Volt egyszer egy Fehérhajó…

Hamarosan elfoglalhatja végleges helyét a Zenei Gyűjtemény a FSZEK Központi Könyvtárának teljes 8. emeletén. Az imponzáns belső tér felújítása elkezdődött, már nagyon várjuk, hogy birtokba vehessük, és a korlátozások feloldása után megújuló szolgáltatásokkal megnyithassuk olvasóink számára is. A költözésre készülve egy kicsit visszatekintünk a múltra: elsőként könyvtárunk Fehérhajó utcai hőskorára. 

„Legyen a zene mindenkié!” – ennek a kodályi gondolatnak a jegyében nyílt meg 1964. május 30-án Kodály Zoltán jelenlétében a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteménye a belvárosi Fehérhajó utca 5. szám alatti műemlék épületben. A főváros első zenei közkönyvtárának megnyitása – ahogy az Esti Hírlap beszámolója fogalmazott – „muzsikusok, zenerajongók, zenét tanulók régi vágyát váltotta valóra”. A korabeli sajtóhíradások elsősorban abban látták az új könyvtár jelentőségét, hogy végre széles körben lehetővé tette kották és zenei szakkönyvek kölcsönzését. A kotta már akkor sem volt olcsó, de kölcsönzésre nem volt mód, mert az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárát csak helyben lehetett használni, a Zeneakadémia könyvtára pedig csak a hallgatókat és az oktatókat szolgálta ki. A mai állomány nagyságának nagyjából egytizedével indult a Zenei Gyűjtemény: kétezer szakkönyvvel és nyolcezer kottával. A kutatókat egy külön teremben elhelyezett Rösler zongora várta, amin le lehetett játszani darabokat, de „csak gyakorolgatni”  már nem volt szabad – legalábbis a Népszava tudósítója szerint. 

Az új könyvtárat a Kodály-tanítvány Bárdos Lajos zeneszerző, zenetudós vette át a fővárosi zeneművészek, zenebarátok nevében az ünnepélyes megnyitón.  Az eseményen elindított vendégkönyvünk – amely máig megvan és folyamatos naplója könyvtárunk történetének – Kodály Zoltán következő bejegyzésével kezdődik:
A zenei könyvtár megnyitását örömmel üdvözlöm. Kívánom, legyen olvasója is annyi, hogy mihamar szűknek bizonyuljon.


Kodály, úgy tűnik, a jövőbe látott, a rendelkezésre álló hely ugyanis az évek során valóban egyre szűkösebbnek mutatkozott a gyűjtemény és az olvasók számának gyors növekedése miatt. Már az első három napon hatvanan iratkoztak be, két év múlva pedig már több mint 1500 zenebarát igényeit szolgálta ki három könyvtáros. 

A Népszava korabeli beszámolója a megnyitóról

Az intézmény hamar bekapcsolódott a hazai és nemzetközi zenei életbe, és különös hangsúlyt fektetett a 20. századi művek beszerzésére. Szokolay Sándor zeneszerző 1966. május 18-án hosszabb bejegyzést írt a vendégkönyvbe, amelyben megindokolta, miért fontos számára a zenei könyvtár:

A zeneszerző belső biztonságát csak erősíti, ha a legkülönbözőbb irányzatokat elkötelezettség nélkül megismeri. Nagyon hálás vagyok a Zenei Könyvtárnak: – mert fél év alatt 50 olyan kompozíciót ismerhettem meg, melynek megvásárlása képtelenség lett volna számomra! Várom az új, modern műveket!

Sok később híressé vált zeneművész volt rendszeres látogatója a „Fehérhajónak”. A streamelést hírből sem ismerő időkben különösen vonzó volt a folyamatosan bővülő, helyben hallgatható hanglemez-, később a kölcsönözhető CD-kollekció is. A Zenei Gyűjtemény fő célja az évtizedek során ugyanaz maradt: a zeneművészek és a zene iránt érdeklődő nagyközönség igényeinek kiszolgálása, bekapcsolódás a kortárs magyar zenei életbe. Az információhordozó eszközök fejlődése, a digitalizáció térhódítása miatt persze az idők során változtak az igények, és velük együtt a könyvtár szolgáltatásai is. Kezdetben a  könyvek, kották, később az audiovizuális dokumentumok szolgáltatásán volt a hangsúly, míg ma egyre fontosabb az önálló információkeresés, a „digitális dzsungelben” való eligazodás támogatása, valamint élményadó közösségi, kulturális programok, koncertek szervezése. 

SCH-
ILLUSZTRÁCIÓ: FSZEK
Fotóalbum

(Múltba és jövőbe tekintő sorozatunkat hamarosan folytatjuk)