A családi-baráti körben való házimuzsikálás hagyományát elevenítette föl tegnap este könyvtárunkban Illés Eszter fuvolaművész és Mikola Éva zongoraművész. A szokásos előadó-közönség viszony helyett szinte társasági légkör alakult ki az este folyamán.
A meghittebb hangulatot elősegítette, hogy a szokásos frontális elhelyezés helyett félkörívben körülvehettük a művészeket. A műsoron kortárs magyar szerzők (például Fekete Gyula, Tóth Péter, Gyöngyösi Levente) mellett számos viszonylag kevéssé ismert 19-20. századi komponista (Reinecke, Widor, Doppler, Ganne) is szerepelt .
Nem tudni, mennyire volt tudatos döntés eredménye, vagy inkább az előadók karakteréből fakadt, mindenestrejobbára az egész este hangulatát átszőtte valamiféle tűnődő, elvont szépségű melankólia.
Jó példa erre Balogh Máté évezredeket átívelő, a mindennapokból kiszakító darabja, amely egy ógörög tekercsen megtalált dallamtöredék alapján készült. Maga a fiatal komponista is részt vett szerzeménye előadásában, öt üvegpohár szolgált számára hangszerül. A teremben szintén jelen lévő Fehér György Miklós Notturno című szerzeményének utolsó két tételét hallhattuk. Ez a mű szintén inkább az elégikus-éjszakai vonalat erősítette. Talán csak Doppler tetszetős darabja volt kivétel a sorban, de az este hangulati egyensúlyát nem borította fel.
Illés Eszter és Mikola Éva évtizedek óta kamarapartnerek, összeszokott kettősük szenzitíven, de kellő tárgyilagossággal hozta test- és lélekközelbe a kevéssé ismert zeneműveket. Mikola Éva modern digitális zongorájának hangja szinte a megtévesztésig megközelítette egy hagyományos hangszerét egy ilyen intim zenei térben is.
SCHALK
FOTÓ: LFZE
Fotógaléria
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjtemény 