„Gyerekkorom óta gyógyítom magam zenével”

BESZÉLGETÉS BÓDI ZSÓFIA ÉNEKMŰVÉSSZEL, ZENETERAPEUTÁVAL

Mi az a monochord, és hogyan segíthet megtalálni belső békénket? Miért fordul egy énekművész a zeneterápia felé? Könyvtárunkban tartandó estje előtt Bódi Zsófiával beszélgettünk a zene gyógyító erejéről.

Különleges programmal érkezel könyvtárunkba december 16-án. Mire számíthat a közönség, interaktív koncertre vagy zeneterápiás foglalkozásra?
Interaktív zenei élmények nevezném,  semmiképpen nem zeneterápiás alkalomnak. Zeneterapeuta is vagyok, de most előadóművészként leszek jelen Frank Péter monochord-készítővel és -játékossal (lásd keretes anyagunkat). Ráhangolódásként néhány adventi éneket, népdalt adok elő,  aztán felcsendül két monochord, melyek össze vannak hangolva, nagyon szépen szólalnak meg együtt. Improvizatív lesz az előadás, mert nem határozzuk meg, pontosan mennyi ideig játszunk együtt, másrészt a hangszer sajátosságai miatt is. A monochord 33 húrja az alaphangra, a kvintre és az oktávra van hangolva. Ahogy elkezdjük pengetni, megszólalnak a felhangok, és az interferencia miatt időnként váratlan dallamok is keletkeznek. Ezután Péter egy kicsit mesélne is a hangszerről, sok érdekességet tud átadni tudományos,  spirituális és hangszerkészítői szempontból is.

Mitől lesz interaktív az előadás?
Finoman invitálnánk a közönséget, hogy akinek van kedve, csatlakozzon hozzánk, miközben zengetjük a hangszert és énekelünk. 

Zeneterapeutaként hogyan látod, a terápiában is használható a monochord?
Igen. Németországban például  tb-támogatással is alkalmazzák kórházakban, főleg a palliatív ellátásban, vagyis a haldokló betegek segítésében. Nagyon erős relaxáló hatása van, ezt tudományos kutatások is alátámasztják. A múlt héten vettünk részt a Duettek című zeneterápiás konferencián az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben, és egy zeneterapeuta kolléganő külön lehívott egy beteghez. Játszottam neki,  nagyon szépen tudtuk alkalmazni a hangszert. Úgy látom, be tudom majd vonni az énektanításba, a hangképzésbe is. Jólesik hangot adni hozzá.

Többen jelezték vissza, hogy ők még ilyet nem éreztek,  mintha a legbelsőbb saját hangjukat hívná elő a monochord.

Annyira szépen és finoman szól, hogy mindenki könnyen csatlakozhat hozzá a saját hangjával. 

Énekművészként végeztél a Zeneakadémián, hogyan fordult az érdeklődésed a zeneterápia felé?
Főiskolás koromban megláttam egy hirdetést, hogy Kokas Klára személyes segítőt keres. E-mailben jelentkeztem, és egyszer csak felhívott Klári néni. Végtelenül nyitottan és barátságosan indított, amikor elmentem hozzá. Végül azt mondta, ne a személyes segítője legyek, mert az ilyen pakolós, rendrakós feladat lenne, hanem az énektanulás mellett el kellene indulnom egy alternatív úton. Bár ő pedagógiának nevezi, erőteljes terápiás hatása is van annak, amit csinál, és ez engem elkezdett  érdekelni. A főiskolai diplomadolgozatom témája a zenepedagógia és a zeneterápia határterülete volt. A dolgozathoz interjút készítettem Urbánné Varga Katalinnal, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar zeneterapeuta képzésének vezetőjével, részt vettem nála egy 120 órás sajátélmény-programon, majd jelentkeztem a kétéves posztgraduális zeneterapeuta-képzésre. 

A főiskolai programon kívül is előfordult az életedben, hogy megtapasztaltad a zene terápiás hatását, vagy azt, hogy a zene segített valamiben?
Igen. Tulajdonképpen már gyerekkoromban is előfordult, hogy felhasználtam a zene jótékony erejét, persze nem tudatosan. Emlékszem, hat-hét éves voltam, amikor egy nyáron Németországban kellett töltenem néhány hetet. 

Egyedül hintáztam egy udvaron, és nagyon erős honvágyam támadt. Elkezdtem énekelni a Madárka, madárka... dalt,  szinte önmagamat gyógyítottam az énekléssel. 

Ma már úgy látom, a zenei pályára  lépésemben is szerepet játszott, hogy megéreztem a zene sokoldalú, pozitív hatását.

