Szvjatoszlav Richter naplói és a vele készített beszélgetések alapján állítota össze Bruno Monsaingeon minden idők egyik legizgalmasabb és legintimebb művész-portrékönyvét. A nagy zongorista emlékei, zenéről és pályatársairól formált gondolatai páratlanul érdekesek. Leginkább mégis Richter őszintesége, művészi igényessége és szerénysége ragadja meg az olvasót.
Az eredetileg 1999-ben, két évvel Richter halála után megjelent könyv és a hozzá kapcsolódó portréfilm érthetően világsikert aratott. A magyarul 2003-ban publikált kötetet a belőle válogatott néhány idézet segítségével ajánjuk.
A tudás lényege
“Apámnak volt egy figyelemre méltó tulajdonsága, egy valóban különös tehetsége: csodálatosan tudott improvizálni orgonán. Felajánlották neki az orgonista állást az Odesszai operában. Mivel ott dolgozott, én is bejuthattam oda. Jól emlékszem például a Cári menyasszony második felvonására, a Bohémélet harmadik felvonására… meghódított az opera, s lassacskán mindent megismertem, az Aidát, a Rigolettót… Ez érdekelt engem, egyáltalán nem a zongora. A tudásom lényegét az operából merítettem.”
A csend értelme
“Henrik Neuhaus jelenlétében többnyire jóformán megnémultam. Ez hihetetlenül hasznos volt, mert így kizárólag a zenére koncentrálhattunk. Elsősorban a csend értelmét és az éneklés értelmét tanultam meg tőle. Azt mondta, hihetetlenül makacs vagyok és csak a magam feje szerint csinálok mindent. Valóban mindig csak azt játszottam, amit én akartam. És ő hagyta. “
Kötelező Bach
“Én nem vagyok az “összesek” fantikusa. Például nem játszom az összes Chopin-etűdöt, abból az egyszerű okból, hogy egyiket-másikat egyszerűen nem szeretem, például az oktávosat. Továbbá nem játszom az összes Beethoven-szonátát, csak huszonkettőt belőlük. Az egyetlen kivétel a Wohltemperiertes, amit szerintem kötelezővé kellene tenni minden zongorista számára.”
Prokofjev, Karajan, Sosztakovics
“Prokofjev elhozta hatodik szonátáját…Lenyűgözöt a stílus rendkívüli világossága és a zene szerkezeti tökéletessége. Soha ehhez hasonlót nem hallottam. A zeneszerző vad merészségel rombolta le a romantika eszményképeit, és belevitte a zenébe a huszadik század romboló lüktetését. Ez a klasszikusan kiegyensúlyozott darab, Prokofjev hatodik szonátája minden érdességével együtt hatalmas mű.”
“Egészében véve Karajan nem viselkedett valami kellemesen. Egy nap beszélgetés közben azt találtam mondani: Ich bin ein Deutscher (Én német vagyok). Mire ő: Also, Ich bin ein Chineser (Na , akkor én meg kínai!)”
“Eltérően Benjamin Brittentől, akihez igaz barátság fűzött, Sosztakovics és közöttem sosem volt barátság, kivéve talán amikor David Ojsztrahhal a hegedűszonáta bemutatóját játszottuk. Nehezen szoktam meg a jelenlétét, reszketett a lábam. Egy ideggóc volt és neuraszténiás. Lángész, de ő is tökéletesen őrült. ..De miért mondtam, hogy “ő is”? Én nem vagyok őrült, sőt, a lehető legnormálisabb ember vagyok, hogy úgy mondjam. Talán szerettem volna őrült lenni.”
SCH
FOTÓ: FSZEK
A hét könyve – fotógaléria
A könyv megtalálható könyvtárunk gyűjteményében.
Bruno Monsaingeon: Richter – írások, beszélgetések
Holnap Kiadó, 2003
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjtemény 