Őszintén megmondják

Öt érdekes kérdés, két Junior Prima díjas művész, és egy este az ördög hegedűsével. Körkérdéseinkre az október 28-i Paganini-est előtt most Nyári László és Környei Miklós válaszol.

Nyári László hegedűművész és Környei Miklós gitárművész duója arra vállalkozik, hogy a 19. században az „ördög hegedűseként”emlegetett Nicoló Paganini műveit szólaltassa meg koncertjein. Könyvtárunk Ötpacsirta Szalonjában tartandó estjük előtt őket is zenei ízlésükről, élményeikről faggatuk.

1. Melyik az a darab, amely sokat jelent önnek, de túl kevéssé ismert?

Környei Miklós: Édesapám, Környei Miklós Pál művei közül a Lento in blue és a népdalfeldolgozásai, -harmonizációi. Előbbi eredetileg egy fuvola-gitár darab, amit szerzői engedéllyel klarinét és oboa is játszani szokott. Letisztult és igazán szép dallamvilágú mű. A szólógitárra harmonizált népdalok játszásakor – hasonlóan a Lentóhoz – rendkívül izgalmas számomra a jazz világába is kalandozni. Örülnék neki, ha ezeket minél szélesebb közönség megismerhetné.

Nyári László: Henriette Renié: Trio (hegedű-cselló-hárfa).

2. Melyik az a darab, amit szinte mindenki másként játszik, mint ön?

Környei Miklós: Az „összes”, remélem… 🙂

Nyári László: Nehéz kérdés, tulajdonképpen ahány előadó, annyi előadás létezhet.

3. Melyik az darab, amit semmiképpen nem szeretne újra eljátszani (de lehet, hogy muszáj lesz)?

Környei Miklós: Van egy ilyen mű – nyilván nem fogom elárulni melyik 🙂 . De az se baj, ha el kell játszanom ismét, ez is egyfajta jó értelemben vett feladat, kihívás.

Nyári László: Nem tudok megnevezni ilyen darabot.

4. Legutóbbi rendkívüli zenei élménye (akár előadóként, akár hallgatóként)?

Környei Miklós: Nagy öröm volt a Covid utáni – ha egyáltalán utána vagyunk – első, nézők előtti koncert előadóként és hallgatóként is. Sajnos sok „tapasztalatunk” kötődik most még ehhez.

Nyári László: Amikor legutóbbi kamarazenei koncertem során Brahms g-moll zongoranégyesét játszottam.

5. Melyik az a darab, aminek a sikerét soha nem tudta megérteni?

Környei Miklós: Ginastera szóló gitárszonátáját sokáig „utáltam” és „végigszenvedtem” koncerteken. Végül diplomámra megtanultam, és közben örök barátság köttetett. Azelőtt nem értettem, miért játsszák oly sokan, most már sejtem. A pódium mindkét oldaláról nehezen befogadható műnek tűnhet, kell hozzá egy jó adag nyitottság is. Nagy örömömre 2022 novemberében ismét játszani fogom a Zeneakadémia Solti termében.

Nyári László: John Cage: 4’33.