Hogyan érzékeltetheti a zene a káoszt, és hogyan a négy őselemet? Molnár Szabolcs zenetörténész, zenekritikus lebilincselő előadást tartott tegnap este könyvtárunkban a tüzes, a légies, a földszerű és a folyékony muzsikáról.
Az ember nem is gondolná, milyen sok zenemű kapcsolódik valamiképpen a négy őselemhez, milyen változatos megjelenési formái vannak a zenei tüzességnek, légiességnek, földszerűségnek és folyékonyságnak. Molnár Szabolcs rengeteg érdekes zenetörténeti példát hozott arra, hogyan építettek a komponisták az elementumok szimbolikájára.
Jean-Féry Rebel Les Elements című barokk operabalettje a formátlan-ritmustalan káoszból indul, hogy aztán izgatottságával megidézze a tüzet, a kottafejek hullámzásával a vizet, mély regiszterével a földet, magas hangjaival a levegőt. Bach 105. és 170. kantátájának egy-egy tételében a talajvesztettséget, a lélek magányát érzékelteti a biztos alap, a mély hangok hiánya. A zenei bejátszásokkal, vetítéssel kísért előadás második felében izgalmas és humoros elemzést kaptunk Liszt A Villa d’Este szökőkútjai c. zongoraművéről az eredeti kottakézirat bemutatásával.
Szóba került az estén sok más is a Schumann-rezonanciától a zenei hangutánzásig, a meditációs zenétől Sztravinszkij Tűzijátékáig. Valószínűleg sokan úgy álltak fel a székből az előadás végén, hogy hazavittek magukkal egy kis gondolkodnivalót (például: miért mindig “édes”, azaz dolce a víz a zenében?). Talán jó is, hogy Molnár Szabolcs nem igyekezett minden kérdést megválaszolni és lezárni, inkább ötleteket adott és irányokat mutatott.
Az előadás a “Könyvtárak az emberért – Felelősség a Földért” Országos Könyvtári Napok programsorozat része volt, kapcsolódva “A lét meghatározói: a négy elem” tematikus naphoz. Reméljük, lesz folytatás!
SCHALK
FOTÓ: FSZEK
Fotóalbum
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjtemény 