Ünnepi kamarakoncerttel örvendeztették meg az Ötpacsirta Szalon közönségét október-1-jén a Budapesti Fesztiválzenekar művészei. Nemcsak a zene világnapjának és a megújult Zenei Gyűjtemény avatásának örülhettünk ezen a napon, hanem egy remek zenei élménynek is.
A Budapesti Fesztiválzenekar szeptemberi, könyvtárunkban tartott koncertje után október 1-jén következett a „ráadás”, ami különösen azoknak volt jó hír, akik a zenekar első kamaraestjére a nagy érdeklődés miatt már nem fértek be. A Fesztiválzenekar és a Fővárosi Önkormányzat együttműködésének köszönhetően a zenekar kamaraformációi Budapest intézményeiben adnak minikoncerteket, így jutottak el immár másodízben hozzánk is.
Az esten a bécsi klasszika két nagy mestere, Mozart és Beethoven került reflektorfénybe. Mozart érett kori, hegedűre és brácsára írt, K. 424-es D-dúr duója nyitotta a műsort Iván Tímea (hegedű) és Juhász Barna (brácsa) előadásában. Iván Tímea elmondta a közönségnek, hogy mestere, Végh Sándor szerint a jó interpretáció mindig egy kicsit beszédszerű – nem csoda hát, hogy a darab előadása a hangszerek élvezetes párbeszédeként hatott. Érdekes egyébként a mű keletkezésének története, amiről Michael Haydnnak – Joseph Haydn öccsének – egyik tanítványa és életrajzírója számolt be 1808-ban. „ [Michael Haydnt] Colloredo gróf felkérte, hogy komponáljon duetteket hegedűre és brácsára. Ő azonban nem tudta elkészíteni ezeket a megbeszélt időpontra, mert súlyosan megbetegedett… Fizetésének megvonásával fenyegették.” Mozart, aki gyakran látogatta kollégáját, „leült és olyan zavartalan gyorsasággal írt barátja helyett, hogy néhány napon belül a [két fennmaradó] duettet befejezte, majd Michael neve alatt adták át a darabokat a megrendelőnek”.
A koncert folytatásában Beethoven egy korai műve, az Op. 8-as D-dúr szerenád hangzott el, melynek előadására Szabó Péter csellóművész csatlakozott kollégáihoz. A trió összeszokottan, fölényes technikai tudással és zeneiséggel interpretálta ezt a kifejezetten változatos – hol érzelmes dallamokkal andalító, hol táncosan tüzes, néhol egyenesen humoros – muzsikát. A hattételes darab élénk, kommunikatív előadásában a népzenéből merítő elemek is hatásosan működtek, köztük a negyedik, alla polacca tétel. A közönség hatalmas tapssal honorálta az élményt.
SCHALK
FOTÓ: DESSEWFFY ZSOLT
Fotóalbum
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjtemény 