Egy Beethoven-tétel – Madarász Iván ajánlásával

Sorozatunkban a Zenei Gyűjteménnyel kapcsolatban álló művészek ajánlanak remek koncertvideókat, felvételeket. Madarász Iván Kossuth-díjas zeneszerző most Beethoven F- dúr (Op. 59. No. 1) vonósnégyesének lassú tételét választotta.

Madarász Ivánt jól ismeri rendezvényeink törzsközönsége, hiszen a Kossuth-díjas zeneszerző számos alkalommal – különösen kortárs zenei koncerteken – házigazdaként működött közre. A zene- és kultúrtöténeti kontextust megvilágító szavaival, gyakran a jelen lévő komponistához intézett kérdéseivel segítette és elmélyítette a zenedarabok befogadását. Ezúttal arra kértük, ajánljon valamit kedvenc zeneművei, felvételei közül. Beethoven F-dúr (Razumovszkij) vonosnégyesének 3. tételét választotta az Alban Berg Quartett előadásában. (A felvételen a telejes mű hallható, a 3. tétel 21:50-től kezdődik.)

Beethoven F-dúr (Razumovszkij) vonósnégyesét játssza az Alban Berg Quartet

Madarász Iván így ajánlja e zenét:

Beethoven Razumovszkij gróf megrendelésére több quartettet komponált. A gróf az orosz cár nagyköveteként élt Bécsben. Nemcsak „élvezte” az igényes zenét, hanem mecénásként volt érzéke, hogy a legnagyobbaknak adjon megbízást: Beethovennek egy vonósnégyes hangszergarnitúrát adott. Beethoven azzal is megörvendeztette megrendelőjét, hogy az F-dúr quartett második tételében egy orosz témát választott a tétel alapgondolatául. Részemről a fülekbe és főként a szívekbe ajánlott harmadik, lassú tétel meghallgatásához két csomag  papírzsebkendőt javaslok. A tételben főtémaként megjelenő bensőséges, szomorúságában is emelkedett dallam bizonyosan a zeneirodalom legszebb témái közé tartozik. Szonáta formában íródott ez a zene, de a forma keretein” áttörve ez a tétel e csodálatos téma története, ahogy különböző alakokban fel-felbukkanva lenyűgöző ívet ír le, József Attila szavaival szólva: a gyásztól a vágyig”. Hamvas Béla írja, a boldog embernek nincs művészete, (…) nincs zeneje sem. Ez mind boldogtalanság. A boldogtalanság megszépítése. A 19. század Bécse nagyon értett a szép szomorúsághoz”. Lásd, ill. halld Schubert művészetét… A beethoveni téma igazi csodáját akkor értjük meg, ha az ő robosztusságát állítjuk szembe e téma végtelen gyengédségével: mint aki egy durva, hatalmas kézzel akar egy kicsi, védtelen madárkát megsimogatni.

SCH
FOTÓ: ARTISJUS.HU, NAGYILLÉS SZILÁRD