Sass Sylvia 70

Születésnapja alkalmából szeretettel köszöntjük Sass Sylviát!

Sass Sylvia operaénekesnő 1951. július 12-én született Budapesten. Zenész családban nőtt fel, kora gyermekkorát Érden töltötte. Felsőfokú tanulmányait a budapesti Zeneművészeti Főiskola (ma Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem) ének tanszakán végezte Révhegyi Ferencné növendékeként. 1971-ben, alig 20 esztendősen, friss diplomásként szerződtette a Magyar Állami Operaház, ahol még abban az évben a Carmen Frasquitájaként debütált. Pályakezdése első éveiben számos rangos énekversenyen mérettette meg tudását, tehetségét – Szófiában a dobogó csúcsán végzett. Méltán, e sikereinek is köszönhetően szinte üstökösként robbant be a nemzetközi operaéletbe.

Verdi – La traviata – Violetta Valery – Covent Garden, London – 1977

Lírai és drámai szoprán szerepek tucatjaiban tündökölt a magyar operajátszás „aranykorában”, s ezzel párhuzamosan külföldi felkérések sorozatának tett eleget a világ legfontosabb opera-fellegváraiban: – a teljesség igénye nélkül – a Milánói Scala Manon Lescaut-ja, a londoni Covent Garden Giseldája, Violettája és Normája, a bécsi Staatsoper Mimìje, a brüsszeli La Monnaie Alkésztisze, a New York-i Metropolitan Toscája. Visszatérő, ünnepelt fellépője volt továbbá a legrangosabb zenei fesztiváloknak, mint a Salzburgi Ünnepi Játékok vagy az Aix-en-Provence Fesztivál.

R. Strauss – Salome – Címszerep – Magyar Állami Operaház, Budapest – 1989

Majd’ félszáz szoprán szerepet énekelt el kőszínpadon a preklasszikusoktól egészen a kortárs zenedrámákig többek között olyan nagy formátumú énekművészek partnereként, mint Giuseppe Taddei, Boris Christoff, Alfredo Kraus vagy Plácido Domingo. Legendás karmesterek pálcája alatt válhatott ihletett Puccini-hősnővé, abszolút Verdi-heroinává; a Gianandrea Gavazzeni, Georges Prêtre, Nicola Rescigno, Oliviero de Fabritiis, Nello Santi vagy Lamberto Gardelli vezényelte produkciók Sass Sylvia közreműködésével kétségtelenül a XX. századi operajátszás csillagóráinak sorában foglalnak helyet. Több tucat Hungaroton-, Philips– és Decca-stúdiófelvétel őrzi kivételes hangmatériáját, pályája zenitjén nyújtott alakításainak lenyomatát – nem számolva az úgynevezett kalózkiadványokat. Számos ária- illetve dallemez, komplett operafelvételek sokasága nyújt mindmáig betekintést e nagy ívű pályát leíró művész, egy negyed század operaházi jelképének zenei életművébe. Mint ösztönös művész, valódi polihisztor, Sass Sylvia már operaénekesi pályafutása közben is más-más művészeti ágak, önkifejező eszközök után kutatott; a festészetben éppen olyan természetességgel lelt rá egyéni alkotói nyelvére, mint ahogyan mondjuk önéletrajzi ihletésű írásaiban tökéletes szimbiózist képes kialakítani önmaga és olvasóközönsége között. Eddig megjelent könyveiből kettőt már francia, illetve olasz nyelvre is lefordítottak.

Tosca imája Sass Sylvia előadásában – 1976

Sass Sylvia operai szerepei

Díjai, kitüntetései:

Könyvei:

  • Hangok és képek – 2004.
  • A belső hang – 2006.
  • Az álmok éneke – 2009.
  • Az angyalok bűvöletében – 2011.
  • A szárny – 2018.

BARTÓK
PORTRÉFOTÓ: VÁRHELYI KLÁRA