Tulajdonképpen hogyan hat, miben segíthet a zene?
A zeneterápiában a zene nem cél, hanem eszköz. Általánosan ismert a zene nyugtató hatása. Persze amikor az ember ideges, akkor nem feltétlenül egy nyugodt, lassú zene a legmegfelelőbb, lehet, hogy éppen egy gyors ritmus segít kiadni magunkból a feszültséget.  Munkám során gyakran mozgással, rajzolással is összekapcsolom a zenét. Sokszor történetek indulnak el, vissza lehet nyúlni a kisgyermekkor, a preverbális időszak élményeihez. A hangokon keresztül olyan megtapasztalásokat idézhetünk fel, amelyekről nincs konkrét emlékünk. Egy ilyen élmény után nem is feltétlenül tudjuk szavakba önteni, hogy igen, most feldolgoztam, hogy például kétévesen milyen trauma történt az életemben. Mégis érezzük, hogy elkezdődik valamilyen feldolgozás a zenei élményen keresztül.


FRANK PÉTER kérdésünkre elmondta, hogy a monochord rezonáns fa hangszertestből és ráfeszített, felhangolt húrokból áll. Általában az alaphang, a kvint és az oktáv hangközök váltakozása adja a terápiás hanghatást. Húrként használható zongora-, gitár- vagy citerahúr.
– A monochord „nagy testvérét”, a hangágyat egy hangszerkiállításon láttam meg, ez sorsfordító találkozás volt – mondta Frank Péter. – Az interneten utánanéztem, és rájöttem, hogy hasonlót egyszer én is fogok építeni. Asztalosként már régóta terveztem, hogy tömör fából készítek valami egyedi formájú bútort. Többéves kutatómunka, hangszerkészítő mesterek javaslatai és a családom támogatása segített hozzá, hogy két éve elkészüljön az első művem, egy saját tervezésű hangágy. A visszajelzések és az üzleti szándék vezetett tovább, hogy elkészítsem az első monochordot is. Kialakítottam egy hozzám illő pengetési módot, majd elkezdtem bemutatókat tartani, melyekből megrendelések születtek. Mostanra a teljes munkaidőmben monochordokat készítek, bemutatókat tartok.
A monochord életre keltése, a megfelelő pengetési mód kitalálása, begyakorlása, megtanítása, a terápiás használat megmutatása is Frank Péter munkájának része. Legfontosabb segítője és támogatója a felesége. Úgy tudja, Magyarországon nincs rajta kívül monochordkészítő.

Terapeutaként gyerekekkel és pszichiátriai kliensekkel foglalkozol. Mindkét esetben az a módszered, hogy  visszanyúlsz a kisgyermekkori emlékekhez?
Nem, ez csak egy példa volt. A zeneterápia mindig kiegészítő terápia, amivel támogató, segítő élményt szeretnék nyújtani. Jelenleg a kisbéri Batthyány Kázmér Kórházban heti egy napon pszichiátriai kliensekkel foglalkozom. Van verbális csoportterápiájuk és több kísérőterápiájuk, ezek között az egyik a zeneterápia.  A zenét eszközként használjuk arra, hogy közelebb kerüljenek érzelemvilágukhoz , kifejezzék magunkat, szociális készségeiket. A kapcsolódást gyakoroljuk a zenében. Ha terápiás folyamatuk során megjelenik bennük valamilyen feszültség, megpróbáljuk zenével oldani, eljátszani.  Vagy ha olyan érzelem jön elő, amit nehéz szavakba foglalni, a zenével talán ki lehet fejezni. Aktív, receptív és integratív zeneterápiás módszereket használok. Gyerekekkel is dolgozom az UNICEF Kilátó Élményprogram munkatársaként, egy lakásotthonban élő, tízfős csoporttal. Ők családból kiemelt, óvodáskorú gyerekek, akik nem örökbe adhatók, mert szüleik nem mondtak le róluk. Nagyon nehéz körülmények közül érkeztek az otthonba. A zenés játékokkal igyekszünk segíteni fejlődésüket, élményeket, új megtapasztalási lehetőségeket nyújtani nekik.

Sikerélmény? Lehet egy pillanat is, egy mosoly…

Nehéz sorsokkal találkozol a felnőttek és a gyerekek között is. Mi számodra  a legnagyobb kihívás, és mi a legnagyobb siker?
Az elején mindig nagy kihívás összehangolódni a klienssel vagy a csoporttal. Rá kell tapintani arra, hogy tulajdonképpen mire van szükségük. A másik kihívás akkor következik, amikor valakivel már benne vagyunk a folyamatban, és elkezdi megjeleníteni a nehézségeit. Meg kell értenem, mi a baj, és hogyan tudok segíteni. Tudnom kell, hol a kompetenciahatárom, esetleg más szakemberhez kell irányítanom a klienst. Sikerélmény? Lehet egy pillanat is, egy mosoly, vagy amikor  valakinek sikerül a problémáját legalább rövid időre elengednie. Vannak kisebb és vannak egész nagy oldódások is.

