Májusban koncertezett volna könyvtárunkban a fiatal művészekből álló Auratus Trio. Addig is, amíg hangversenyük megvalósulhat, egyik kedvenc Mozart-felvételüket ajánlják.
Szépen csengő latin nevet választott tavaly megalakult vonóstriójának a Zeneakadémia három mesterszakos hallgatója: Korb Vanessza (hegedű), Soós Előd (brácsa) és Aranyos János (cselló). Az auratus aranyozottat jelent, ami egyszerre utalhat a megcélzott hangzás fényére és nemességére, valamint a csellista vezetéknevére. Mindhárom muzsikus Gulyás Mártánál tanul kamarazenét. Megalakulásuk óta számos mesterkurzuson is részt vettek – Pauk Györgynél, Kelemen Barnabásnál, Takács-Nagy Gábornál – és zeneakadémiai koncerteken játszottak. Rengeteg élményt és tapasztalatot szereztek tavaly nyáron a reichenaui nemzetközi nyári akadémián olyan művészektől, mint Johannes Meissl, Peter Schuhmayer (az Artis Quartet első hegedűse) vagy Herbert Kefer.
Sorozatunkban a trió tagjait arra kértük, hogy ajánljanak ők is valamit kedvenc felvételeik közül. Mozart Esz-dúr divertimentójára (K.563) esett a választásuk a Grumiaux Trio előadásában. A mű már csak azért is közel áll hozzájuk, mert apparátusát tekintve vonóstrió: Mozart hegedűre, brácsára és csellóra komponálta.
Egy komplett kis analízissel ajánlják figyelmünkbe a darabot, különösen az első tételt: „Műfaji meghatározása alapján divertimento, azaz szórakoztató zene, ennek ellenére sokkal összetettebb benyomást kelt. A vonóstrió-irodalom kivételes és megismételhetetlen műve. Hattételes, ebből számunkra különösen kedves az 1. tétel, mely felépítését tekintve szokványos szonátaforma. Egy alap hármashangzat-felbontással indul, mely mindhárom hangszeren egyszerre szólal meg. Rejtélyes, békés karakterrel nyit. A főtéma-területen meglepetést keltenek a hirtelen forte és piano részek, ezután a hegedű és a cselló mutatja be a lírikus melléktémát. A brácsakíséret a stagnáló hangok után ugrásokkal tölti ki a kitárulkozó hegedűszólamot. A kidolgozás az elejéhez hasonlóan indul, majd a szólamok közti felelgetésekkel és modulációkkal jutunk a visszatéréshez. A tétel különlegességét a színes, váltakozó dinamika adja, mely izgalmassá teszi a zenei anyagot mind a hallgató, mind a játékosok számára. A katakterek hiteles, meggyőző megszólaltatása számunkra mindig az elsődleges cél. Reméljük, szívesen hallgatják ezt a nagyszerű, sokszínű művet, melyet nagy szeretettel ajánlunk!”
Az 1967-ben rögzített felvételen a művet a Grumiaux Trio szólaltaja meg, az 1960-as 70-es évek egyik ikonikus kamaraegyüttese. Számos időtállóan szép albumukat annak idején a Philips jelentette meg. A trió vezéralakja Arthur Grumiaux (1921-1986) volt, az Ysaÿe és Vieuxtemps nevével fémjelzett francia-belga hegedűiskola egyik utolsó képviselője. Megbecsültségére jellemző, hogy a Voyager űrszondán a világűrbe kiküldött aranylemezen (auratus!) tőle is szerepel egy felvétel (Bach No. 3-as szóló partitájának Gavotte en Rondeaux tétele). A trióban Georges Janzer, a híres magyar Végh Quartet tagja brácsázott, és Grumiaux felesége, Czakó Éva csellózott.
SCHALK ENDRE KORNÉL
FOTÓ: AURATUS TRIO, WIKIMEDIA COMMONS
Fotóalbum
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjtemény 