Mennyei harmóniák

Ma lenne 70 éves Esterházy Péter, a magyar posztmodern próza vezéralakja. Az évfordulóhoz kapcsolódva azt a csodálatos barokk kantátagyűjteményt ajánljuk, melyről az író egyik legismertebb regénye, a Harmonia cælestis a címét kapta. 

A 2000-ben megjelent Harmonia cælestis fiktív családi krónika, az író édesapjának és a történelmi Esterházy család más figuráinak öntörvényű legendáriuma. A regény Esterházy Pál herceg (1635-1713) kantátagyűjteményétől kölcsönözte címét, amit a magyar barokk zene jelentős alkotásaként tartunk számon. 

Az egyházi naptár rendjéhez igazodó gyűjtemény 1711-ben jelent meg Bécsben. Negyven szóló-, hat duett- és kilenc kóruskantáta kapott benne helyet. A zene a korabeli dél-német és  észak-olasz barokk stílus hatását mutatja, de felismerhetünk benne hagyományos német és magyar dallamokat is. A latin szövegű vokális részekkel színesen megkomponált hangszeres ritornellók váltakoznak. Ez utóbbiakban a vonósok mellett fúvósok – fuvola, fagott, trombita-, üstdob és számos continuo hangszer jut szerephez: orgona, csembaló, hárfa, teorba. 

A  teljes kantátagyűjtemény hangfelvétele 1991-ben jelent meg a Hungarotonnál neves szólisták és a Capella Savaria zenekar közreműködésével. Mi most Rost Andrea és a Liszt Ferenc Kamarazenekar előadásában mutatunk részleteket a gyűjteményből. 

Rost Andrea énekel
Esterházy Pál (CC)

Esterházy Pál a magyar királyság nádoraként és a török elleni harcok részvevőjeként fontos történelmi szereplő volt, de mélyen vonzották a  művészetek is. A Harmonia Caelestis (Mennyei harmóniák) egyetlen fennmaradt zeneműve, mely azt tanúsítja, hogy buzgó katolikus és kiváló komponista volt. Költőként is fennmaradt a neve, a rokokó ízlésnek megfelelően gyakran virágokról, madarakról, kulináris élvezetekről írt. Verseit szívesen énekelgette vendégeinek saját kezű virginálkísérettel. Fiatalkori naplójának egyik részlete azt bizonyítja, hogy volt érzéke a tánchoz is: 

Azon gyűlésben Leopoldina császárné magyar táncot kévánt látni, engem azért fölvitetvén az várban, ott köllött táncolnom az magyarországi kisasszonyokkal az császár és császárné előtt. Volt penig akkor igen jó táncos kisasszony, Esteras Rebeka, […] de azzal köllött az oláh táncot járnom. […] Annakutána két mezételen karddal köllött a hajdútáncot járnom, kinek igen mestere voltam akkor. Azon tánc igen tetszett az császárnak s az császárnénak; voltak penig muzsikások, Forgách Ádám uramé, az hegedűst Hanzlinak hítták.

Zenetörténeti szempontból is érdekes Esterházy Palas s Ester kedves táncza című költeménye, amelyben felsorolást kapunk a korban elterjedt hangszerekről.  Ajánlónkat e vers részletével zárjuk. 

Magyar táncot vonhatsz, te dudás is, fújhatsz
 Immáron,
Az közrend is hadd táncoljon,
Innét senki ne oszoljon.

Kobzos, ide járulj, engem el ne árulj
 S muzsikálj,
Pöngesd húrjaidat, s itt állj,
Lássad, senkit meg ne tréfálj.

Trombita, dob szóljon, vigasság hadd folyjon
Ez házban,
Légyen minden vigasságban,
Senki nem lesz szomjúságban

Hagyják el az nótát, verje lantos lantját,
Hadd halljuk,
Füleinket vigasztaljuk,
Mesterségét magasztaljuk.

Énekes, jer elöl, ne menj székem mellől,
S mondj nótát,
Hozd elöl nimfák mivoltát,
Szép Diana vadászatját

Meg köll immár szűnni (mert le köll fekünni)
Muzsikának,
Vegye ki-ki szállásának
Útját elöl s jó ágyának.

Ótsák el az gyertyát, Cupido ő lantját
Hadd verje,
Ember szívét hogy nevelje,
Örömét is fölemelje.

SCHALK ENDRE KORNÉL
ILLUSZTRÁCIÓ: WIKIMEDIA COMMONS
Fotóalbum