Mennyire van beágyazódva a hazai közgondolkodásba a zeneterápia?
A szakma azon van, hogy minél elismertebb legyen, tudományosan is minél inkább alá legyen támasztva a zeneterápia hatásmechanizmusa  Az a tapasztalatom, hogy a Magyar Zeneterápiás Egyesületen keresztül nagyon sok megkeresés jön be egészségügyi intézményektől, egyesületektől, de magánszemélyektől is. Nekem is vannak magánklienseim. Többségükben gyerekek, de inkább úgy mondanám, családok, és van afáziás felnőtt kliensem is. 

Ha valaki szeretné kipróbálni a zeneterápiát, hová fordulhat?
Az egyesület weboldala hamarosan megújul, és sok kollégának van saját honlapja.

Mi a fontosabb az életedben, az éneklés vagy a zeneterápia?  Lehet-e a kettőt hosszú távon egymás mellett csinálni?
Ezen én is folyamatosan gondolkodom.

Másfél éve fut egymás mellett a szólista és a zeneterapeuta karrierem. Arra jutottam, hogy az egyik táplálja a másikat, és hogy ez a kettő jó így nekem egymás mellett.

A zeneterápia megváltoztatta a világszemléletemet, kitágította a látókörömet, a koncerteken sokkal gazdagabb lelki jelenléttel tudok énekelni. Az a gyönyörű zene pedig, amit énekelek, táplálja a művész-énemet, feltölt, és ezt vissza tudom vinni a terápiás munkámba. Néha persze nem könnyű átváltani egyik szerepből a másikba. Emellett énektanár is vagyok, és énekművész doktori képzésre is járok a Zeneakadémiára.  

Az énekesi pályád hogyan alakul, milyen irányok vonzanak?
Eredetileg énekművész vagyok, nagyon sokat köszönhetek tanáraimnak: Kovács Brigittának, Halmai Katalinnak, Német Juditnak, Laki Krisztinának. Énekkarokban dolgoztam sokáig, de most úgy érzem, inkább szólistaként szeretnék továbbhaladni. Az utóbbi másfél évben nagyon szép feladataim voltak, oratórikus produkciókban, áriaesteken szerepeltem. Szabadúszó énekesként ez úgy működik, hogy az ember folyamatosan jelentkezik, meghallgatásokra megy, versenyekre jár. Emellett beindultak saját projektjeim is. Van egy női énektriónk – K.POP vagyis Kő-Papír-Olló Projekt -, és van egy nyolctagú énekegyüttesünk – Neked8 -, négy férfi és négy nő. Nagyon szeretem a kamaraéneklést, mert intimebb, finomabb, mint egy nagy énekkar. 

A női énektrió elég szokatlan formáció. Léteznek művek ilyen apparátusra?
A kifejezetten női énektrióra írt irodalom nem nagy. Vannak régizenei művek,  amiket inkább kórus vagy kisegyüttes szokott előadni,  de mi hárman szólaltatjuk meg a három szólamot.  Bartók-nőikarokat szoktunk előadni, és David Lang Just című műve az egyik kedvencünk: három női hangra és hangszerekre íródott.

Ha ki kellene emelni egy énekesként és egy terapeutaként megélt élményedet, amire nagyon  szívesen emlékszel vissza, mi lenne az?
Rengeteg ilyen van… Énekesként hatalmas élmény volt szólót énekelni Mahler 8. szimfóniájának – Ezrek szimfóniája – előadásában a Müpában egy neves szólistagárdában. Terapeutaként pedig nagyon emlékezetes volt, amikor egy  –  értelmi sérült, hiperaktív –  gyermek jelenléte  

Bach egyik csellószvitjét hallgatva hirtelen megváltozott. Megnyugodott, elindult köztünk a kommunikáció. Ez szinte csoda volt!

Összetalálkoztunk és elindultunk együtt a zenei élmény hatására. Ezután olyan szépen haladt a terápiája, hogy fél év múlva már egy összeszedettebb, figyelmével jelenlévő gyermek zenélt velem: kommunikációja tisztult, megindult a beszédfejlődés. Vannak pillanatnyi örömök, sikerek minden terápiában, de a valódi eredményt hosszabb folyamat hozza meg.

SCHALK ENDRE KORNÉL
FOTÓK FORRÁSA: BÓDI ZSÓFIA
Fotógaléria