A Budapesti Fesztiválzenekar művészei adtak teltházas kamarakoncertet könyvtárunkban szeptember 22-én abból az alkalomból, hogy a megújult Zenei Gyűjtemény az eddigieknél nagyobb alapterületen, új olvasói terekkel és kibővített szolgáltatásokkal nyílt meg használói előtt.
Míg könyvtárunk szolgáltatásai az október 1-jei hivatalos megnyitóig még tesztüzemmódban működnek, ugyanez nem mondható el a Fesztiválzenekar művészeiről, akik ezen az estén is a tőlük megszokott profizmussal és élményszerű zeneiséggel muzsikáltak. Nem csoda: a világ egyik legjobb szimfonikus zenekarának művészei vendégeskedtek az Ötpacsirta Szalonban, ünnepé varázsolva ezt az estét.
A koncert Jean-Marie Leclair 1730-ban keletkezett, két hegedűre írt e-moll szonátájával (Op. 3 No. 5) kezdődött Biró Ágnes és Bodó Antónia előadásában. A francia barokk jeles szerzőjének, a francia hegedűiskola megalapozójának muzsikája legalább olyan színes, mint az élete volt, amelynek egy rejtélyes gyilkosság vetett véget 1764-ben. Ezt a kecses eleganciájú, igazán „hangszerszerű”, azaz a hegedű lehetőségeihez messzemenően idomuló és azt kihasználó darabot élmény volt hallgatni.
A koncert második feléhez átvezető mű – Arie van Hoek holland kortárs szerző fagottra és kürtre írt szerenádja – rusztikus, joviális ízeivel, a rézfúvós és a fafúvós hangszer kontrasztjával és párbeszédével teremtett kedves hangulatot Tallián Dániel (fagott) és Szabó András (kürt) játékában. A darab szerzője civilben elektro-optikai műszerész, honlapján műveinek kottái is elérhetők.
Az estet a Joseph Haydnnak tulajdonított Op. 3 No. 5 F-dúr vonósnégyes zárta Gál-Tamási Mária (hegedű), Mózes Anikó (hegedű), Polónyi István (brácsa) és Liptai Gabriella (cselló) tolmácsolásában. Ez a túlnyomóan derűs, napfényes darab áradó örömzenélésre serkentette a művészeket. A második, andante cantabile, „szerenád” tétel valóban úgy hangzott, mint egy érzelmes, mosolygós vallomás. A koncert után megtudtuk, hogy a kvartett elsőhegedűse, Gál-Tamási Mária a nyáron hallgatóként volt jelen az Ötpacsirta Szalonban Kosztándi István és Körmendi Klára koncertjén, és akkor eszébe jutott, milyen jó lenne, ha valamikor ebben a teremben játszhatna. Örülünk, hogy kimondatlan kívánsága ilyen gyorsan teljesült, és muzsikustársaival maga is nagy örömet szerzett ezen az estén a közönségnek.
SCHALK ENDRE KORNÉL
FOTÓ: DESSEWFFY ZSOLT
Fotóalbum
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjtemény 