A reneszánsz és a barokk zene határvidékére kalauzolt tegnap este a könyvtárunkban telt ház előtt koncertező Recurring Company együttes. Akár táncra is perdülhetett, aki akart.
A koncert az első állomása volt a Metamorphoses című háromrészes sorozatnak, amelyben a Recurring Company a reneszánsz és a barokk közötti átmeneti korra irányítja figyelmünket, most elsőként olasz, legközelebb angol, végül spanyol szerzők darabjaival. A fiatal zenészek – Edőcs Fanni (csembaló), Regős Júlia (viola da gamba) Haraszti Dóra (blockflöte) és a vendégművészként jelen lévő Gyüdi Eszter énekes – alaposan átgondolt, jól felépített műsort mutattak be. Egy improvizatív szólóblockflöte-darabtól haladtunk az egyre bonyolultabb, összetettebb, egyre kifinomultabb művek felé, végül mindenki együttjátékával három könnyedebb vokális darab zárta a programot, mosolyt és vastapsot csalva ki a közönségből.
A koncert gerincét ritkán hallható madrigál-diminúciók adták: Bovicelli, Bassano és Rognoni bonyolult szövésű munkái, melyek fölső (ének vagy furulya) szólamának virtuózan díszített futamait mind Gyüdi Eszter, mind Haraszti Dóra nagyszerű biztonsággal és zeneiséggel közvetítette. Bassano művében a viola da gamba is nehéz szólamot kapott, amit Regős Júlia szépen zengő tónussal, pontosan játszott. Ezeken a műveken keresztül érthettük meg a koncert alcímét: Cantare o suonare?, azaz Énekelni vagy játszani? A diminúció ugyanis a vokális műfajokat preferáló reneszánsz és a hangszeres zene felé forduló barokk közötti átmenet tipikus műfaja, mely az énekelt polifónia felől az instrumentális zene felé tesz egy nagy lépést. Edőcs Fanni nemcsak kísérőként, hanem szólistaként is szerephez jutott: Frescobaldi egyik billenytűs fantáziáját játszotta csembalón, sikerrel mutatva meg a darab finomságát. Külön öröm volt találkozni egy ritkán hallható, nagyon szép hangú hangszerrel, a reneszánsz tenor blockflötével, amit Haraszti Dóra igen érzékenyen szólaltatott meg.
Ahogy a koncert előtt adott interjúban Edőcs Fanni és Haraszti Dóra elmondták, szívesen kísérleteznek azzal, hogy felbontsák a hagyományos koncertszituációt, ezért gyakran játszanak szokatlan helyszíneken vagy éppen mozgásra, táncra biztatják a zenehallgatókat. Ezen a koncerten is lehetőség volt arra, hogy a zenét hallgatva felálljunk, megmozduljunk, amivel néhányan, főleg gyerekek, a terem hátsó részében, illetve előterében éltek is. Nem könnyű feladni koncertlátogatói beidegződéseinket, a “jól nevelten”, egy helyben, csendben ülő hallgató szerepét, de talán érdemes néha megpróbálni ezt is, hogy még mélyebben hasson ránk a zene.
Köszönjük a különleges estét minden résztvevőnek, és nagyon várjuk a folytatást!
SCH
FOTÓ: FSZEK
Fotógaléria
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjtemény 