Otthonában rögzített minikoncerttel jelentkezik Miranda Liu, a Concerto Budapest koncertmestere. Bach a-moll szólószonátájának gyönyörű Grave tételét játssza és ajánlja mindenkinek.
A kaliforniai születésű, Magyarországon élő hegedűművészt jól ismeri könyvtárunk zenét szerető közönsége, hiszen többször fellépett nálunk. Egy évvel ezelőtt a Central European String Quartet tagjaival Bartók és Debussy művészetét állította párhuzamba egy különleges kamarakoncert-sorozaton. Annak idején interjút is készítettünk vele, most pedig örömmel adjuk hírül, hogy egy otthonában rögzített minikoncerttel jelentkezett: Bach a-moll szólószonátájának (BVW 1003) lélekemelő kezdőtételét játssza. „Ez az időszak mindenkinek nehéz, nekünk, zenészeknek is” – mondja a videó bevezetőjében Miranda Liu. De utal arra is, hogy a zene segíthet megélni az élet nehézségeit. Elárulja, hogy ezekben a hetekben Bach és Ysaÿe szólóhegedűre írt műveit gyakorolja, hogy formában tartsa magát, és több ideje jut mostanában nyelvtanulásra is.
Bach sok más művével ellentétben szólóhegedűre komponált szonátáit és partitáit a megszületésük óta eltelt 300 évben folyamatosan játszották. A repertoár e kulcsdarabjai minden hegedűs számára a Parnasszus csúcsát, a legnagyobb technikai és művészi kihívást jelentik. Bár az eredeti cím szerint e darabok basszuskíséret nélküli szólók (Sei solo a Violino senza Basso accompagnato), valójában a szólóhegedű önmagát kísérő, töbszólamú hangszerként mutatkozik meg bennük. Johann Sebastian Bach fia, Carl Philipp Emanuel Bach egy 1774-ben kelt levelében így írt Johann Nikolaus Forkelnek, édesapja első életrajzírójának: „(Bach) tökéletesen tisztában volt a vonós hangszerek lehetőségeivel. Ezt bizonyítják szóló hegedűre és szóló csellóra komponált darabjai. Az egyik legnagyobb hegedűművész mondta egyszer, hogy soha nem találkozott tökéletesebb művekkel azok számára, akik szeretnének kiváló hegedűssé válni.”
A BWV 1003-as jegyzékszámú a-moll szonátát egy rapszodikus, mégis befelé forduló Grave tétel nyitja. A tempó lassú, a gazdagon díszített moll dallam szabadon kanyarog az egymással kontrasztáló ritmusok és a kibomló dekorációk között. A tétel úgy hat, mint egy prelűd a rákövetkező Fuga előtt.
SCHALK
FOTÓ: SUHA PÉTER
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjtemény 