Saint-Saëns és Szymanowski kamarazenéje teremtett különleges hangulatot augusztus 26-án a Pálffy-palotában, nyári koncertsorozatunk záróestjén. A borongós időjárás jól passzolt a darabok helyenként melankolikus szépségéhez, de azt sajnos nem tette lehetővé, hogy a koncertre az eredeti elképzelés szerint, könyvtárunk kertjében kerüljön sor. A zenei élmény azonban így is teljes volt, amint a közönség odaadó figyelméből és reakciójából kitűnt.
Az est a Miranda Liu hegedűművész által alapított, idén harmadik alkalommal megrendezett New Millennium Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál nyitórendezvénye, egyben könyvtárunk Két arckép című sorozatának folytatása volt. A sorozatban mindig két komponista művészete áll párhuzamban, alkalmat adva a termékeny összehasonlításra, de legalábbis a viszonyításra. Legutóbb Debussy és Bartók, most Saint-Saëns és Szymanowski kamarazenéje került fókuszba, felidézve a 19-20. század fordulójának eklektikus, gyorsan változó, a művészetek megújulását eredményező évtizedeit.
A magyar zenei ízlést és koncertkultúrát máig erősen meghatározza a német zene – ezért mindig izgalmas egy olyan műsor, amely tudatosan az európai zenekultúra más hagyományaiból merít. Ezen az estén francia és lengyel “vizekre eveztünk”: Camille Saint-Saëns és Karol Szymanowski ritkán hallható kamaraműveiből állt össze egy tudatosan felépített, érzelmi ívet is megrajzoló program. Sajátos színt kölcsönzött a koncertnek az is, hogy központi szerephez jutott egy viszonylag ritkán hallható instrumentum, a hárfa. Bábel Klára előbb a hegedű (Miranda Liu), majd a fuvola (Győri Noémi) partnereként végül pedig Saint-Saëns Op. 95-ös fantáziájában szólószerepben bontakoztatta ki a hangszer lehetőségeit. Saint-Saëns hárfás kamaraműveinek gazdag, természetesen folyó melodikussága élénken mutatkozott meg a művészek előadásában, és mintegy keretbe foglalta az estet.
A koncert lélektani centrumában Szymanowski 2. vonósnégyesét hallhattuk – szépségesen sodró előadásban. A Central European String Quartet fiatal tagjai – Miranda Liu (hegedű), Kovács Erika (hegedű), Máté Győző (brácsa), Szabó Judit (cselló) – évek óta tudatosan építik repertoárjukat, amelyben kiemelt szerepet játszik a közép- és kelet-európai kvartett-hagyomány. Szymanowski 1927-ben keletkezett vonósnégyesének komplex, modern zenei szövete némileg Bartók kvartettjeinek nyelvére emlékeztet. A darab annak idején részt vett, de nem nyert a Philadelphia’s Musical Fund Society nemzetközi kamarazenei versenyén, melyen a győztes mű épp Bartók 3. vonósnégyese volt, holtversenyben Alfred Casella egy alkotásával. A relatív kudarc annak idején nem szegte kedvét Szymanowskinak, bár levelezésének tanúsága szerint kissé ambivalensen viszonyult ehhez a művéhez. A CESQ előadásában igazán hatásosan tárult fel a darab bonyolult architektúrája és gazdag, helyenként disszonáns zenei színvilága. A közönség odaadó figyelemmel kísérte és nagy tapssal hálálta meg az előadást.
Köszönjük az élményt a művészeknek és minden résztvevőnek!
SCHALK ENDRE KORNÉL
FOTÓ: DESSEWFFY ZSOLT
Fotóalbum
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjtemény 