Egy Scarlatti-szonáta – Madarász Iván ajánlásával

„Ez az f-moll Sonata megejtő példája annak, hogyan teszi személyessé a nagy művész a személy felett álló, abszolút rendet” – mondja Madarász Iván zeneszerző Scarlatti darabjáról koncertvideókat ajánló sorozatunkban.   

Madarász Ivánt jól ismeri rendezvényeink törzsközönsége, hiszen a Kossuth-díjas zeneszerző számos alkalommal – különösen kortárs zenei koncerteken – házigazdaként működött közre. A zene- és kultúrtöténeti kontextust megvilágító szavaival, a jelen lévő komponistához intézett kérdéseivel segítette a zenedarabok befogadását. Sorozatunkban ismét arra kértük, ajánljon valamit kedvenc zeneművei, felvételei közül. Scarlatti f-moll szonátáját (K.466) választotta a legendás zongoraművész, Vladimir Horowitz előadásában.

Vladimir Horowitz játssza Scarlatti f-moll szontáját

Madarász Iván így ajánlja ezt a gyönyörű zenét:
„Scarlatti Sonata megnevezést ad annak a több mint hatszáz csembalóra (és ezzel rokon billentyűs hangszerekre) íródott darabjának, melyet Nápoly hercegének ajánlott. A mai hallgató azonban ne keresse azt a „zenei magatartást”, amelyet Mozart, Beethoven, Schubert, Brahms szonátáinak tapasztalata alapján egy szonátától elvár. Ez egy más világ. Nem csak azért, mert ebben az időben mást értettek a szonátán pusztán formatani szempontból is. A fő különbség egy olyan zárt, rendezett világ, ahol „minden a helyén van”, a társadalomban éppúgy, mint a lelkekben, s amely rendet senki sem vonja kétségbe. Ebben a darabban egy „személytelen rend” keretei között, ahol minden „előírásos”, személyes, egyedi hang szólal meg. A régi szerzők azt a fantasztikus „trükköt” tudták, hogy szigorú kötöttségek között, szinte mindenki által használt nyelvi építőelemek felhasználásával voltak képesek egyéniségüket megmutatni, szubjektívnek lenni. A formai „sablon” vezette a művelt hallgatót, az mindig tudhatta, hogy hol járunk a darabban. És persze e sablonhoz képest tudta értékelni az adott mű egyszeri megoldásait. Ez az f-moll Sonata megejtő példája annak, hogyan teszi személyessé a nagy művész a személy felett álló, abszolút rendet.”

SCH
FOTÓ: ARTISJUS.HU, NAGYILLÉS SZILÁRD