető könyvtárunkból).
Az est műsorán először Haydn néhány barytontriója hangzott el átiratban: a baryton hangszert korhű bassetklarinét helyettesítette. Ez legalább olyan ritka instrumentum, mint a baryton, és hasonló lágéban szólal meg, így Haydn trióinak zenei tartalmát és értékeit híven közvetíthette. Haydn 123 barytontriója nem tartozik az életmű gyakran játszott darabjai közé. A zeneszerző Esterházy Miklós gróf megrendelésére írta őket, aki amatőr barytonjátékos volt, ebből következően e művek viszonylag egyszerűek, könnyen játszahatók. Jó döntésnek bizonyult, hogy a zenét egy történetre felfűzve hallgathattuk: a közönség nemcsak a muzsikát, hanem annak életrajzi hátterét is nagy figyelemmel követte, köszönhetően Egri Márton értő, helyenként finoman ironikus komentárjainak és felolvasásának.
A koncertet Antonio Polzelli egy triója zárta, melyet szintén korhű hangszereken, de a bassetklarinét helyett a hangszer egy másik historikus változatán előadva hallhattunk. A fiatal muzsikusok érezhetően nagy szeretettel tolmácsolták a zenét, amely az életrajzi, kultúrtörténeti háttérel együtt tartalmas, érdekes estét eredményezett. Mert bizony ami annak idején udvari pletyka volt, az ma már zene- és kultúrtörténet.
A közönség szűnni alig akaró tapssal honorálta az előadást, így a Polzelli-darab egy tételét ráadásként újra meghallgathattuk.
SCH-
FOTÓ: DESSEWFFY ZSOLT
Fotógaléria
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjtemény 