Aki már a nevével is csillagnak született…

Antonietta Stella (szül. Maria Antonietta Stella; Perugia, 1929. március 15.) olasz operaénekes, az 1950-es és ’60-as évek egyik legkiválóbb lirico-spinto szopránja, akit hangszépsége, kiváló énektechnikája, illetve kifinomult stílusérzéke a Verdi- és Puccini-operák hősnőinek megformálására predesztinált. Kritikusok még külön kiemelik kitűnő artikulációját, énekbeszédének tökéletes érthetőségét.

Stella a perugiai Francesco Morlacchi Konzervatóriumban, majd a római Santa Cecilia Akadémián végezte zenei tanulmányait. 1949-ben megnyerte a Spoletói Nemzetközi Énekversenyt. 1950-ben  A trubadúr Leonorájával debütált a spoletói Teatro Lirico Sperimentale „Adriano Belli” színpadán. Egy évre rá sikerrel mutatkozott be a Római Operaházban is A végzet hatalma Leonorájának szerepével. Szédítő gyorsasággal hódította meg a neves olasz operaházakat, ekként az elkövetkező években rendszeresen énekelt többek között Firenzében, Bolognában, Nápolyban, Pármában, Torinóban, Cataniában, Veronában és Velencében. Pályája kezdetén nem pusztán az olasz operarepertoárt preferálta, énekelte például A walkür Sieglindéjét és a Tannhäuser Erzsébetjét is.  Egy hosszabb európai turnéját követően az 1953/54-es évadban Verdi Otellojának Desdemonájaként került sor első bemutatkozására a milánói Scalában. A címszerepet Mario del Monaco énekelte, Jagót Paolo Silveri alakította. A következő szezonban Donna Annaként  (Don Giovanni) lépett színpadra Cesare Siepi, Elisabeth Schwarzkopf és Rosanna Carteri partnereként. Ettől kezdve egészen 1963-ig szoprán szerepek tucatját énekelte az olaszok első számú dalszínházában, úgymint a La traviata  Violettáját, a Don Carlos Erzsébetjét, Az álarcosbál Ameliáját, a Bohémélet Mimìjét, az Andrea Chénier Maddalenáját vagy éppen a Pillangókisasszony, az Angelica nővér és az Aida címszerepeit.
A Scala meghódítása után folyamatos felkéréseknek eleget téve, vendégszerepelt a világ legjelentősebb operaházaiban és koncerttermeiben, úgymint a bécsi Staatsoperben, a londoni Covent Gardenben, a párizsi Garnier Palaisban, a brüsszeli La Monnaie-ben, a Hollywood Bowlban,  a Chicagói Lyric Operában,  továbbá Cincinnati, San Francisco valamint Philadelphia operaházaiban és természetesen a New York-i Metropolitanben. 1955-ben Aidaként mutatkozott be a londoni Covent Gardenben, s ugyanezzel a szereppel debütált egy évvel később New Yorkban is. Itt 1958 és 1960 között két jelentős felújításban is közreműködött, elsőként a Pillangókisasszony címszerepét, majd pedig A trubadúr Leonoráját énekelte. A Metben nyolc különböző darabban lépett fel összesen 54 előadáson. 1956-ban Rio de Janeiróban – mindössze egy alkalommal – elénekelte Bellini Normáját is.

Méltatlanul háttérbe szorult

Sok más figyelemre méltó énekművészhez hasonlóan Stella is méltatlanul háttérbe szorult a korabeli sztárkultusz és a nagy lemezcégek kegyeltjei, Maria Callas és Renata Tebaldi egyeduralma okán. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ne lett volna éppen olyan népes rajongótábora, mint az említett énekesnőknek. Volt lehetősége arra is, hogy más nagy lemezcégek (Philips, Cetra, EMI, Deutsche Grammophon) megörökítsék szép színezetű szopránját – teljes operafelvételek által – olyan emblematikus szerepeiben, mint a Floria Tosca (Tosca), Linda (Linda di Chamounix), Mimì (Bohémélet), Leonora (A trubadúr), Amelia (Az álarcosbál és Simon Boccanegra), Violetta Valéry (La traviata), Maddalena di Coigny (Andrea Chénier)…  Valois Erzsébetként (Don Carlos) két stúdiófelvételen is közreműködött (EMI – 1954, Deutsche Grammophon – 1961). Televíziós produkciókban is szerepelt, többek között egy 1955-ös operafilmben, az  Andrea Chénierben (Giordano), melyben partnerei Mario del Monaco és Giuseppe Taddei voltak. Élő színpadi előadásokról készült videofelvételek is megörökítették legendás alakításait, mint például  A nyugat lánya (Minnie) 1963-ból és Az álarcosbál (Amelia) 1967-ből; mindkettő Tokióban készült. Operaritkaságok sikerre vitelében is jelentős részt vállalt, említést érdemel többek között például  A legnanói csata  és az Aroldo (Verdi), A láng (Respighi) vagy a Montserrat Caballéval közös Agnes von Hohenstaufen (Spontini).

1972-ben visszatért New Yorkba, ahol Meyerbeer Az afrikai nő című operájában lépett színpadra Selica szerepében, Vasco da Gamát Richard Tucker alakította. Antonietta Stella utolsó operai jellegű fellépésére 1974-ben került sor, amikor egy  jótékonysági Puccini-gálán énekelt Carlo Bergonzi, Renata Scotto, Paul Plishka és sok más jeles énekművésszel karöltve.

A jövő márciusban 90. születésnapját ünneplő Antonietta Stella jelenleg Rómában él, mesterkurzusokat tart, illetve különféle énekversenyeken illusztris zsűritag.

Művészetéhez kapcsolódó, a fényképen látható dokumentumainkat ajánljuk most szíves figyelmükbe!

BARTÓK  GERGELY 
Fotóalbum