Nyolc magyar komponista egy szalonban

Igazi „nagy esemény” hangulata volt Fejes Krisztina tegnap este könyvtárunkban tartott zongoraestjének. Jelen volt Liszt Ferenc szelleme, valamint hét kortárs magyar zeneszerző fizikai valójában és műveivel. 

Különleges koncepció szerint alakult a program: Liszt három parafrázisa mellett kortárs magyar zongoradarabokat hallhatott a több mint százfős közönség. Liszt romantikus művészete bizonyos elemeiben már a modernség felé mutat, ezért kifejezetten üdítő volt egyben hallani és értelmezni a műsort. A befogadást segítette Madarász Iván Kossuth-díjas zeneszerző, az est moderátora, aki minden darab előtt egy kis zene-  és kultúrtörténeti hátteret vázolt fel igen szellemesen, a jelen lévő zeneszerzőket pedig mini-interjúra kérte. 

Madarász Iván és Fejes Krisztina egy percre helyet cseréltek, hogy a zeneszerző illusztráljon  valamit a zongorán

Hollós Máté elmondta, hogy A remény dala című munkája konkrét hangjaiban nem, de szerkezetében Beethoven Örömódáját idézi. Ezzel az információval a birtokunkban egy kicsit másként hallgattuk a lélekmagasba törő művet, mint tettük volna egyébként. Madarász Ivántól és Sugár Miklóstól etűdöket hallhattunk. Ennek kapcsán Sugár Miklóstól megtudtuk, hogy nem az etűdírás szándékával állt neki a komponálásnak. Csak keletkezésük után kapták meg munkái a műfajra utaló címüket technikai nehézségük, zenei mozgásformájuk miatt.

Hollós Máté darabja Beethoven Örömódáját idézte

Dalok szöveg nélkül című sorozatával kapcsolatban Dubrovay László elárulta, hogy eredetileg Gyurkovics Tibor verseire komponált hat dalt, ezek közül ötöt írt át zongorára „praktikus okokból”. Tóth Péter Modern barbárok című darabjában Bartók Allegro barbarójának néhány hangját is felfedezhettük, természetesen nem véletlenül, ahogy ezt maga a zeneszerző is kiemelte. Szavai szerint darabja „nem szép, de legalább rövid”, a modern világ gépies barbarizmusát idézi meg. Hogy mi a szép, arról legalább kétezer éve vitatkoznak a filozófusok, a közönség mindenesetre nagyon megtapsolta a virtuóz előadásban elhangzó kompozíciót.

Tóth Péter darabja Bartók Allegro Barbarója nyomán keletkezett  

Bánkövi Gyula nem e világi fényességet sugárzó, Chorale című munkája Luciano Berio emlékére íródott, és mint a szerző elmondta, a nagy olasz komponista hasonló című zenekari darabjára utal, annak bizonyos elemeit is felhasználja. Egy ősbemutatóra is sor került: Virágh András Gábor nagy erejű Genesis című kompozíciója a világ keletkezését, az ősrobbanást idézte meg, helyenként Lisztre, Debussyre is emlékeztető megfogalmazásban.

Bánkövi Gyula megköszönte a tapsot

Fejes Krisztina az est főszereplőjeként folyékony zeneiséggel, nagy magabiztossággal tolmácsolta a sok esetben kifejezetten nehéz darabokat. A reakciókból ítélve nemcsak a Liszt-művekkel nyűgözte le a közönséget, hanem sikerült a nehezebben érthető kortárs zenét közel hoznia a hallgatósághoz. Október végén adott interjújában elmondta, hogy a kortárs szerzők mindegyikével személyesen konzultált az estre készülve. Ráadásként Dohnányi C-dúr rapszódiáját játszotta elsöprő erővel, ami az est megkoronázásaként hatott. 

Megérdemelt siker

Köszönjük a nem mindennapi zenei-szellemi élményt minden résztvevőnek. A koncert Hatkor az Ötpacsirtában című Artisjus-díjas kortárs zenei sorozatunk része volt.

SCHALK ENDRE KORNÉL
FOTÓ: FSZEK
Fotógaléria