Szerzői kéziratokkal gazdagodtunk

2021. október 1-jén, a zene világnapján került sor a Zenei Gyűjtemény új tereinek avatójára. Az ünnepség alkalmából Petrovics Emil és Kecskés D. Balázs egy-egy kéziratának átadására is sor kerülhetett.

Közismert, hogy gyűjteményünk 1964-es alapítása óta szoros kapcsolatot ápol a kortárs zenei alkotókkal és előadókkal. A tíz évvel ezelőtt elhunyt Petrovics Emil zeneszerző művei közül egy ifjúkori alkotás, az Arany felhő című, szoprán hangra és zongorára írt dal kéziratát Petrovics Emil lánya, Petrovics Eszter adta át Bándoli Katalin gyűjteményvezetőnek.

A szerző önéletírásában így értékeli a mű jelentőségét:

„[1955.] Október 19-én a Bartók-teremben elhangzott két dalommal álltam először az igazi nyilvánosság elé s indultam el zeneszerzői utamon. […] Sándor Judit, a csodált operaénekesnő és a dal műfajának utolérhetetlen nagy művésze, a magyar szerzők önzetlen segítője és leghitelesebb tolmácsolója adta elő az Aranyfelhő és a Bánat című két dalomat. (Néhány hónappal korábban (!) már felvette a Rádió a Tóth Árpád és József Attila verseire készült kompozíciót, Kulka János, az Operaház fiatal karmestere párját ritkító zongorakíséretével.)”

Az Irodalmi Újság 1955. november 5-i számában Fábián Zoltán így tudósít a hat fiatal zeneszerzőnek bemutatkozási lehetőséget adó kamaraestről:

„Petrovics Emil két dala, az Aranyfelhők (Tóth Árpád verse) és a Bánat (József Attila verse) kapott meg engem – de a tapsok szerint a közönség zömét is – legjobban. Ezeket találtam leginkább daloknak, s ezekből éreztem ki a legtöbb egyéni leleményt. Egyszeri hallás után nehéz végleges ítéletet mondani egy-egy zeneműről és szerzőjéről, kiváltképp laikusnak, mégis van bátorságom leírni, hogy Petrovics Emil – ha lesz következetes bátorsága a sajátmaga kezdte úton végigmenni – rövid időn belül komoly meglepetéseket okoz zeneéletünknek, s hamarosan túllép a szokványos átlagon”.”

Elsőként tehát egy pályakezdőről hallhattunk, akinek gazdag zeneszerzői pályaíve az azóta eltelt évtizedekben rajzolódott ki a szakértő közönség szeme előtt. Második zeneszerzőnk fiatal kora dacára már számos magvas művet tett le a magyar zeneszerzés képzeletbeli asztalára.

Kecskés D. Balázs zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zeneszerzés tanszékének oktatója. Tudatosan építkező alkotóként sorra születnek számos különböző formáció számára komponált vokális és hangszeres művei. Balázs eddigi munkásságát végigkísérték a rangos szakmai elismerések: az Amerikában elnyert Garth Newel Award, itthon többszörös Istvánffy Benedek-díjas, Junior Artisjus és Junior Prima díjas alkotó, az Eötvös Péter Alapítvány mentoráltja.

Művei közül a Partita című négytételes zongoramű vázlatát adta át gyűjteményünk számára. A 2017-ben Csabay Domonkos felkérésére írt darab tételrendje – Toccata, Aria, Chaconne, Épilogue – mellett a posztfunkciós harmóniai struktúrák, hovatovább a popzenei harmóniakezelésre való utalások [Hommage à K. P.] is jelzik a szerző egyedi gondolkodásmódját: Kecskés D. Balázs műveiben a klasszikus zenetörténetből jól ismert zenei elemek új összefüggésbe helyezésével teremt önálló zenei világot. A zongora teljes hangterét bejáró, ugyanakkor helyenként szinte minimalista gesztusokkal operáló mű ritmikailag is igen összetett. A speciális effektusok, a komoly technikai elvárást támasztó zenei szövet a zongoristaként induló szerző billentyűs felkészültségét is felvillantja (talán nem véletlen, hogy a darabból később kétzongorás változat is készült).

Mivel a szerző a kész műveket számítógépbe írja, a kutatók számára érdekes feladat lehet majd összevetni a kézírásos vázlatot a mű végleges formájával.

A kész Kecskés-mű felvétele itt hallgatható meg:

FOTÓ: DESSEWFFY ZSOLT, BARANYA ZSÓFIA
Fotóalbum