Zene, szöveg és kép – három különböző dolog, mégis elválaszthatatlanok. Talán a gyerekek érzik a legjobban, hogy a versnek is van ritmusa és zenéje, a zenének színei és képei, a képnek története és tónusa. Bizonyíték erre Az Árdeli szép tánc című, gyönyörűen illusztrált, zenei melléklettel nemrég megjelent gyermekvers-kötet is, ami gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt élményt ad.
Talán nem tudja mindenki, mi is az az Árdel – de sebaj, a könyv végén található rövid, tartalmas versmagyarázatok megválaszolják ezt a kérdést is. Árdel nem más, mint Erdély nevének régi magyar változata. A szó jól illik a kötet címadó versének ódon-játékos hangulatába, egyszerre idézve Weöres Sándort és a 18. századi hajdútáncokat. Hallgassuk csak az első versszakot:
Szamos partján, Szatmár mellett,
Kurta kocsma állott –
Vályogfala világgá ment,
Vagy iszappá mállott.
Így volt rég, úgy volt rég,
Citera, nyenyere, brácsa,
Szamos hátán elvándorolt
a kármentő rácsa.
Képek, ritmus és kedvesen évődő hangulat csodája ez a néhány sor, ahogy nagyjából a kötet összes verse az. Öröm lehet ilyen szöveget felolvasni egy óvodáskorú gyereknek, együtt nézegetni vele Kürti Andrea varázslatos, fantáziát ébresztő illusztrációit, aztán meghallgatni a versek megzenésített változatát a Sebő együttes előadásában a mellékelt CD-ről.
Kovács András Ferenc Kossuth-díjas költő gyerekversei hol erdélyi, angol vagy kínai népdalokat, hol Csokonai, Babits, Weöres Sándor vagy az elfeledett Lázáry René Sándor költeményeit idézik, mindig játékosan és hangulatosan. Ahogy Sebő Ferenc az utószóban írja: „Kovács András Ferenc urbánus költő hírében áll, most felhangzó dalai viszont ékesen bizonyítják, hogy milyen mély gyökerekkel kapcsolódik mind az írásos tradíciókhoz, mind a szájhagyományhoz.”
Külön kiemelendő, hogy ezek a szövegek a gyerekek – sőt, valljuk be, helyenként a felnőttek – szókincsét és anyanyelvérzékét is fejlesztik. Ha csak a fent idézett sorokat vesszük, érdekes otthoni vagy óvódai/iskolai beszélgetés témája lehet, hogy mi is az a vályog, mi a kurta kocsma (nem egész évben nyitva tartó italmérés), mi a citera, a nyenyere, a brácsa, mi a kármentő rács (lécekkel elkerített rész, ahol az üvegeket, poharakat tartották a kocsmában, hogy verekedés esetén ne törjenek össze).
Álljon itt végül kedvcsinálónak még egy idézet a könyvből. Az Őszi-téli dallamok című vers első szakasza így idézi meg az ősz hangulatát:
Ki nyárból őszbe ballag át
Sugárból szőne balladát –
Fölötte tépett, őszes ég
Vörösbe tévedt szőkeség.
SCHALK
FOTÓ: FSZEK
Fotóalbum
A könyv megtalálható könyvtárunk gyűjteményében.
Sebő – Kovács András Ferenc: Árdeli szép tánc