Kamaracsemegék

Kottaújdonságainkat bemutató sorozatunkban most ritkán játszott kamarazenei művekre hívjuk fel a figyelmet. Blogbejegyzésünkből kiderül az is, ki volt Paganini hegedűtanára, honnan került elő Enescu egy elveszettnek hitt kézirata, és miért kell eltűnnie az egyik zenésznek a pódiumról Alfred Schnittke hegedűduójának előadása közben.

Alessandro Rolla (1757-1841) paviai születésű olasz zeneszerező nemcsak Paganini hegedűtanára volt, hanem maga is kiemelkedő hegedű- és brácsavirtuóz: jelentősen hozzájárult a hegedű és a brácsa játéktechnikájának fejlődéséhez. 1802-től a Milánói Scala karmestere, később a Milánói Konzervatórium tanára lett. Sok hegedűversenyt komponált, írt balettzenét is, kamarazenei művei közül kiemelkednek megnyerő vonóstriói.

Alessandro Rolla volt Paganini hegedűtanára

A frankfurti Zimmermann kiadó kottája Rolla No. 18-as G-dúr triójának szólamanyagát (hegedű, brácsa, cselló) közli a kotta első, Bécsben megjelent kiadása alapján. A vonóstriók irodalma nem mondható kifejezetten bőségesnek, ezért Rolla művei a műfaj fejlődésének fontos állomásai. Ez a tetszetős, dallamgazdag zene szép, áttekinthető kottakiadásban áll az érdeklődők rendelkezésére.

Enescu eredeti kézirata közel száz éven át ismeretlen helyen lappangott

George Enescu (1881-1955) román zeneszerző korának egyik legsokoldalúbb muzsikusa volt. A bécsi és párizsi konzervatóriumban tanult hegedülni és komponálni (mások mellett Fauré és Massenet okította zeneszerzésre), később karmesterként, zongoristaként és pedagógusként is tevékenykedett. Növendékei között volt Yehudi Menuhin is. A Schott kiadónál jelent meg és már kölcsönözhető könyvtárunkból Enescu Nocturne et Saltarello című csellóra és zongorára írt munkája. Egy lírai lassú és egy táncos, gyors tételből áll (a saltarello egy spanyol tánc), ősbemutatója 1897-ben volt Párizsban. A mű kiadatlan kottakéziratát majdnem száz éven át elveszettnek hitték, mígnem 1994-ben váratlanul előkerült egy amerikai magángyűjteményből. A Schott 2000-ben megjelent, igen szép kiállítású kottája a darab első kiadása: partitúrát és mellékletként a cselló szólamát tartalmazza. A vonásrendet az eredeti kézirat alapján közli a kiadvány, míg az ujjrendet Steven Sensbach szerkesztő adja közre.

Kiváló hangszeres tudást igényel Martinů oboakvartettje

A cseh Bohuslav Martinů (1890-1959) hat szimfóniát, tizenöt operát és tizennégy balettet írt, de kamarazenei munkássága is jelentős. Az Egyesült Államokban töltött évei alatt, 1947-ben komponálta kvartettjét oboára, hegedűre, csellóra és zongorára. A kéttételes darab első tétele virtuóz oboaszólamra és a zongora határozott állításaira épül, a második tételben egy lírai, lassú bevezetést egy gyors és játékos zárlat követ. Kiváló hangszeres tudást igénylő, remek zene ez, amely alapvetően modernista szellemiségű, de a hagyományokat sem tagadja meg. A könyvtárunkba újonnan érkezett kotta az Eschig kiadó gondozásában jelent meg, és a mű partitúrája mellett szólammelékleteket tartalmaz.

Alfred Schnittke portréját  Reginald Gray festette

Végül Alfred Schnittke (1934-1998) két rövid, hommage jellegű munkájának kottáját ajánljuk, a kiadvány az Edition Sikorski gondozásában jelent meg. A Prelúdium Dmitrij Sosztakovics emlékére című körülbelül ötperces darab két hegedűre íródott 1975-ben, néhány hónappal Sosztakovics halála után. A sűrű szövésű, alapvetően disszonanciára épülő mű hangjaiba rejtve megidézi Sosztakovics (D-esz-C-H) és Bach (B-A-C-H) nevét. Az egyik hegedű metronómszerű, pizzicato hangjai mellett a másik hangszer rövid, gyászos frázisokat hallat, viszonyuk a fájdalom csúcspontjáig jut, majd a feszültség oldódik. Gyakran játsszák e darabot úgy, hogy az egyik hegedű a színpad mögül vagy hangfelvételről szól, erre a lehetőségre a kotta is utal. Ez az előadásmód szimbolikusan a hiányt fejezi ki.

Egészen más hangütésű a szintén két hegedűre írt, Moz-art című Schnittke-darab: kesernyés humorral  gondolja tovább Mozart pantomimzene-töredékét (KV 416d), helyenként például a zenészeknek hegedülés helyett fütyülniük kell.   

SCH
FOTÓK FORRÁSA: WIKIMEDIA COMMONS
Fotóalbum