Adornóról beszélgettünk

Csobó Péter György és Ignácz Ádám

Theodor W. Adorno sokat vitatott, magyarul nemrég megjelent zeneelméleti munkáját, Az új zene filozófiáját mutatta be tegnap este szalonunkban  Ignácz Ádám, a Rózsavölgyi és Társa Kiadó főszerkesztője és Csobó Péter György zeneesztéta, fordító. A beszélgetésből kirajzolódtak Adorno, „az utolsó nagy modernista” Hegelig, Marxig visszanyúló társadalomkritikai gondolkodásának fő vonalai. Képet kaptunk a német filozófus könyvének alapgondolatáról, amely szerint Schönberg és Sztravinszkij poláris ellentétbe állításával kimutatható, hogy az „igazi” művészetben kendőzetlenül jelenik meg a társadalmi igazság, míg a regresszív, a hatalmi viszonyokat kiszolgáló alkotásokban a világ valódi állapota ellepleződik.

A beszélgetésen kimondva-kimondatlanul végigvonult a kérdés: mitől lehet Adorno könyve érdekes ma, amikor a „tömegművészetet” a „magas művészettel”  radikálisan szembeállító gondolkodását meghaladottnak véljük, sőt a szerző elitista attitűdje, egyes kinyilatkoztatásszerű mondatai akár bosszantónak  tűnhetnek. Mint Csobó Péter György felhívta rá a figyelmet: ha a mai (zene)filozófia vitatkozik is Adornóval, nem vitatható könyvének történeti és módszertani értéke – az, hogy  megnyitotta a zenéről való gondolkodás számára a társadalmi dimenziót. A jelenlévők számos kérdést tettek föl, így derült ki például, hogy a könyv magyar kiadására valószínűleg azért kellett 1949-től mostanáig várni, mert a szöveg kivételesen nehéz feladat elé állít bármely fordítót. Hozzájárulhatott a késedelmes megjelenéshez  az is, hogy a rendszerváltás előtti évtizedekben Adorno nem tűnt eléggé marxistának, utána pedig talán túlságosan is annak látszott. Csobó Péter György mindenesetre hangsúlyozta, hogy Adorno ebben a könyvében is mély, rendkívül dialektikus gondolkodónak bizonyul, akitől távol áll minden leegyszerűsítés, vulgármarxizmus.

Az este során Ignácz Ádám ismertette a Rózsavölgyi és Társa  többirányú zenei szakkönyvkiadási tevékenységét, megemlítve, hogy már kapható kiadásukban Adorno Mahlerről írott munkája is: Mahler, egy zenei fiziognómia. Egyik Adorno-könyv sem könnyű  olvasmány, de – éppen az igényes és sikeres fordításoknak köszönhetően –  minden zeneelméleti, filozófiai érdeklődésű olvasó számára befogadhatók. Az új zene filozófiája már kikölcsönözhető a Zenei Gyűjteményből. A beszélgetés az MKE Zenei Könyvtárosok Szervezete  szakmai napjának programjába illeszkedett, de minden érdeklődő olvasónk számára nyitott volt. Köszönjük az inspiráló estét, a közös (el)gondolkodás lehetőségét minden résztvevőnek!

SCH-

 Fotóalbum

Reklámok

Egy gondolat a(z) “Adornóról beszélgettünk” című bejegyzésnél

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.