Lélekemelő élményt köszönhetünk a könyvtárunkba látogató Musica Nostra nőikarnak. Az október 11-én tartott teltházas hangversenyen énekszóval építettek hidat távoli évszázadok és a jelenkor zenéje között.
A nagy érdeklődéssel kísért est házigazdája, Madarász Iván Kossuth-díjas zeneszerző többek között arra hívta föl a figyelmet, hogy az időbeli és stilisztikai távolság ellenére is sok közös vonás van a régmúlt és a jelen kóruszenéje között. Az énekszó minden időben az emberi érzelmek zenei kifejezésének legközvetlenebb módja volt, ezért egy régi és egy mai kórusmű lényegileg hasonló módon szólíthatja meg a hallgatót. Úgy érezzük, ez a megszólítás maradéktalanul megtörtént ezen az estén. Az ELTE Zenei Tanszékének hallgatóiból alakult, Mindszenty Zuzsánna Liszt Ferenc-díjas karvezető kezei alatt működő kórus gazdag, kiegyensúlyozott hangzása önmagában is zsigeri élmény volt. A hangzás szépsége nemcsak a zsúfolásig telt termet zengette át, hanem a lelkeket is.
Az est középkori és reneszánsz kóruszenével kezdődött, kortárs komponisták régi szövegekre írt műveivel folytatódott, végül mai szerzők mai szövegekre írt darabjaival zárult. Érdekes volt összehasonlítani a teremben jelen lévő és nagy tapsot kapott Sugár Miklós, illetve a közelmúltban elhunyt Kocsár Miklós Salve regináját. A norvég Ola Gjeilo meditatív, északi szépségű darabja sokakat megfogott, de kifejezetten hatásosnak tűnt Tóth Péter népi szövegekre írt két „magyar madrigálja” is.
Mindszenty Zuzsánna a koncert előtt adott interjúban elmondta, a kortárs kórusmuzsika általában könnyebben befogadható, mint a kortárs instrumentális zene, és ezt a megállapítást igazolta a hangverseny. Az átgondolt koncepció szerint kiválogatott darabokat szívvel-lélekkel éneklő kórus prudukcióját hálásan és hatalmas tapssal fogadta a közönség.
SCHALK
FOTÓ: FSZEK
Fotógaléria
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjtemény 